A 11. hét kissé lazára sikerült. Tervnek ennyit írtam: "easyrider, 3-4 futás kedv szerint". Ez mondjuk szó szerint sikerült, 3+3+6 km-t véstem az edzésnaplóba. Szégyengyalázat.

Szlovéniában azt álmodtam, hogy 3:05-ös maratont futottam Firenzében. Ez vajon mit jelent? ;o)
Mindenesetre aláírnám :o)

1. Nagyon tartottam a mai szögletes mozgástól, de szerencsére minimális izomlázzal megúsztam.

2. Az edzésonline-on található időkalkulátor szerint 4:10:40-re lennék jó a maratonon. Lehet, mégis újra kellene gondolni a tervet. Á, még alszom futok rá egyet.

3. A szombati virrasztásnak azért volt értelme is. Népszabi megint.

Hát, itt fogok futni úgy egy hónap múlva.

Először is tegnap itt választás volt, és késő éjszakáig néztük a tévében, csak azért, hogy végül döntetlen legyen a két nagy párt között. Kötsögök. Eh, inkább feküdtünk volna le jó korán, mert a gyerekek kb. 30x keltek éjszaka, mikor is Dani 4.50-kor úgy döntött, hogy neki eddig tartott az alvás. Jól kialudtuk magunkat.

Sok-sok év után magamra aggattam a narancspólót (végre rámjött:-) és 6-kor elindultunk Bankstown-ba. A helyszínen neveztünk, chip, rajtszám. Ahogy körülnéztem csupa futófazon. Ez a félmaraton az állam (NSW) hivatalos félmaratoni bajnoksága is. Az már a tavalyi eredményekből kiderült, hogy a mezőny nagy része a bajnokságra jön, így a tervezett 6 perces tempóval a mezőny legvégén leszek, hiába 3 óra 15 perc a szintidő.

A pályáról előzetesen annyit írtak, hogy kiegyensúlyozott a lejtős és az emelkedős részek aránya. Hát, végül is ha ugyanott van a rajt és a cél, akkor nyilván ugyanannyi a le és a fel. Bár kiegyensúlyozottságon inkább a 21 km-be férő felfelék arányát értettem, és egész 5 km-ig meg is voltam róla győződve, hogy kellemesen hullámos, egyenletesen futható a pálya.

A f8-as rajt csak 4 percet csúszott, és a mezőny elhúzott, én meg csak néztem, Azért azt nem gondoltam, hogy ennyire hátul leszek, hé! Az első pár kilométeren azért helyrebillent a kis lelkem, szépen elkezdtem előzgetni. 2 km környékén apró dombocska, erről eszembejutott két mamai a rajtban, amikor nevetgélve beszélgettek, hogy majd a hill tetején gondolnak egymásra. Gondoltam, most biztos gondolnak. Aha. Aztán még egyszer ugyanez a kör, és akkor egy másik irányba tereltek minket. Itt már jött több komolyabb dombocska. Egész idáig, 6 km-ig szépen ment a kicsivel 5 p-en kívüli tempó, itt azért kicsit visszavettem az arcomból. Egyrészt elkezdtem fáradni, ami kicsit korainak tűnt, aztán meg megláttam azt a dombot, amiről a mamik valószínűleg beszélhettek. Hát, inkább hegy volt. Baromi hosszan kanyargósan kellett megmászni, kicsi lejtő, és mire épp kinyúlt volna a combom, ismét felfelé. Khm... És akkor bevillant a térkép, hogy itt még egyszer... Na, mindegy, a tempót végül 6 percesre csökkentettem, ha nem is egyszerűen, de tudtam tartani. A második kör egyébként könnyebb volt, valahogy okosabban tudtam menni, így hogy tudtam mire számíthatok. 17-nél már nagyon vártam a végét, 18-nál már örültem, hogy csak 3, 19-nél teljesen szétestem és azt hittem sosem érek be, 20-nál meg tényleg csak az éltetett, hátha meglesz 2 órán belül. A mutatós kis karórám szerint 1:59 fél lett kb, a hivatalos versenyidőm 2:00:10. A célban kicsit szédelegtem, de két pohár víz helyretett. A mezőny erősségét jelzi, hogy a célba érők átlagideje 1:45:21 volt. A Nike-n csak ott kezd sűrűsödni a tömeg:-)

A frissítés sima víz volt, először 6-nál, majd kb 3-4 kilinként. Nem láttam még ilyet, de nagyon funkcionális volt a zacskós víz, vihettem magammal, nem ömlött ki, és könnyen lehet belőle inni futás közben is. Az útvonalon minden egyes elágazásnál irányítók álltak, akik drukkoltak, tapsoltak, az egyik helyen szólt a Tűzszekerek:-)

A pálya nehézsége kb. Monoton maratonéval megegyező volt, amin novemberben 2:29-et mentem. Ennek fényében akár át is gondolhatnám a maratoni időtervet, mondjuk 4:10-4:12-re, de nem dőlök be még egyszer ennek. Megnéztem a maratoni útvonalat, és azok a részek amiket ismerek belőle, hogy is mondjam, kissé dombosak. Marad a 4:20, legfeljebb majd örülök, ha jobb:-)

Mai eredmények

A héten mindennap beállítottam az órát, f6 és f7 között mindenféle időpontot próbáltam. Igazán nem akarom a gyerekekre fogni, de az óra csörgése előtt hajszálpontosan 2 perccel ébrednek és jönnek át mellém. Na most onnan kikelni ezek után olyan izé... Magyarul szombaton húztam először futócipőt. Nem volt semmiféle terv, csak úgy, amennyi jólesik. Lett belőle 10 km fartlek. Jó volt, na.

Vasárnap Balázsnak nagy tervei voltak, életében először igazi tájfutóversenyen, a legnehezebb pályán. Sydneytől kb. 100 km-re erdő-mező, ilyesmi. Hogy nekem is meglegyen a hosszú futásom, ezért 12 kilométerre a végcéltól kiszálltam a kocsiból, mire a fiúk neveztek, nézelődtek, beértem én. Itt még 1-2 percet nézelődtem, majd Szandrával elmentünk még futni 50 percet, így kb. 20-21 lett a vége.

Szandra nagyon jól halad, az 50 perc folyamatos futás meg sem kottyan neki. Az edzés végén pedig giga-nyújtásbemutató, mindenhez magyarázat. A szept 19-i 9 km-re készül. A táv már nagyjából megvan, még egy kis gyorsítás, és jó lesz.

Hétvégén Bankstown félmaraton

Ez pedig egy régebbi, de itt még nem volt.

Ide is beírom, hátha innen jön meg a tuti válasz:

Nyaralás közben (ahol nem lesz kimért pályám) résztáv helyettesítő edzésnek intervallozni szeretnék. Polar RS200-as óram van, és nem tudom, hogy kell neki beállítani egy intervallos edzést (nem találom a "gépkönyvet"), minden sallang - pulzus, vagy footpod-os távolsagmérés - nélkül. A feladata az lenne, hogy csipogjon 4 perc/1,5 perc/4perc1,5 perc... időközönként. Vagy ha csak egyféle megy, akkor 1,5 vagy 2 percenként. Lehet ezzel ilyet játszani? Ha igen, hogy?

Holnap hajnalban pedig balra el, irány Szlovénia, juhhhéééé!

Vigyázat giccses!!!

A legutóbbi 12 kilis bejegyzésem óta nemcsak, hogy nem írtam, nem is nagyon futottam. Egyszerűen valahogy kimaradtak napok, ha meg elindultam, pár kili után visszafordultam, nem ment, nem is erőltettem.
A világ legnagyobb versenyeként elhíresült City2Surf-öt viszont nagyon vártam, és időtervem is volt, ami az előzményeket tekintve meglehetősen nagyképűnek tűnt.
A világ legnagyobb versenye egyébként mégsem a legnagyobb, találtunk nála 2 nagyobbat is, de azt gondolom, hogy 80 ezer vagy 86 ezer induló között már egyébként nincs nagy különbség. A végleges szám egyébként: 82 134 induló és 67 980 célba érő, és 3 millió dollárnyi adomány.

Egyébként érdekes, rám a tömeg mindig nagy hatással van. Emlékszem, amikor elkezdtem dolgozni a BSI-nél, első versenyem az árvíz miatt a Felvonulási térre szorult Vivicittá volt. Csak álltam fent a színpadon Péter Attila mellett és néztem a tömeget, és éreztem a gombócot a torkomban, meg hogy nedvesedik a szemem. Rámnézett Árpi, csak ennyit kérdezett: Te is? Igen. És utána minden alkalommal. Hacsak tehettem, mindig a színpadra álltam és néztem a sok-sok futót, a kavalkádot, ahogy az elit melegít, komoly arccal néz maga elé, piszkálja az óráját, méregeti a másikat, aztán a komoly amatőröket, akik még az utolsó pillanatban is igazgatnak a gps-en, és nyújtanak, a mezőny közepét, aki tapsolnak, sikítanak, nevetnek, és a mezőny végét, ahol izgalomnak nyoma sincs, inkább a felhőtlen öröm, hogy a rajtban lehetnek. A sok gyerek, akiknek talán sikerül az életük részévé tenni a mozgást, sok-sok pozitív élményt adni nekik. Sokan vagyunk sokfélék. Sokan csak a természet lágy ölén szeretnek futni és a város lezárása miatt hőbőrgőknek is ez a fő érvük, de én vagyok annyira önző, hogy szeretem, hogy az Andrássyn, a Lánchídon, a rakparton és még ki tudja hol futhatok, és miattam le van zárva a város. A Nike-nak volt egy szlogenje régebben, talán 2004? Egy napra miénk a város. Hát, Sydney-ben tényleg a miénk volt.

A rajtszám chippel együtt postán érkezett, benne egy kis tájékoztató, hogy az adott rajtszámmal, mikor, honnan kell majd rajtolni, mi hol lesz a célban, ilyesmi. 7 külön rajtszámtartomány, 5 rajthelyszín: 50 meghívott elitfutó, 100 akinek a korábbi eredményei annyira jók, hogy a mezőny elejéről rajtolhatnak az elittel (Balázs idekerült), majd a piros tartomány. Rögtön utánuk az a 39 futó, aki eddig az összes versenyen ott volt, majd következik a zöldrajtszámos kategória. Itt vagyok én, ehhez az 1.39-es félmaraton volt a beugró. A Hyde park egyik oldaláról rajtolnak a kékek, a másikról a sárgák, és a legeslegvégéből a narancsosok. Ebben a kategóriában van mindenki, aki először indul és máshonnan nincs igazolható eredménye, a kisgyerekesek, a babakocsisok.

Aug. 8., reggel hn6-kor ébresztő. Kicsi ivás, bíbelődés a chippel (minek van rajta négy lyuk, ha csak kettőbe kell bedugni?), csomagoptimalizálás. F7-kor elindultunk, nagyon hideg volt, a rövidujjú futópóló felett csak egy vékony futódzseki volt, majd szétfagytam. A vonatindulásig még volt vagy 20 perc, úgyhogy inkább tébláboltunk kicsit, majd jött egy busz City felirattal, felugrottunk rá. Jut eszembe, aznap a rajtszámmal az egész városban ingyen lehetett közlekedni. Sok más városban is van ilyen, sajnos Budapesten a BKV ebben nem partner. (sőt, a verseny napján a kisföldalatti teljes hosszában és a trolikon megerősítik az ellenőri állományt...)

Egy idő után már tele volt a busz rajtszámosokkal, gondoltuk majd követjük a tömeget, mert hogy hol kell leszállnunk, azt nem nagyon tudtuk. Persze mindenki máshol szállt le, a saját rajthelyéhez közel... Mindegy, bőven volt még időnk. Hamar megtaláltuk a zöldeket, a 8.30-as rajthot képest 7.20-kor már sokan álltak bent a rajtzónában. Balázsnak volt előreküldendő csomagja, úgyhogy elmentünk megkeresni, hogy hol lehet eladni. Nem volt egyszerű, nagy tömeg, nagy terület, de meglett. Rajtszámhoz passzoló zacsi, rajta a rajtszám. A csomag gyűjtése vicces volt. Kinyitották a teherautó hátulját, és szépen mindenki elkezdte becélozni a csomagot. Ha a sofőrt sikerült valakinek eltalálni megtapsolták. Nem, a sofőr nem volt mérges, nevetett és ő is tapsolt:-) Mikor megtelt, indult is Bondi-ra, és jött a következő autó. A 8.30-as rajthoz képest 8-kor indultak az utolsó teherautók, szóval - bár időközben azért melegebb lett - mindenki didergett.

8.15 körül álltam a rajtzónába, mindenki mosolygott, nem volt lökdösődés, tülekedés. Pár perc múlva pedig elkezdődött a ruhazuhatag. Ahogy vették le a melegebb cuccot az emberek és dobálták ki a járdára, az önkéntesek pedig gyűjtötték őket, az fergeteges volt. Közeledve a rajtidőhöz elénekelték az ausztrál himnuszt. Körülöttem mindenki telitorokból üvöltötte. (Ezt otthon nehezen tudnám elképzelni. Amilyen pörgős a himnuszunk, a rajtra mindenki depresszióba esne és elaludna.) Eldördült a pisztoly, ééééés nem történt semmi:-) Valószínűleg elindultak a profik a pirosrajtszámosokkal, Balázs is már tolja, de mi még percekig állunk. Majd egyszercsak elbontják előlünk a korlátokat és szépen átgyalogolunk a rajthelyre. Második lövés, és mi is indulunk. Bármerre nézek, eszméletlen tömeg, mégis simán lehet lépni, igaz kerülgetni is kell. Kétszer-háromszor nekem is sarkamra lépnek, megbillentenek, de ez benne van. Lejtőn indulunk, mindenki tolja, és hiába hosszú az előttünk lévő utca, már nem látni az elejét, rég bementek az alagútba. Hiába nem beszéltünk ezeréve, eszembejut Hauanita, aki a kis családias versenyeket szereti, nem bírja a tömeget. Egyszer beszélgettünk erről, de nem tudtam megmagyarázni, hogy én miért szeretem. Most bevillan. Valahogy olyan ez itt beleolvadni a sokezer indulóba, együtt szörfölni fel-le az utcákon, mintha egy valaki futna csak, akinek te egy pici része vagy. Egyetlen identitás, egyszerre dobban a szív, egyszerre lép, egyetlen gondolat vezérli, felérni a Heartbreak Hill tetejére és onnan lecsorogni Sydney ikonikus tengerparti strandjára, Bondi-ra.

Az alagútban kétfelé lehet futni, a hangulat olyan, mint otthon az éjszakai futáson, indián üvöltés, taps, nevetés. Az alagút után egyszercsak egy másik utcáról is becsatlakoznak, akik az elején a másik irányt választottak itt jönnek vissza. Az első sétálót kb. 2 kilinél hagyom le. Idős bácsi, 70 körüli, lila rajtszámmal, sárga pólóval. Ő azt elmúlt 39 évben mindig itt volt és szörfölt Sydney utcáin. Hihetetlen biztatást és tapsot kap. Innen emelkedik, majd kicsit lejt, majd megint emelkedik, tényleg szörf. Valahogy mindig azt képzeltem, hogy Sydney lapos, és erről már több ízben kiderült, hogy tévedtem, mégsem néztem utána a pályavezetésnek. Ki gondolná, hogy a centrumból a tengerpartra felfelé kell futni??? Hát, kell. Kanyargunk az utcákon, fogalmam sincs merre járunk. A km táblákból a 6-os az első, amit észreveszek, 6 percen belüli tempót nyomok még az emelkedőn is, pedig ott azért a belesétálás gondolata is felmerült. Az út szélén szurkolók, zenekarok, igen, Elvis él, a saját szememmel láttam:-) Lépten nyomon frissítőállomások. Mindenütt önkéntesek, gyerekek, lassú a kiszolgálás, de mindenki fegyelmezett. Nincs tolongás, sürgetés. Sok helyen a szponzorok extra gumicokrot osztogatnak, tényleg funrun. A Heartbreak Hill tetejét mindenki megtapsolja, majd egy nagy levegő és be lehet izzítani a rakétákat. Hosszú hajrá, de menni fog. A 13. km már a Bondi Beach-en van, de innen még egy szép nagy kanyar következik. Befutó, s mivel csak mutatós órám ,így egy elég pontatlan 1:22-es eredményt könyvelek el, aminek örülök, 6 percen belül vagyok. Éremosztás, hosszú-hosszú frissítősor, befutócsomag-osztás. Önkéntesek, gyakorlatlanok, mégis mindenki türelmes. Az előre küldött csomag visszaszerzése is jó időbe kerül, mikor valaki megkapja végre, nagy taps is jár mellé:-)  Senki nem siet, mindenki téblábol, megy a partra, ahol cégek tucatjai állítottak fel sátrakat, mindenki piknikezik, bbq-zik, sokan a tengerbe vetik magukat. Balázzsal Gyaloggaloppot és a Balaton Maratont emlegetjük, mert hogy itt is tél van:-)

Dél körül felkerekedünk elindulunk haza. A szervezők a legközelebbi vonatállomásig különbusszal viszika futókat. A buszokhoz eszméletlen sor áll, Balázs szerint 200 m, szerintem meg néhány kanyart nem látott, a sokszorosára tippelek. Tényleg nem túlzok, szerintem 800-1000 m körül lehetett. Az emberek nagyon fegyelmezettek, senki nem tolakszik, mindenki vár a sorára. Furcsa ez a magyar szemnek:-) Mikor a dombról visszanézek a partra, még mindig tömött sorokban futnak be az emberek.

Kedden a Sydney Morning Herald melléklete 56 oldalas, a teljes eredménylistával, és szerdára a honlapra is felkerülnek az eredmények. 1:20:50 lett vége:-)

A maratoni időtervet azért a fentieknek megfelelően át kell egy kicsit igazítani. A 6 perces tempó nem lesz sajnos (még) pálya, szóval a 4.20 megfelelőnek tűnik. Aztán majd meglátjuk, van még addig több mint egy hónap.

Mert a hosszútávfutók élete nem csak játék és mese edzés, evés és alvás.

Kispál, búcsú. Keresztedzésnek nem volt rossz. Giorgoval mentünk ki, és taktikusan elkezdtük a roséfröccsös "frissítést". A koncert előtt még összeverődtünk a fél Sötét Oldallal, Tapírral és Ákibácsival, így négyesben nyomtuk végig az estét. Körbetáncoltuk 100-szor a Szent Fröccsöt, figyeltük a Középsőket, de végül egyet se szedtünk fel :oD, telitorokból énekeltünk, elmorzsoltam egy könnycseppet az utolsó számnál, aztán még ugrabugráltunk 3 órát az egyik vendéglátóegység mellett.
Jó volt, nem is tudom, mikor éreztem magam ilyen jól koncert/bulizás közben. Úgy tűnik, mégsem örexem, csak az éveim száma nő ;o)

avagy Tatai Minimaraton, 14 13,? km

Az előzetes terv az volt, hogy legrosszabb esetben is (ez nálam általában a kánikulát jelenti) 63 percen belül kéne futnom, jó időben a 62, esetleg 61 is megcélozható. Mivel kb. 5 éve nem indultam egyéniben utcai futóversenyen, így óvatos futást terveztem: első 2 km lightosan (4:30-4:40, lényeg, hogy erőlködés nélkül menjen), a közepső 10 km hosszútávú versenytempóban (4:30?, 4:20? Ki tudja?), az utolsó kettőre meg be lehet izzítani a rakétákat egy hosszú hajrára. (4:20? 4:10? Majd kiderül...)

A versenyre eljött velem Ray, aki hősiesen végigállta a nevezést, versenyt, várakozást, eredményhirdetést, és vittük Legót is, akivel a bemelegítést+levezetést futottam -  mondtam már, hogy imádom a családomat? :o) Rögtön amikor odaértem, találkoztam Snecivel és Lunával, és később előkerült Szasza is, jó volt ismerős arcokat látni.

A tervet majdnem maradéktalanul sikerült betartanom: az első, lassabb km után (előzgetni és kerülgetni kellett az embereket, így lett 4:29, nem rossz) megállapítottam, hogy jajdejó, nem futottam el az elejét, és nyugodtan lehet egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolni. Innentől kezdve gyakorlatilag végig előztem.
Az időjárás kegyes volt, eleve nem volt meleg, de közben még az eső is rákezdett, minden adva volt egy jó futáshoz.
A 2., 3., és 4. km táblát nem láttam, de utólag talán jobb is, így nem tudtam megijedni a tempótól. Aztán amikor 5-nél 17:04-et mutatott az órám az elmúlt 4 kilire, már nem volt mitől: gyors fejszámolás, úristen, ez 4:16-os tempó! De hát már 4 kilit lefutottam ebben, és még csak meg se kottyant, akkor hát nyomni tovább! Elegánsan futottam, kb. 2 kilinként volt frissítő, és mivel kétszer is túl messze vittem a poharat, már nem akartam eldobni, így még arra is volt gondom, hogy szemetesbe hajítsam be őket.
4:18, 4:12, 4:18, 4:18, 4:20, 8:41 következett (nem, nem lassultam le ennyire, csak nem láttam a 11-es táblát). Közben néha váltottam 1-2 mondatot a körülöttem futó srácokkal, szóval még a beszéd is ment ennél a tempónál. 12-nél utolértem végre a két SPURI SC-s sárga trikós srácot, akik irtó rendesek voltak, egyikük végig figyelt rám, bíztatott, és páros felvezetést biztosítottak a hosszú hajrához – pont ők is itt kezdtek el gyorsítani, csak mennem kellett velük. Ezúton is köszi, fiúk! :o) Toltunk így egy 4:03-as kilit, és lelkiekben már készültem még egy ilyenre (simán ment volna), amikor kezdett gyanúsan ismerős lenni a környék, és 1:28-nál a célkapuban találtam magam. 57:12-es idővel! Na én ilyet nem tudok 14 kilin, az tuti.

Mit ne mondjak, fel voltam háborodva, bennem maradt párszáz méter 4 perces tempóban, sose tudom meg, pontosan mennyi is volt a táv, és mennyit mentem volna 14 km-en. Egyedül az vígasztalt, hogy 4. lettem a nők között, és első a korcsoportban – újrakezdésnek nem rossz. Bár ahogy az eredményhirdetést elhúzták... Kupára én ennyit még nem vártam (de, de az rég volt, már nem is emlékszem), a tombolát meg ki is hagytuk, mert már majd’ éhenhaltunk. Remélem, Sneci azért nyert helyettünk valamit.

Most lehet számolgatni 14 km-re vonatkoztatva:
A. tegyük fel, hogy a 13-as tábla jó helyen volt, és ment volna a 4 perces utolsó km (mert ment volna, ebben biztos vagyok): 55:45+4:00 = 59:45, 4:16-os átlag, királyság! :o)))))
B. tegyük fel, hogy Szasza mérése és Luna információi jók, és 13,6 volt a táv: 57:12/13,6*14 = 58:53, 4:12-es átlag, na ez már az „el se hiszem” kategória.

Mindenesetre a 4:16-os átlagot figyelembe véve sajnos szigorúnak kell lennem magammal, és mégiscsak kitűzni azt az 1:30-as célidőt a NIKE-ra. Kizárólag jó idő esetén, kánikulára nem érvényes!

Dévényi Tibi bácsinak pedig ezt üzenem:
1. szeretnék ilyen időjárást a NIKE-ra is!
2. szeretném a NIKE-n a két SPURI-s sárgatrikós srácot 17 kilihez :o)
3. szeretnék egy új – puha, nem lapostalpú, de könnyű - félverseny cipőt (NIKE Air Skylont mé’ nem gyártanak már?!), mert az „öregek” közül az elmúlt hetekben eddig kettőt le kellett selejteznem, a harmadik-negyediket csak azért nem, mert még nem mertem őket felvenni...

11. hét: pihenőhét, easyrider. 3-4 futás kedv szerint, itthoni szálak elvarrása (munka, lakás), készülés az utazásra, és szombaton irány Szlovénia!
12. hét: Júlia Alpok, kempingezés, Jil+kutyák, Ray+Pke. A terv az, hogy egyik nap reggel (amíg a fiúk alszanak) 1-2-3 óra futás, azután közös program, minden másnap pedig vmi keményebb futós-hegyitúrázós nap Jil+Szeder + én+Lego négyessel. Ebbe kéne belecsempészni valahogy 1-2 váltogatást, és 1-2 résztávot imitáló "4 v. 6 perc gyors, 1,5 lassú 6-8x" típusú intervallt, lévén ez egy erős hét, és gyorsulni kéne méééééééég. A végére meg talán lemegyünk 2 napra a tengerhez kipihenni a nyaralás fáradalmait ;o)

Mivel csütörtök-pénteken 24 órás Sztahanovista munkaverseny :o) lelkes résztvevője leszek, némiképp ehhez kellett formálni az eheti edzéstervet is:

Szombaton vár rám az első verseny, amolyan szintfelmérő, ha nagyon meleg lesz, 4:30-as tempó a terv, ha nem, akkor megpróbálom a 4:20-at.

H: pihi
K reggel: 2(L)+3 km
K este: 11 km Legóval, benne 20 p "vicces" váltogatás, fél- és vaksötétben, szófogadatlan kutyával - ezt így nem kéne túl gyakran megismételni...
Sze: 12 km majdnem RT
Cs: 3 km
P reggel: 4 km
P este: 12,4 km, benne 3x2000 RT
Szo: 26 km (L, CC) DömDöDöm, Jil+Habi, én+Lego, rekordot mentünk, 4 órán belül :o)))
Vas: 20,6 km tempó
Összesen: 95 km
Már nincsenek fényévekre a százas hetek, jippijááééé! :o)))

Július összesen: 338 km (+ 9 km túra + ~2km úszás, min. 300 kilis hónap pipa!

Tegnap futottam egy közel-félmaratont, 20,6 km* 320 szinttel 1:34 alatt. (Odafelé emelkedő, 52:50, visszafelé lejtő, 41:12) Volt 2 fős (Jil+Ray) biciklis kíséretem, így persze könnyű. Az emelkedő első felén adták a tempót, megitattak, aztán direkt lemaradtak ("nem bírjuk a tempódat"), hogy növeljék az önbizalmamat :o).
Ebből az időből egyenesen következik, hogy az 1:39-es időterv a NIKE-ra tényleg nagyon alultervezett, kéne most már valami konkrétabb. De fogalmam sincs, mi jöhet ki az eddigiek alapján. Elfutni nem akarom, az 1:30-at még nem érzem reálisnak, az 1:35-tel meg nem lennék boldog...
Lehet, hogy lopok ötletet a futo.blogból, és a verseny előtt kiírok vmi tippversenyt :oD

*azért csak ennyit, mert már így is volt szombatig 73 km-em erre a hétre

8:39, 8:28, 8:32
Erről az edzésről az egyetlen jó, amit elmondhatok, hogy legalább megcsináltam.

Szerda, 6x1000 2x1000

1. előző este komolytalankodjuk el a váltogatást: csináljuk vaksötétben, közben kutyát hajkurászva/fegyelmezve
2. aznap menjünk gyalog a mh-re (35 p), és közvetlenül a futás előtt tegyünk egy másfél órás sétát a kutyával, amiben feltétlenül legyen 40 perc egy helyben ácsorgás is!
3. hazaérve érezzük magunkat hullafáradtnak, és rogyjunk le „10 percre” a TV elé – találjuk meg legnagyobb meglepetésünkre az atlétika EB közvetítést
4. mire végre rá tudnánk szánni magunkat az indulásra, éppen kezdődjön a női 10000 m két magyar indulóval, akik minden bizonnyal 2 perccel jobbat futnak, ha mi is ott szurkolunk a képernyő előtt, így még legalább fél órát maradnunk kell :o) Magunk megnyugtatására nevezzük el a hosszútávfutás-nézést „mentális felkészülésnek”.
5. a TV elől végre felállva szüttyögjük még legalább fél órát: hol a trikóm, hol a sapkám, jaj melyik cipőben fussak, stb.
6. kerüljünk nosztalgikus hangulatba, és ássuk elő 5 éve nyugdíjazott, majd’ 10 éves félversenycipőnket, hiszen abban milyen jól ment... (nóóóóóóóóóóóórmááális?!?!?!?)
7. szegjük meg az első szabályt
8. kajáljunk 20:30-as induláshoz, és kezdjünk 22:15-kor
9. az első ezret kezdjük egy 44 mp-es 200 méterrel*, de nyugtassuk meg magunkat, hogy ez nem is tűnik olyan gyorsnak, meg majd úgyis „magától” belassul. 3:57
10. a 2. ezret is kezdjük 44 mp-es 200-zal*. 4:02, a végére iszonyatos hányinger-gyomorégés-gyomorfájás kombó, ivás, térdtámasztás, ivás, kicsit helyrerázódás.

Eredmény: a harmadiknak nekilódulva azonnal visszajött a „gyomros” érzés, kicsit próbáltam visszavenni, hogy jobb legyen, aztán nagyon próbáltam visszavenni, aztán teljesen, 4:55 lett a vége. Innentől a maradék 3 kilit és a levezetést egyben lekocogtam, úgy 6 percesben haldokolva, közben elmélkedve az élet – és a futás – értelmén... Közben a józanabbik énem BF (ő a régi – és talán egyszer még leendő – edzőm) hangján osztotta a naivabbik énemet: *„az OK, hogy nem érezted gyorsnak, de számolni azért tudsz, nem?!” De, csak a remény hal meg utoljára... a naiv futó meg először :o(

A tegnapi közlekedési jellegű futóedzés finoman szólva is kisebb kihívások elé állított. 12 kili könnyűfutás, semmi extra, szépen kocogósan, piroslámpát kivárva, eltévedés beleszámolva, stb.
Kicsit későn indultam, már sötétedett, de úgy emlékeztem, hogy kb. 4 és fél km-től van világítás a folyóparton, szóval nem aggódtam. Mikor bekanyarodtam a Livingstone Rd-ra (kb. 300 m-nél) el kezdett cseperészni. Az egy kilis sarkon már zuhogott, és az a kevés világosság, ami volt még, eltűnt, beborult teljesen. OK, nem gond imádok esőben futni, nem kell aggódni, Balázs kocsival jön ugyanoda, hozza nekem a száraz cuccot. A 2. km-nél kicsit meghökkentem, mert a teljesen nyílt folyóparton (értsd nincs bezavaró fasor, ilyesmi) már elég sötét volt, és komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy inkább hazamegyek. Jaj, de az meg milyen már... Rábeszéltem magam a folytatásra és tempósan haladtam, vártam, hogy mihamarabb a kivilágított részre érjek. Aha. Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy ott van világítás, baromira nem volt, és a jobb kontaktlencsém is begyűrődött, amit nem mertem megigazítani, mert ha kiesik, nekem annyi. Meg aztán vaksötétben teljesen mindegy volt, hogy mennyit látok. A helyzet kicsit javult később, mert sportpályák mellett futottam el, amik, bár senki nem játszott rajtuk, teljesen ki voltak világítva, így ha nem is sok, azért valamennyi fény jutott. Időközben a kontaktlencse vmi csoda folytán beugrott a helyére, szóval, olyan is volt, hogy akár 3 méterre is elláttam:-) Az eső hol alábbhagyott, hol felerősödött, de már totál el voltam ázva, nadrágostól, futókdzsekistől. Kicsit aggódtam a telefon miatt, meg hát az itiner! 9 km-től kanyarogni kellett mindenféle utcákon, úgyhogy nem ázhatott el teljesen... 10 km-hez pont 60 percnél értem. Ez minden csak nem kényelmes tempó nekem, de lehet, hogy most már le kell számolnom ezzel a hiedelemmel, és elfogadni, hogy már tudok tarósabban is 6 perces tempót produkálni. Szóval örültem, de azért kicsit lassítottam, az itiner sem ázott el teljesen, hogy mégis volt egy kis eltévedés, az nem az ő hibája volt. Sok-sok piroslámpa, meg várakozás, hogy a forgalom kicsit megálljon, végül 1 óra 18 perc alatt értem oda a tervezett másfél óra helyett.
A közlekedési futás legnagyobb baja, ha nem haza irányba fut az ember, akkor a célhelyszínen nem biztos, hogy lehet nyújtani. Tegnap elmaradt, érzem is.

Hajrá Kriszta, hajrá Zsófi!!!

Nekem most éppen résztávozni kéne, de pechemre bekapcsoltam a tévét, és mit találtam? Atlétika EB, nem is tudtam, hogy már elkezdődött... Most fejben futok tízezret a magyar lányokkal :o), aztán megint éjszakai résztávozás lesz a mai edzésből.

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval, amíg még képben vagyok (érdekes másokét hetekkel visszamenőleg precízen tudom...).

A 3/1-es ambíciózus terv megvalósult. Sikerült 5x futni, és a hétvégi 31 is lecsúszott, 32 lett belőle.
Meadowbank-ban rendeztek tájfutóversenyt, ahová Pista unszolására Balázs benevezett, úgyhogy oda kellett eljutni, és mivel kellőképp messze volt, eléggé adta magát, hogy ez legyen a hétvégi LSD. Az mindig mókás, amikor az ember a gmap-en kinéz egy útvonalat, aztán az utca vagy ott van, vagy nincs, vagy gyalogos csak halált megvető bátorsággal léphet rá, vagy átépítették, és még bele kell tenni egy 2 kilis kitérőt, hogy visszatalálj az eredeti útvonalra. Szóval valahogy úgy vágtam neki, reggel f7-kor, hogy f10-re ott kell lennem, mert Szandi vár, igaz, az csak 26, és ott még együtt futunk 40 percet.
Az első 13 km sima ügy, ismert útvonal, folyópart. Onnan egy bazi hosszú út sok kilin keresztül. Kertvárosi jelleg, aztán egyszercsak hatalmas forgalom és vasárnap reggel a burwood-i piac kellős közepén eszméltem. Miután átverekedtem magam három kínai halaskofán, egy görög fűszeresen, és két abo utcazenészen, és azt hittem, hogy innen már csak kifelé megyek a dzsumbujból, szembejött a vonatállomás. A sidney-i suburb-ök bevásárló utcái természetesen a vonatállomások mellé települtek, vagy fordítva, mindenesetre minden második kapualjban zsúfolt kávézó, reggelizőhely. 10 méterenként pedig lámpás zebra. A piroson itt nagyon nem illik átmenni, de legalább pihentem egy kicsit. A Burwood Rd-ról kis jobbra-balra flikk-flakkal eljutottam a 3-as főútra, ahol megint szépen hosszan futhattam kellemesen csordogáló forgalom mellett. 22 kilinél egy kicsit megrogytam, de muszáj volt menni, mert hát ugye, ha vki vár, ciki sokat késni. A híd közepénél már látszott, hogy a másik oldalon valami nem kóser, kicsit átépítették a túlpartot, szó se róla. Kétségbeesett kavarás után, azért meglettem, csak 5 percet késtem a randiról. Újabb 40 perc kocogás következett, a vége kb. 32, 3:45 alatt. Hát, nem rossz ez így most és egyedül, azért ebből jócskán kell még faragni.

A 3/2-es terv eredetileg egy ennél nehezebb hét lett volna, de nagyon elfáradtam, nem igazán tudtam normális futást produkálni. A hosszú után kedden mentem ki először. 3 kilinél, mintha elvágták volna, megálltam, hazasétáltam. A többi hétköznap sem lett sokkal fényesebb, de vasárnapra sikerült annyira összszedni magam, hogy Flemingtonból hazafussak 3 forraltbor, egy kürtőskalács és egy fél lángos után. Igen, magyar piknik volt:-) A hazafutás vége 14 kili lett 1:23 alatt, hajszálnyival 6 percen belül, juhéjj:-)

A 3/3-as ügyosztály hét eredeti terv szerint pihenőhét, ehhez tartom is magam, kb. így néz ki:
H pihi
K 6 K
Sz pihi
Cs 12 K (ez megint közlekedési célú futás lesz. A legjobb motiváció)
P 6 F
Sz 8 K
V 8 T

És már csak másfél hét a világ legnagyobb futóversenyéig! A rajtszám, chip már itt lapul a fiókban, előre kiküldték postán.

Wellnesscafé again

Találtam a neten két „rövidprogramos” 1:30-as félmaratoni edzéstervet, az egyik 12 hetes - ez egészen emlékeztet a sajátomra, megnyugató :o), a másik 10 hetes, szóval nem én vagyok az egyetlen őrült, aki gyorsan akar gyors lenni.

Végre megjött a jóidő: 15 fok, szakadó eső, szélvihar. Emiatt ugyan töröltük a Pilisbe tervezett bringázást (Jil+Ray) + hosszú futást (én), de végre lehetett vmi tempósabbat futni. Mivel nem akartam mindjárt a „feledik” erős héten nagyon túllőni a 80 km-s célon, és sikerült az indulást is kellőképpen elhúzni (21:15 – én vagyok A Lány, Aki Éjszaka Fut), ezért 15-ben 10 km fokozó mellett döntöttem.
A szigetig kockásra fagytam. „Utálom a szelet! Te akartad hogy hűvösebb legyen, 2 napja még a fél karodat odaadtad volna 15 fokért. De akkor is szarrá fagyok! Rendesen kell futni és akkor lesz még meleged is.” – vitáztam magammal. A terv kb. egy 12:00-11:30-11:00-10:30 félkörökből álló 10 km volt, ez egy kicsit merészebb, mint az előző ilyen edzés, kiderül, mennyit fejlődtem azóta. (Vagy mennyit fejlődött az időjárás, nézőpont kérdése ugye... 30 fok kontra 15.)
Most a nagyon laza félkört kihagytam, a „normál” tempóval kezdtem, aztán kicsit nyom –> közepesen nyom –> nagyon nyom. Már a második nagyon jól ment, sima ügy volt a 4:30-as tempó, aztán a harmadikat bár toltam neki elég rendesen, de éreztem, hogy van még itt tartalék. Az áttörés az utolsó kör volt, végig tudtam nyomni maxra, azzal az érzéssel, amit nemrég még csak 1-2 percig voltam képes elviselni. Most meg simán számoltam vissza, hogy már csak 2 kili, már csak 1500m, már csak ezer, már csak 500, mintha a világ legtermészetesebb érzése lenne, hogy bólogatok, mint Paula Radcliffe és a fülemen is levegőt veszek. A végére még egy kis hajrára is futotta. Jobban futok, mint 4 éve, igen, megcsináltam! :o)
12:01, 11:14, 10:51, 10:15, ez igen acélos, a nemrég még csak álom szintjén felmerülő 4:30-ban 10 km pipa (44:21 lett a 2 kör), szintúgy a 4:15-ben 5 km. Új rész-célokat kell keresnem ;o))))))))))))))

Péntek este, 30 fok. 21:50, nem várhatok tovább a lehűlésre, lásd még 1. szabály, bár az előző esti váltogatás után nagyon nem akaródzik hőségben résztávozni. Futótrikó hidegvíz alá, kicsavar, felvesz, sikít, sapka bevizez, felvesz, nemsikít, fél literes vizespalack a kézbe, indulás futni :o) A szigetre érve meghúzom a palackot és elrejtem a 2 km-es buszmegálló előtt (nem, ez nem a hossza, hanem a helye). Fullasztó az idő, a penzum 6x1000 4:10-ben, de ez utóbbi mindegy is most. Túlélésre játszom, az elsőt az "ebben a tempóban egy félkör is menne" érzésre futom, jelenleg egy 4:20-as átlaggal is kiegyeznék (ha sikerül egyenletesen futni), csak sikerüljön mind a 6 db ezer... Adok még egy plusz könnyítést is a cél érdekében, 1 p helyett 1:30-as pihenőket engedélyezek magamnak.
1. 4:13 - jobb mint a 4:20, már ennek is örülök. Na még egy ilyet, óvatosan.
2. 4:13 - OK, jöhet a vizezés, palack előtúr a bokorból, és iszom egy keveset + locsolok is, a pihenő kicsúszik 2 percen is túlra, de kell ez most. El lehet kezdeni egy kicsit jobban nyomni.
3. 4:08
4. 4:03 - hűha, ezt egy kicsit szétfutottam, most aztán tekerhetek, hogy az utolsó kettő jobb legyen. (Vizezés, pihi 2:xx p)
5. 4:05 - nem nyert. Nem mertem teljes oxigénadóssággal futni, nehogy kifeküdjek idő előtt. Jöhet az utolsó, mindent bele.
6. 4:01 - majd' megdöglöttem, hátha sikerül 4 percen belül, de nem jött össze.
Az átlag így is minden képzeletemet felülmúlta, 4:07.
Örülünk, Vincent? Örülünk! :o)))
ps: mire hazaértem, még mindig 29 fok volt...

Először is köszönök mindenkinek mindent! A tegnapi tésztapartyt, külön is a külön gnocchit :o), a névnapi meglepiket és köszöntéseket, csomagmegőrzést és -szállítást, a frissítést, a fényképezést, Nyuszinak a nyulazást (Bár ez most kivételesen nem jött be: 2x is ráléptem =:o) sarkára, és a siratófal után csak 2 km-t bírtam futni Vele, aztán leszakadtam pedig Nyuszi tényleg megtett mindent. Szerencsére 1-2 kili múlva mégis sikerült beállnom a kívánt tempóra, csak így már egyedül kellett megküzdenem az elemekkel), a szurkolást és hogy olyan sokan megvártátok az eredményhirdetést (Olyan kedves volt mindenki! Külön jó poén volt a "szponzorok" az eredményhirdetés hátterében :o), és a sok-sok gratulát!!!
[...]
A versenyről csak röviden: 7-8 km-ig nehéz volt, utána egyszercsak beállt a lábam a tempóra, és "csak" menni kellett. Utána csak a nagy szembeszél szivatott meg, de most legalább volt ugyanannyi hátszél is, amikor igyekeztem "vitorlázni". A vége 1:23:29, új PB!

forrás

A mai edzésről csak tényszerűen, mert még mindig alig hiszem el: 10 km tempó 38:11 (19:18+18:53). Köszönöm a sok nyuszinak (1.kör: Zsuga, Csaszi, 066, végig: FUTURE és Gombár Peti) akik teljes asszisztenciát vállaltak mellettem: az összes szembeszéltől megóvtak, és tökéletes tempót diktáltak!
Most ilyen: :o)))))) vagyok, meg nagyon álmos.

forrás

ez életem legjobban sikerült edzése azóta is

5 km-ek:
1. 20:59: Szigorú edzoi utasításra „easy rider”. Egy atletikus alkatú lánnyal futottunk a 3-4. helyen, meglepve tapasztalom, hogy 4:10-ben _kocogok_ , a 2. kilitol tényleg vissza kell fognom magam, nagyon könnyen megy ez a tempó; o se nagyon kapkodta a levegot. Jó volt vele futni, egyszerre léptünk, egyszerre néztünk az óránkra, egyikünk sem akart már itt az elején huzavonázni (lehet, hogy hülyén hangzik, de nem éreztem körülötte ellenséges légkört, mint más lányoknál, amikor dobogóközelben futunk együtt), bár azt vmiért nem engedte, hogy néha én fussak elöl, pedig gondoltam a váltott vezetés lett volna a fair. Ha nem, hát nem, beálltam mögé.
2. 19:32 Még egy kili a fordítóig, addig bírtam fékezni magam. Közben megmértem, hogy Kriszta kb. 1,5 perccel, Kati 50 mp-cel van elottem már 6 km után – oket nem sok esély van megelozni, de ha most rákapcsolok, legalább a dobogót bebiztosíthatom magamnak. Így is tettem, jól belehúztam, a lánynak szerintem eszébe se jutott eljönni velem. (De az se zavart volna, ha o is gyorsít, mert engem most az ido érdekelt elsosorban, és egymást húzva lehet a legjobb idot elérni.) Éreztem, hogy nagyon gyors vagyok, sorra eloztem le a fiúkat, az órámra pedig rá se mertem nézni, nehogy megijedjek és behaljak egy esetleges 4 percen belüli tempót meglátva.
3. 20:11 Fogyatkoztak az elozendo futók, kicsit egyedül vagyok, kicsit fáradok. 12-nél az edzom bekiabál: „48:40 a 12 km, a 2. lány elotted kékben (elvileg látótávolságon belül volt, de nem nekem, a vaksinak :o), az elso további 45 mp!” Persze nem bírtam ki, hogy az 5 kilis idom alapján (ott néztem utoljára az órámra) ne számoljam ki, hogy milyen átlagot futottam az elmúlt 7 km-n. (Ez legalább 1-2 percre lekötötte a figyelmemet) 3:57!!! Nem csoda, ha fáradok. Viszont meglepve tapasztaltam, hogy még így, kicsit belassulva is fokozatosan közeledtem Katihoz. Mikor utolértem, szép csendben beálltam mögé egy kicsit pihenni, éppen mögé ért egy srác is hangosan zihálva, így engem valószínuleg észre se vett.
4. 19:34 Csak 1-2 perc múlva, egy hirtelen kiugrással eloztem meg. O is megindult utánam (valami nagy káromkodást elnyomva), de hallottam a zihálásán, hogy nem esik jól neki a dolog. Én meg igyekeztem könnyedséget tetteni, szerencsére pont jött egy lejto, ahol ez nem is esett nehezemre. Egyre közelebb kerültünk Krisztához, és (talán éppen ettol megijedve) Kati vhol 17-nél leszakadt. Pedig én már kuncogtam magamban: lehet, hogy 3-as sprint befutó lesz, és az utsó százon dol majd el minden?! :o) Beálltam Kriszta mellé, egy darabig mentünk együtt, jónak tunt a tempó, gondoltam így legalább húzzuk egymást. Aztán 18-nál az emelkedon belémbújt a kisördög, és kicsit megnyomtam a felfelét. Nem jött utánam. Innen már „csak” tartani kellett a távolságot, és ez ua. srác segítségével sikerült is, akivel a Philips végén is együtt futottunk. (Ezúton is köszi!)
+1,1km: 4:01 (3:39/ezer!) Hosszú hajrá, itt már én is ziháltam, de tudtam, hogy ezt most már úgyis túlélem.
A végén kivételesen nem felejtettem el lenyomni az órámat: 1:24:17, 4 percen belüli átlag! És én szerdán még azon törtem a fejem, hogy fogom 6 hét alatt annyira összeszedni magam, hogy ez talán a Nike-n sikerülhessen!!! :o)))”

...ha már a fizikális nem megy :o)

Hiver TOP3 futása
A múltkor a régi leveleimet szortíroztam a mailboxomban, és a kezembe akadt egy 2002-es versenybeszámoló, elolvastam, bevallom megkönnyeztem. Ráadásul ez az almádi félmaraton majdnem napra pontosan 8 éve volt, így pont aktuális is egy megemlékezés.
Aztán vmi számítgatáshoz kellettek a legjobb 10000-es és félmaratoni időim, így beletúrtam a Futóbolondok topik archívumába, mondván, hogy ott biztos megtalálom. Így is lett. Közben belefutottam egy kis nosztalgiázásba, amit Gabival és Snecivel ecseteltünk nemrég. Idemásolom ezt a három írást, hogy emlékeztessem magam, milyen érzés is, amikor igazán jól megy – amiért érdemes küzdeni szélben-jégen-kánikulában is!

A tegnapi edzést sikerült addig tologatnom, mígnem estére maradt (szerdán nulla futás, munkamunkamunka és kialvatlanság miatt, csütörtök reggel átmozgatás, így maradt a váltogatásnak az este), így persze nem a HHH-n.
Mivel még este fél 10-kor is döglesztő meleg volt, így maradt a „legyünk túl rajta gyorsan verzió” és összekötöttem a munkából hazafutással. 1 km bemelegítés után nekimentem az első gyors szakasznak, saccra 1p/1p-et terveztem, de gyorsnak nem jött össze már az elején se 50 mp-nél több. Mindegy, csináltam érzésre. A végére 30 mp gyors, 60-70 lassúra torzult az arány, meg torzult a fejem is rendesen, alig húztam ki élve a minimumként kitűzött 15 perc végéig.
Három amatőr hibát persze sikerült elkövetnem, ezek egyesével is lenullázhatnak egy edzést, hát még együtt:
1. a keddszerdai 30 órás műszak, egy alvás nélküli éjszakával (tudom, ne is mondjátok...)
2. mivel elég éhes voltam már 9 felé, ezért megettem gyorsan egy muffint és ittam rá két pohár tejet. Lehet hogy ez utóbbit nem kellett volna.
3. elfelejtettem bevizezni a fejemet/fölsőmet, és frissítőt se vittem – erre a fél órára minek? – gondoltam...
Az első miatt ólomlábak, a második miatt olyan gyomorfájás, mintha minden gyors szakaszon jól gyomorszájba vágtak volna, a harmadik miatt pedig a hőguta minden tünete. Koló esete járt a fejemben (Maja jól beparáztatott a múltkor), azt hittem mindjárt lerobban a fejem, így nem erőltettem a gyorsakat, csak addig nyomtam, ameddig nem érzem úgy, hogy mindjárt elájulok. A levezetés is siralmas volt, 10 perc kellett, hogy végre másra is tudjak gondolni a „mindjárt elájulok-lerobban a fejem-fáj a gyomrom-mindjárt hányok” gondolatkörön túl, ekkor már legalább 6:30-as ezrekkel hasítottam az óbudai éjszakát... Még hogy jól megy a váltogatás, röhögnöm kell.

Előre parázok a ma esti résztávozástól..........

Tekintettel arra, hogy a múlt hét még könnyű hétnek is gyenge volt, a következő erős ciklust előre hozom, és már hét közepén belevágok:

Íme a színes-szagos edzésterv :o)
Jelmagyar:
Sárga: könnyű periódus
Narancs: erős periódus
Lila: terep, Lego
Kék: hosszú (20+ km)
Piros: verseny
Tűz: RT/tempó futás

Emlékeztetőül, ez volt az eredetileg kigondolt féléves terv:
június: belerázódás
július+augusztus: alapozás
szeptember+október: gyorsítás
november: formaidőzítés

Mostanra az kristályosodott ki bennem, hogy nincs értelme nyáron alapozni, több okból:
1. MELEG, HŐSÉG, KÁNIKULA – minél rövidebb időt tölteni a 3x fokokban futással, és ennek a törekvésnek a hosszú futások nem kedveznek
2. A belerázódás olyan jól sikerült, hogy már július elején simán abszolváltam egy 56 km-es hétvégét, benne egy előéletemhez képest elég korrekt 28 kilis aszfaltos futással. A hosszú futások tehát még mindig jól mennek, hamar elkapom a gépszíjat, kár most ezt erőltetni. (2 hónapja még azon is aggódtam, hogy le tudnék-e futni egy félmaratont egyben...)
3. ha kevesebbet futok az elején, kisebb a sérülés veszélye – rám edzésmunkában igaz a jól bevált mondás fordítottja, nem az iram öl, hanem a táv :o)
4. rám fér a gyorsítás, és van is kedvem hozzá – jöjjenek tehát a rövid, pörgős edzések, ezzel talán sikerül 1:30-hoz minél közelebbi időt futni a NIKE-n. A többit meg utána meglátjuk.

7. heti szumma

A múlt heti terveim mentek a kukába. Minőségi futás egyáltalán nem volt, pedig ez lett volna a 2. erős hét. A mennyiségre se lehetek büszke. Itt jegyezném meg, hogy ha nincs ez a blog, jó eséllyel ezen a héten adtam volna fel a küzdelmet az elemekkel. Összesen 3 nap volt, amikor sikerült kivonszolni kutyák által elgyötört, hőségben aszalódott korpuszomat némi futómozgást imitálni. A hét második felében már lelkesebb voltam, de végül hallgattam Majára, és csüt+pénteken se mentem futni, mert még estére se hűlt le harminc alá az idő. Így ez lett a végeredmény:

Sze: 2,5 km NKF* reggel és 5,5 km NKF* este
Szo reggel: 15 p úszás + 5 km KF + 20 p úszás
Szo de: kirándulás a Badacsonyra, sok-sok szint megmászása és saját lében úszás, később fröccsben – ez utóbbi határozottan élvezetesebb volt, bár edzésértéke vitatható :o)
Szo este: 15 perc úszás
Vas: futókirándulás, kb. 15-20 km (még nem mértem le)
Vas késő du: Giorgioval hazakocogás (1-2 km)
Ez így optimista számítások szerint sincs több 35 kilinél, pedig a hétvégén nem lazsáltam. De legalább volt benne egy kis keresztedzés is végre.
Sajnos a Berzsóval futás a vihar miatt kimaradt, remélem bepótoljuk valamikor.

*NKF az Nagyon Könnyű Futás – ami a legritkább esetben érződik nagyon könnyűnek, sokkal inkább nagyon lassú futás ólomlábakon

ÓRIÁS SZALMABÁBOK KÖSZÖNTENEK :o)























MAJOR

ez itt életem első SK panorámaképe, ráadásul telefonnal
[a többi kép is jön hamarosan]

Fröccs, sátorverés, sütögetés, úszás Legóval, futás, úszás, kirándulás, fröccs, ürmös bor, zsíroskenyér, roséfröccs, muskotály, csülökpörkölt, zuhany, döglés, úszás, bográcsos zöldbab, villásreggeli, visszaalvás, vihar megúszása egy kisebb esővel, futás kolostorrommal, Salföldre tévedéssel, szőlőkkel és hegyoldalban célbaéréssel, fröccs, zsíroskenyér, muskotály, vidámkodás, "tengerparti" kilátás, hazakocogás Giorgioval, fröccs, futás Csanyával és Legóval, úszás, viszlát kemping, jövünk máskor is!

...avagy egy gyorsan összecsapott bejegyzés

A 6. hét 82 kilis lett, voltak végre feladatos futások, és bár meleg volt és rövidítettem az összes edzésen (nem érdemes kapásból 100 km-es héttel és minőséggel is sokkolni az újrakezdő szervezetet), azért arra merek következtetni, hogy már most elég jó formában vagyok, ahhoz képest hogy mostanában semmilyen gyors futásom nem volt. A váltogatás jól esett, pedig azt mindig utáltam, a RT 4x1000 hőségben frissítő nélkül 4:05-4:10-ben ment, 10 km fokozó utolsó 2,5 km-e 10:51 lett. De ami a legbíztatóbb, hogy a "robot" (se nem túl gyors, se nem túl lassú) érzés valahol 4:50-4:55-ös tempónál van, tehát csak 10-15 mp-cel vagyok lemaradva régi önmagamtól :o)

Aztán jött a vasárnapi sokk a DömDöDömön: szétszedtek a kutyák. 2 kutyát (Lego + Szeder) vittem canicrossban, és a legdurvább köves szakaszon jött rájuk a vadászhatnék (valószínűleg egy egész csapat vaddisznó vonult le előttünk hosszan pont az úton, mert 2x is láttunk 1-1 kismalacot, alighanem lemaradtak), tépték magukat, meg engem, 42 kiló Hiver tartott 47 kiló kutyát, 1 akarat 2 ellen, nemvóóóóóótjó, na. Ugráltak, húztak, vonyítottak, futni esélytelen volt, lépésről lépésre nagyon lassan lehetett csak őket előre engedni, különben repülök. Fél óra alatt jobban elfáradtam, mintha futottam volna egy maratont kézenállva ;o) MINDENHOL izomlázam lett. Azóta próbálok felépülni romjaimból, ráadásul napok óta 30-35 fok van, plusz még mindig munkamunkamunka, így az e heti terveimnek álmaimnak (3 feladatos edzés, hasonló tempó, csak több km, mint a múlt héten) lőttek. H-K semmit nem futottam, tegnap a reggeli alibi 2,5 km-en túl végre sikerült rávennem magam este egy 5,5 kilis átmozgatásra, eddig ennyit tudok felmutatni, nem túl acélos :o/

Ma este kéne csinálnom váltogatást, és holnap hajnalban vmi feladatos edzést - még nem tudom, hogy a résztávot vagy a fokozót hagyjam meg a hétvégére.

Mert megyünk Badacsonyba kempingezni, hurrá! Végre lesz úszás, mint keresztedzés (a vasárnap szétgyötört hátamnak-vállamnak-karomnak most különösen jól fog esni), sátorozás (IMÁDOM!) viszont nem lesz kimért pálya. Valószínűleg a résztáv marad szombatra hosszú intervall formájában (4p gyors, 1 p nagyon lassú - 6x). És lezsíroztam vasárnapra Berzsóval, hétfőre Csanyával egy futást, már nagyon várom! Mekkora mák, hogy ők is pont a környéken lesznek, már láttam magamat Legóval (vagy ha nagyon meleg van, ráadásul nélküle) magányosan kocogni a környéken. Ray pedig szerzett nekem tintapárnát, így magamhoz veszem és felavatom végre a Kéktúra igazolófüzetemet is!

Csak vicceltem:-)
Mindenesetre lett három referencia tanítványom, akik a kezdés pillanatában éppen semmit nem sportoltak.
A feladat őket formába hozni, megszerettetni velük a sportot, a mindennapjaik részévé tenni, és megúszni sérülés nélkül - kettejük esetében mindezt személyes találkozó nélkül.
Érdekes feladat, hárman háromféle motivációval, testalkattal, erőnléttel, lehetőségekkel, háttérrel.
Hajrá nekem!

Az ígért Wellnesscafé cikk

Új értelmet nyert az "ilyen időben még a kutyámat se engedném ki". Harmadfokú hőségriadó, a lakásban lassan állandósul a 28 fok, hiába árnyékolunk nappal és szellőztetünk éjjel. Legót átmenetileg átköltöztettük Ray szüleihez, mert ott van légkondi.
Ez a meleg a futáshoz se jó, ma délelőtt megkíséreltem befutni a munkába, de kudarcba fulladtam. Este 10 körül újra megpróbálom, az első szabály most nem játszik.

Nagyon szomorú vagyok. Meghalt mindannyiunk Pelikán elvtársa, Kállai Ferenc:-(
A tanú

Idén, ami a versenyeket illeti, nem voltam túl szerencsés...
Először is január 10, hobarti félmaraton ugrott a műtét miatt. Aztán a canberrai maratont törölték. 2 versenyszervező összeveszett a tulajdonláson, és a városvezetés addig nem adta ki a területfoglalási engedélyt, amíg meg nem egyeznek. Megegyezni nem sikerült, a versenyt törölték. Komolyan, most ilyen van??? Khm, a kérdés költői volt. Mivel gőzerővel készültem és már a 30 kilin is túl voltam, ezért kamatoztandó a befektetett munkát beneveztem a Sri Ch sorozat egy 16-os távjára. 1:40 körül értem célba, teljesen kikészülve, igaz meleg is volt nagyon, de akkor azt éreztem, hogy ebből sosem lesz maraton. Erre rá 2 nappal egyébként begyulladt a fogam, feldagadt a fejem, fogorvos, repülés, 5 hét Bp, fogászattól függetlenül újabb műtét, és így a betervezett-befizetett Sydney félmaraton is ugrott. Ez ugye 4-ből 3. Június 4-én kezdtem újra a projektet, itt a blogban dokumentálva van azóta minden megtett kili. Remélem, most már, ami a versenyeket illeti, több műtét, fogászati nyavalya nem szól közbe, valamint a versenyszervezők is békét kötnek.
Aug 8-án rendezik a világ legnagyobb futóversenyét, alább már volt róla szó, oda neveztem, az 14 kili. Igazából a tervbe csak nehézkesen szuszakolható, de mindenképp meg akarom nézni belülről, nem lehet ezt kihagyni.
Aug. 19-én pedig Sydney Running Festival, mindenféle földi jóval; maraton, félmaraton, 10 kili, meg gyerekeknek is vmi rövidke. Erre a napra lezárják Sydney legnagyobb hídját a Harbour Bridge-et, és azon lehet keresztülfutni. Nem mondom, nem egy Verazzano élmény, és csak 2500 körüli a maratoni létszám, de akkor is. Igaz, tegnap belenéztem a nevdíjakba, aussieknak és kiwiknek 135 AUD a nev díj, gyüttmenteknek 180. Ha itteni címem lévén elfogadnak aussienak, akkor is húzós, na. Szóval tegnap elkezdtem keresgélni más maraton után, találtam is itt NSW-ben, de még így is olyan messze van, hogy odajutni annyiba kerül, mint helyben a nevezés. Úgy döntöttem, mégis csak átfutok azon a fránya hídon... 4 óra alatt.
Ennyit a balszerencséről és a tervekről.
Most vasárnap pihenőhét jegyében, és mindenféle gyorsító munka nélkül (na jó, volt pár hete egy tempó és egy fartlek) hirtelen felindulásból beneveztünk a Sri Chinmoy sorozat egy újabb versenyére, Botany Bay-be. Választható távok: 5 km (ennyiért nem öltözünk át, mondta Hiver régi edzője) 10 km hmmm, OK, és félmaraton ( a táv meglett volna, de azt semmiképp nem akartam, hogy mindenki rám várjon, meg hát különben is pihenőhét...)
Az akcióhoz tettestársakat is találtunk Pista és Szandra személyében.
Reggel 6-os kelés, összecsomagolása a gyerekeknek, nagyinak, szendvicsgyártás, 7.05-kor már ki is gördültünk a garázsból, és senkit sem felejtettünk itthon.
7.40-kor gyors rajtszámátvétel (kicsit béna önkéntesek, de nagyon bájosak), melegítés nem sok, de a látszatra adni kell:-) 8-kor elrajtolt a félmaraton, 8.20-kor a 10 km, utánunk pár perccel pedig az 5 kilisek.
A rajtnál hátraálltam, szép komótosan kezdtem. A pulzusmérős órát Balázsnak odaadtam, szóval nekem csak a kis percmutatós órám maradt. A terv minél közelebb kerülni a 60 perchez, merthogy még a tempófutásom során is épp csak hogy belül tudtam kerülni a 7 perces kiliken, szóval az egy óra is kissé ambíciózusnak tűnt. Eleinte Pistával tartottam, de hamar elengedtem. Az első két kilin próbálgattam a körülöttem lévőket, kinek a tempója, lépéshossza passzol, de valahogy nem stimmelt senkié, meg aztán nagyon lötyögősnek tűnt az egész. Ennél azért bátrabban kellene futni, úgyhogy egy kicsit ruganyosabbra vettem a figurát. Érdekes volt egyébként, egyáltalán nem gyorsítottam, csak testtartást változtattam és ruganyosabban léptem. 4 kili körül beértem Pistát, aztán 6-nál jött egy laza hídmászás, majd ugyanez visszafelé. Ami érdekes, újszerű érzés volt, hogy bár azt éreztem eléggé a határon futok, mégis végig kényelmes maradt a tempó, folyamatosan előztem és éreztem az erőt. Ha saccolnom kellene kb 3-tól, szinte a végéig flow-ban futottam. A vége 56:35 lett, ami azt jelenti, hogy nem csak, hogy kiléptem a 7 perces kilik bűvöletéből, de jócskán 6 percen belülre is kerültem. Jó volt. Kellemes fáradtság, no izomláz. Ebből kellene még 3, meg egy pici és megvan a 3:59 szeptemberben:-)
A futás után a sri ch-os frissítőasztal: víz, banán, narancs, éééés palacsinta. Kb 10 féle öntet választható. Hős voltam, összesen két falatot ettem, a többit a gyerekek falták fel.

Mai gyerekszáj:
D: Tegnap hol voltunk?
B: Futóversenyen
D: Gyaloglón
B: Nem is! (D)Rukkolni!
D: Nem is! Palacsintát enni!
B: Csokisat!

A Sri Chinmoy sorozat

Eredmények

Szandrának pedig ezúton is gratulálok élete első futóversenyéhez, egyben élete első 5 kilijéhez (34 perc wow)!

khm, izé, csak a szokásos...

Beneveztem a NIKE-ra. Célidőnek 1:39-et írtam be, legyen ez a minimumcél, aztán majd kiderül, mennyire sikerül felpörögni. Ez 4:40-es átlagot jelent, régen ez volt a kényelmes tempó, ami igazán testhez állt, ha nem figyeltem, spontán 4:40-ben futottam. Jó lenne újra eljutni idáig.

Tegnap óta végre újra van elem az órámban, így az „induláskor és érkezéskor otthon ránézek az órára” szuperbruttó :o) idők helyett visszatérhetek a hagyományos időmérésre.

Special thx for Pala!

Gabi eltűnt. Remélem fut vagy okosodik éppen, azért nem ér rá írni. Az aggódóknak egy info: verebek azt csiripelték, hogy volt vmi jól sikerült 26 kilis futása :o)

...közkívánatra! [köz = Tapír, hát hova süllyedtünk?! ;o)]

H: 6 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
P: 6 km KF
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Ójaj, összeadtam, szumma 90-110 km! Kicsit sok lesz az még, húzni kéne rajta:

H: 6 km KF
Ez kell, kicsit átmozgatni a hétvégi után -> na jó, legyen 5 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Ez is kell, a váltogatást ugyan utálom, de az az erős edzések „előszobája”, felráz, de gyorsan kipihenhető, jót tesz a csütörtöki résztávozásnak, 5 kilinél kevesebbnek meg nincs értelme: marad!
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Ezen lehet spórolni, de akkor tuti társak nélkül kell mennem, mert ez egy rövid háztól-házig útvonal, de legyen: 9 km KF
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
Legyen csak 5x1000, elsore eleg annyi is, és mondjuk kisbusszal ki félútig, akkor az kb. 10 km
P: 5 km KF, lásd hétfő
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Szumma 80-100 km! Reálisan 90, ha egy 29-es DömDöDöm-öt + egy jó kis 21-est számolok. Bazzz, negyed óra megfeszített munkával sikerült nyamvadt 10 kilit rövidítenem. És akkor ezen a ponton rádöbbenek, hogy még nem számoltam bele a „közlekedős” 3 kiliket, segítsééééég! Vagy megdöglök, vagy megdöglök, ha ezen a héten nem, hát a jövő hétre biztos...
Erre még alszom egyet, azt hiszem.