Kezdem elveszteni a fonalat, szóval, amíg még képben vagyok (érdekes másokét hetekkel visszamenőleg precízen tudom...).

A 3/1-es ambíciózus terv megvalósult. Sikerült 5x futni, és a hétvégi 31 is lecsúszott, 32 lett belőle.
Meadowbank-ban rendeztek tájfutóversenyt, ahová Pista unszolására Balázs benevezett, úgyhogy oda kellett eljutni, és mivel kellőképp messze volt, eléggé adta magát, hogy ez legyen a hétvégi LSD. Az mindig mókás, amikor az ember a gmap-en kinéz egy útvonalat, aztán az utca vagy ott van, vagy nincs, vagy gyalogos csak halált megvető bátorsággal léphet rá, vagy átépítették, és még bele kell tenni egy 2 kilis kitérőt, hogy visszatalálj az eredeti útvonalra. Szóval valahogy úgy vágtam neki, reggel f7-kor, hogy f10-re ott kell lennem, mert Szandi vár, igaz, az csak 26, és ott még együtt futunk 40 percet.
Az első 13 km sima ügy, ismert útvonal, folyópart. Onnan egy bazi hosszú út sok kilin keresztül. Kertvárosi jelleg, aztán egyszercsak hatalmas forgalom és vasárnap reggel a burwood-i piac kellős közepén eszméltem. Miután átverekedtem magam három kínai halaskofán, egy görög fűszeresen, és két abo utcazenészen, és azt hittem, hogy innen már csak kifelé megyek a dzsumbujból, szembejött a vonatállomás. A sidney-i suburb-ök bevásárló utcái természetesen a vonatállomások mellé települtek, vagy fordítva, mindenesetre minden második kapualjban zsúfolt kávézó, reggelizőhely. 10 méterenként pedig lámpás zebra. A piroson itt nagyon nem illik átmenni, de legalább pihentem egy kicsit. A Burwood Rd-ról kis jobbra-balra flikk-flakkal eljutottam a 3-as főútra, ahol megint szépen hosszan futhattam kellemesen csordogáló forgalom mellett. 22 kilinél egy kicsit megrogytam, de muszáj volt menni, mert hát ugye, ha vki vár, ciki sokat késni. A híd közepénél már látszott, hogy a másik oldalon valami nem kóser, kicsit átépítették a túlpartot, szó se róla. Kétségbeesett kavarás után, azért meglettem, csak 5 percet késtem a randiról. Újabb 40 perc kocogás következett, a vége kb. 32, 3:45 alatt. Hát, nem rossz ez így most és egyedül, azért ebből jócskán kell még faragni.

A 3/2-es terv eredetileg egy ennél nehezebb hét lett volna, de nagyon elfáradtam, nem igazán tudtam normális futást produkálni. A hosszú után kedden mentem ki először. 3 kilinél, mintha elvágták volna, megálltam, hazasétáltam. A többi hétköznap sem lett sokkal fényesebb, de vasárnapra sikerült annyira összszedni magam, hogy Flemingtonból hazafussak 3 forraltbor, egy kürtőskalács és egy fél lángos után. Igen, magyar piknik volt:-) A hazafutás vége 14 kili lett 1:23 alatt, hajszálnyival 6 percen belül, juhéjj:-)

A 3/3-as ügyosztály hét eredeti terv szerint pihenőhét, ehhez tartom is magam, kb. így néz ki:
H pihi
K 6 K
Sz pihi
Cs 12 K (ez megint közlekedési célú futás lesz. A legjobb motiváció)
P 6 F
Sz 8 K
V 8 T

És már csak másfél hét a világ legnagyobb futóversenyéig! A rajtszám, chip már itt lapul a fiókban, előre kiküldték postán.

Wellnesscafé again

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.