Tegnap nem égett bennem a tűz. Még csak nem is pislákolt.

Alighanem a BéBu körüli hercehurcának köszönhetően. "Tudod mit, NyuSzika, akkor b+ a fűnyíródat!" Először el se akartam menni, nem szeretem én ezt a lábszétverős pályát, bár már rengetegszer futottam, de akkor nem önmagáért, hanem _A_ versenyért és _A_ csapatért, és lássuk be, azért az egészen más tészta. Most is csak az vitt oda, hogy megismerhessem a csapatomat és a szervezőjét - az utóbbi sajnos nem, és az előbbi is csak részben sikerült, bár az a "részben" remélem hogy "dö beginning of a bjutiful frendcsip" :o). És ha már arra járok, edzzek egyet, ha már úgyis folyton azon nyünyörgök, hogy egyedül nem megy a futás. Hát itt legalább nem leszek egyedül.

A verseny előtti reggel jó bénára sikerült.

A 4-6-os pont elment az orrom előtt, gondoltam ez így ünnepnap kora reggel nem sűrűn jár, akkor lesz időm jegyet venni, mert Bp-en kívülre nem jó a bérlet. Vettem mindjárt kettőt, egyet oda, egyet vissza, az csak a verseny után jutott eszembe, hogy vissza nem kell :o) Míg a pénztáros elővakarta magát, addig el is ment az orrom előtt a második villamos, 2 p követési távolság, wtf?! Aztán persze jó sokáig nem jött, viszont ugyanott állt meg egy busz, amire Nyugati-Moszkva tér volt felírva, felpattantam, megnéztem az útvonalát, rájöttem, hogy ez még bejárja közben a Rózsadombot és Pasarétet, de közben elindult, úgy kellett lekéredzkednem róla. Utána már csak a 22-es buszon voltam elveszve, fogalmam se volt, hol kell leszállni, eddig mindig csak menni kellett a futók tömege után, most - mivel a buszvezető is csak a vállát vonogatta a "Hol a Knáb János Ált.Isk." kérdésre, egy szál futónak látszó pasit kellett leszólítanom, hogy mégis merre az arra. Ő se vágta pontosan, 1 v. 2 megállóval előbb szálltunk le, de végül megtaláltuk. Ja, a suli kapujában még majdnem elhagytam az órámat, de egy srác utánam hozta, ezúton is köszi! Na ez is jól kezdődik, gondoltam...

Beérve az iskolába szerencsére kisimultak a dolgok, egyből belefutottam Rékába és Zsaniba, gyors bemutatkozás, vetkőzés (sikerült jól megválasztani az öltözéket, fent trikó+vékony hosszú, lent vékony hosszú, +bbsapka + kesztyű, pont jó volt erre a hűvös, szélcsendes ideális futóidőre), cuccleadás Rékáék kocsijába, köszönés a régi ismerősöknek, sorbanállás nélküli wc, bemelegítés, minden simán ment. Versenyláz még mindig sehol. A rajtba Zsanival álltunk be, még váltottunk pár szót a tervezett tempóról (ami nekem nem volt, csak tervezett pulzus), aztán el is lőtték a rajtot.

Én bekapcsoltam a robotpilótát, és végig a pulzusra és az érzésre figyelve elkezdtem nyomni az emelkedőt. Próbáltam legalább 174-ig tolni a pulzust, az elején nem akartam szétszaggatni magam, főleg, hogy néha a gyomrom is rendetlenkedett, akkor 1-2 ütésnyit visszavettem. Egy darabig kb. együtt mentünk Zsanival, aztán kikerült a látóteremből, azt hittem, le is szakadt. 5 kilihez olyan 23:15-tel értem. Az első, kicsit elrontott (nem akartam nyakon önteni magam cukros teával) frissítőnél elment mellettem Zsanett, hoppá megvagy! Utána eredtem, jó volt, hogy a pulzuson kívül van még egy fix pont az életemben, a piros fölsőjében a sok kék+szürke futó között nem is volt nehéz szemmel tartani. Meg nem is nagyon távolodott el tőlem, a lejtőn ugyan kicsit nagyobbat robbantott, de valahogy tudtam, hogy a síkon még találkozunk. A lejtőt is próbáltam ésszerű keretek között megtolni, hol rákapcsoltam, ha esett a pulzusom, hol visszavettem, ha már bántotta a fülemet, ahogy csattognak a tappancsaim az aszfalton. Meglepődtem, hogy elég jelentős sebességkülönbséggel elhúztam Sz.Andiék mellett. A 10 km 43:25 lett, ÁP = 173.

Most volt bennem először olyan érzés ezen a távon, hogy várom a síkot - hiszen azért jöttem, hogy pulzusra futást gyakoroljak, és azt igazán síkon lehet, a többi csak előjáték. A Délihez érve nem is zuhantam össze úgy, mint szoktam. Elkezdtem a 176-os pulzusra hajtani, közben Zsani egyre közelebb került. Számolgattam, ha most 52 percnél járok, akkor még 40 percet kell kibírni így, sima ügy! A 15-ös tábla mellett órát nyomtam, 19:23-as 5 kilit mértem, ez nem lehet, itt valami el van basz...ltázva.A rakparton utolértem Zsanit, reméltem, hogy tud jönni velem, mert féltem, hogy lesz ebből még nagy megzuhanás (nem lett), és akkor jól jöhet, ha van ott valaki - meg reméltem, hogy én is tudok segíteni neki azzal, hogy most én nyulazok egy kicsit. Közben megelőzött egy srác, kicsit beálltam mögé, de nem akartam 180 fölé engedni a pulzust, így csak 100-200 métert mentem vele: itt már beálltam a "Szasza+10"-re, azaz 178 volt a cél. A Jászainál a frissítőt passzoltam, volt viszont hatalmas szurkolótábor gyerekekből, nem lehetett nem lepacsizni velük. Ez adott egy nagy löket flow-t (gombóc is lett a torkomban), ugyanakkor ki is vett egy kis energiát, de megérte.

A végjáték a körúton kezdődött, ekkor már 178-180 körüli pulzuson, számolgattam, ha olyan 1:32 körüli lesz a vége (hogy miért pont ennyivel kalkuláltam, nem tudom), akkor még 15, 10, stb. percet kell kibírni, menni fog. Közben Sz.Andi visszaelőzött, de nem hagytam kirángatni magam a ritmusból, én annak is örültem, hogy egyáltalán pariban voltunk pár km erejéig :o) Az Andrássy úton feljött mellém Zsani, egy darabig együtt nyomtuk, de mivel a 15. km óta már 22:30-at mutatott az órám, a 20-as táblát meg nem láttam, nem éreztem késztetést, hogy hajrát nyissak a bizonytalanra. Nem tudtam, hogy másfél, 1 kili vagy csak pár száz méter lehet-e hátra. A Hősök tere közeledett, de ki tudja, hova kanyarog még utána a pálya? Tartottam a 180-at, és elengedtem Zsanettet. Egyetlen motivációt az a fránya 1:29:59 jelenthetett volna, de ahhoz tudnom kellett volna, mennyi van még hátra...

A végén hajrá nélkül, saját mérés szerint 1:30:39-es idővel, 9 mp-cel Zsani után értem be, nem különösebben kifulladva, de azért keményen végigdolgozva ezt a másfél órát.

A hivatalos mérés szerint 1:30:42 lett. Szinte hajszál pontosan mint a NIKE. De ott megvolt bennem a versenyláz, a tüzet csak a szél fújta el néha a rakparton. Ez a mostani futás viszont nem egy versenyhez, sokkal inkább ehhez az edzéshez hasonlított. Most úgy érzem, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok 1:30:4x-et :o))) A 3. 5 kili átlagpulzusa 176, az utolsó 6,1-é 178, a versenyátlag 175 lett, küldetés teljesítve.

Azt már csak félve jegyzem meg, mert pont én vagyok, aki mindig távol akarja tartani magát a "biztos hosszabb volt a pálya" gondolatoktól, hogy az edzésonline-on azok szerint, akik mérték a távot (köztük a 2. helyezett etióp srác!), volt benne plusz 2-300 méter. Azért fészkelte be magát az a bogár a fülembe, mert valaki a gmaps-en is bejelölte az útvonalat, és eszerint majdnem 21,5 volt, márpedig az én tapasztalatom szerint a gmaps elég pontos, vagy ha nem, inkább kevesebbet mond, mint többet.

Zsani PB-t ment, ezúton is gratula! Remélem, a következő egyéni csúcsát is együtt futjuk, immár 1:30-on belül, két hét múlva a Tudás Útján :o)

Sajnos a levezetést sikerült túl lazára venni, a nyújtást is kihagytam, sőt a mai könnyű futást is ellógtam, így azért mára beálltak a lábaim.
 

Bébu feles, saját mérés szerint 1:30:39.
Aa hivatalos nettó időm 1:30:42. (NIKE 1:30:41 lett.)
Végig pulzusra futva, egyenletes erőbedobással végigtolva. Edzésfeladat teljesítve, pipa :o)

Most eszem, pihenek egyet, és este írok rendesebb beszámolót is.


Update: holnap este :o)

Bemutatkozom a csapatomnak és a csapat szervezőjének és edzek egy jót.

2010 május: BSI maratonváltó későbbre halasztva (ez engem nem érintett)
2010 augusztus: a világ talán legrangosabb ultratrail versenyén a CCC 80 km-nél lefújva, TDS & UTMB törölve, helyette a CCC pályáján rendeztek gyorsan egy ad hoc versenyt az indulók töredékének. (szurkolóként érintett és döbbentett meg a dolog, de ott legalább voltak objektív okok, sárlavina és durva időjárás)
2010 október: elmarad a BéBu, nincs alternatíva, csak az utolsó napi feles lesz megtarva - ezzel a rendezőgárdával ez "A versenyló halála", meglepődnék, ha jövőre minden menne tovább, mintha mi sem történt volna...

FUTURE (akinek az idén ez már a 2. szívása, van gyakorlata a "versenygyász" feldolgozásában) azt írta, ne búslakodjak, koncentráljak most már Firenzére. Megpróbálom.

Mindez indulás előtti napon közölve a futókkal. #^$%@*!"+&/@+!%=$#&

Sajnos mostanáig nem világos számomra, hogy pontosan miért is.
Ennyi derült ki eddig, nem kommentálom.

Amit most a legjobban sajnálok, hogy nem ismerhettem meg közelebbről 4 csapattársamat, akiktől minden bizonnyal sokat lehetett volna tanulni, és jó lett volna velük együtt harcolni a dobogó valamelyik (a mezőny ismeretében talán középső?) fokáért.

Álljon itt FUTURE írása, avagy mit is jelent nekem (is) a BéBu:

"Olyan jó lesz végre nap-nap után célba kúszni, korlátsorba kapaszkodni, tatamikon elterülni, gyúró alatt vicsorogni, emelkedőn sétálgatni, jégesőbe belefutni, szembeszélben helybenfutni, üvegszemmel elbambulni, futás után csonttá fagyni, rajtok előtt elaludni, késő éjjel ágyba bújni, vízhólyagot lyukasztgatni, vacsoráról lemaradni, váltásról is lemaradni, sporttáskákat földön húzni, reggelente „budin” ülni, még háromszor visszamenni, testet-lelket megkínozni, bajtársaknak szorítani, fáradt arccal mosolyogni, magzatpózban elaludni, részidőket számolgatni, útvonalon eltévedni, parkolókat keresgélni, szívtájékon meghasadni, futás közben eléhezni, nyitóbulin tervet szőni, záróbulin számot vetni, Nagy Falaknak nekimenni, üres zsömlét majszolgatni, kedvesekkel összebújni, tyúklépésben lépegetni, tiszta szívből gratulálni, hazafele üzengetni, ötezrenként órát nyomni, ködfátyolon által futni, szakaszokon vitatkozni, sótablettát kortyolgatni, cipőt duplán megcsomózni, rajtszámokat tűzögetni, vetélytársat üldözgetni, gyerekeknek pacsit adni, ellenféllel kezet rázni, pocsolyákon áttrappolni, eső elől elbujdosni, részidőkön sóhajtozni, frissítőket elvéteni, csereruhát ölben vinni, bézbólsapkát igazgatni, szemüveget törölgetni, sebes lábat ragasztani, savas testtel megrendülni, ismerősre ráköszönni, futótrikót jól betűrni, kiskocsmákba betévedni, koleszokban megpihenni, kemény tempót felvállalni, rajtlistákat böngészgetni, görcsös lábbal elbicegni, kora reggel pékhez menni, fájdalommal szembenézni, önmagadat nem kímélni, végül Budán célba érni."

Most szomorú vagyok, nagyon :o(((

Update, okt. 19:
Friss infók a BéBu vendégkönyvéből:
2010 október 19, 08:39:
"Sziasztok Szeretném tájékoztatni az érdeklődőket, hogy elindult Bécsböl 3 csapat és egy egyéni induló, 16 kerékpáros kiséretével.A "mezőny "együtt halad, ha az egyéni futó lemaradna 3 kerékpáros marad vele hogy segítsék a pozsonyi célba.Nagyon büszkék vagyunk Rátok, hogy ezt bevállaltátok,HAJRÁ. Találkozzunk a Tata-Budekeszi futáson legyen ott minél több csapat a rajtnál!! Október 22.-én 8:50 Tatai Edzőtábor"
2010 október 19, 09:15:
"Szép Napot, A HŐS csapatok elhagyták a az első váltóhelyet, a Himbergi temetőt.Teljes biztosítás mellett futnak, ugyanis az osztrák szomszédainkat elfelejtették értesíteni róla ,hogy a verseny elmarad.!!!!!! Üdv:Talabér Attila"

ez több, mint mókás...

Vasárnap szintet léptem és újra belevágtam a pulzusmérős edzésekbe. Sajnos a vazelint, amit direkt futós bibik ellen tartok, nem találtam meg, de felderengett egy régi tempófutás, amit vértől átitatott topban fejeztem be, úgy kidörzsölt a mellkaspánt, így alternatív megoldás után néztem. Az rémlett, hogy sima arckrémet vagy testápolót hiába is kenegetnék magamra, de most már azt is tudom, hogy a Durex síkosító sem jó erre a célra :o( Most is lyukasra dörzsölődött a mellkasomon a bőr a jeladó alatt, azóta sebeimet nyalogatom...

MEMO: vazelint előkeresni, BéBura magammal vinni!!!

BéBu = extra motiváció, egyfajta edzőtábor, új futós ismerősök
Meglátjuk milyen lesz, tudom, hogy ez már nem az a régi jó BéBu, de ha nem meyek el, sose tudom meg, mit hagyok ki. Úgy voltam vele, inkább azt bánjam meg, hogy elmentem, mint azt, hogy nem :o)

forgatókönyv: 5 nap szabi helyett kihozom 3-ból, mert a munkából kiesős része a legnehezebb: a nulladik napon csak este megyek le Győrbe, és a 4. nap lesz a pihenőnapom, munkával pihenős.