Linkek a versenyekhez az előző, 04.15-i bejegyzésben!
(You can find the links for the races and results below.)

A február-márciusi 3 hét kihagyás után kénytelen voltam alaposan átszabni a versenynaptáramat. A 4 napos Mátrabérc bejáró edzőtábor elmaradt, és a kiesett edzések is hiányoztak, így a legnagyobb falatról lemondtam, a MB Trailt fájó szívvel kihúztam a listáról :o((( Így a T50 ugrott előre egyes számú célversenynek. Pécs-Harkány idején még beteg voltam, de még a Vivicitta előtt se éreztem igazán az erőt (márc. 15-én még 4:20-ban szenvedtem végig egy 10 kilis tempófutást), így nem akartam egy egész hétvégét rááldozni egy kitudjamilyen félmaratonra: vasárnapi verseny előtt szombaton nyilván nem futok hosszút terepen... Így inkább a pozsonyi 10 kilis versenyre mentem, "jó lesz tempófutásnak" jeligére, másnap meg lehetett ott futni a hegyen 3 órát, amíg a többiek a hosszabb távokat gyűrték. És ha már ki kell hagynom a MB Trailt, legalább egy résztávot futottam a tt-n, és váltózok a trailen... Így lesz a teljes táv "bejárva" :o)

01.29. Nápoly marathon
   cél: időterv nélkül, tisztességesen, végig emelkedő pulzussal végigfutva, mint Firenzét
   azért megint 3:10-en belül kéne lenni a rend kedvéért :o)
   eredmény: 2:58:30, 4. hely, pipa :o)
03.04. Pécs-Harkány
   betegség miatt kimaradt :o(
03.25. Vértesi Terep Félmaraton (410 m szint)
   edzőverseny, cél jobb időt futni a tavalyi 1:45:03-nál
   eredmény: betli, féltávnál eltévedés :o(, de az első 6,5 km bíztató, 2,5 perccel jobb, mint tavaly
04.01. Vivicitta Félmaraton
   cél: 1:30-on belül már végre!!!
helyette:
03.31. Pozsony, 10K
   edzőverseny, jó lenne legalább a Nápolyi 4:10-es tempót hozni...
   eredmény: 42:35 (kb. 10,4 km, 4:06/km), 1. hely, pipa :o) 
04.22. Mátrabérc Trail, 58 km/2800 m szint
    cél: 7:30-on belül és dobogós helyen célba érni
   (titkos álom: 6-ossal kezdődő idő...)
helyette:
04.14. Hanák Kolos teljesítménytúra, 35,6 km / 1291 m szint
   cél: felekerülni a statisztikába az első 5-be (titkos álom: pályacsúcs)
   eredmény: 3:58, 1. hely, pályacsúcs, pipa :o)  
és:
04.22. Mátrabérc Trail, váltó
   cél: az első szakasz (Sirok-Kékes) mindenképpen, hogy - ha két részletben is, de - teljes legyen a pálya. Utána továbbfutni még, hogy legyen 30-35 km aznapra.
update (04.21.): Sirok-Galya szakasz lesz az enyém a Csányi Angyalaiban, 30 km/1500 m
05.01. Samsung Terep Félmaraton
   edzőverseny, cél: jobb időt futni a tavalyi 1:44:46-nál
05.12. Terep 50, 51,8 km/1700 m szint
   cél: címvédés, 5 órán belüli idő
   eredmény: 5:04:51, 1. hely :o), a pályacsúcs sajnos elmaradt a meleg miatt  
update (04.21.):
05.27. Keszthelyi Kilométerek, félmaraton (ha már Badacsonyban leszünk pünkösdkor)
   cél: semmi komoly, lefutni tisztességesen, de nem megszakítósan, ahogy 2 héttel a T50 után megy...
   eredmény: 1:29:43, 2. hely, végre 1:30-on belül!  
06.02. Kékes Csúcsfutás, 11,6 km/671m szint
   cél: minél közelebb az 1 órához (1:05-ön belül mindenképpen, ha 1 órán belül sikerül, az csillagos ötös)
   eredmény: 59:50, 2. hely, csillagos ötös :o)))
06.09. Bükki hegyimaraton, 42,3 km, 1??? m szint
   cél: 1. hely (kvalifikáció a Hegyifutó VB-re, a Jungfrau Marathonra)
   eredmény: 4:18:08, 1. hely, jöhet a Jungfrau! :o)))

a továbbiak attól függően, hogy sikerült-e a VB csapatba bekerülni...

Jelentem, meggyógyultam!

Pénteken végre újra futottam (kezdetnek a szokásos 3+3 mh oda/vissza volt), de tegnap is még csak egy könnyű Kiscelli körre merészkedtem ki, amúgy sportnap volt a javából:
- Kézilabda-nézés: KEK, Zvezda-FTC
- Cipő próbálgatás a Multinavigatornál:
Élőben még szebbek ezek az INOV csukák :o) Kyru úgy kezdte, hogy a nőket sajnos nem kényezteti, a csukák 80% ffi, mert a nők részéről igen csekély az érdeklődés. Majd utána még ijesztgetett azzal is, hogy a kis lábamra méret se sok mindenből lesz... (Pl. az X-talon 212-ből se, amiért eredetileg mentem :o( ) Ezek után viszont felpróbáltatott velem kb. 8 pár cipőt (ennyit még sehol nem tudtak elém tenni!), ebből 2 INOV szimpatikus is volt. Azt hiszem, első körben egy Roclite 268-nak leszek boldog tulajdonosa, hihetetlenül kényelmes, elég jó a csillapítása (a 4->1 rendszerben 3as), és nevével (268) ellentétben érdekes módon csak 225 gr a méretemben (pont, mint az aszfaltcipőm, amiben a hosszú versenyeket futottam mostanában). Biztos kifelejtették belőle az acélbetétet ;o) (A másik szimpatikus darab az X-talon 160-as volt, de azt első számú terepcipőnek nem merem bevállalni az 1 rtg csillapításával, talán majd ha egyszer rákapok a rövidebb távokra - ezt 165 grammnak mértük, ki a fene érti?)
- könnyű 5 kili futás a Kiscellinél
- Kézilabda (BL, Larvik-Győr) és fedettpályás atlétika VB nézés in one (jó érzékkel egyszerre adták...), majd este még egy kis Tirreno-Adriatic nézés, és megint atlétika VB

Ma pedig Márkyval és Joeval futottunk egy Balboa Light Extrát!
Muszáj volt valami érdemi futást produkálni végre, kellett a lelkemnek a mozgás, a teljesítmény, a társaság, az erdő, Legónak is a mozgás.  Köszi srácok! :o)))
Nagyon laza tempóban nyomtuk. K+-on felfutás, FGY-től pedig egy Balboa light, Hárshegyre nem mentünk fel - Joe verseny előtt, én meg lábadozó státuszban, így jó volt ez a könnyített verzió. Lefelé Mátyáshegyin. Azért a végére így is elfogytam egy kicsit, de 3 hét kihagyás után ez okés. 25,5 km/980m szint lett a vége, azért ez nem kevés. Jó volt újra kint lenni a hegyen! :o)

Ps.: Hajrá Joe+Levi a BSZM-en!

Avagy ha nincs elég pihenő, lesz helyette kényszerpihenő

Még mindig köhögök. Nem kicsit, nagyon. És az orromat is fújom, ami pedig extrém megfázás esetén is csak 2-3 napig szokott tartani (a köhögés hetekig), most több mint 10 napja...
Az elmúlt 2 hétben összesen egyszer mentem ki futni, 12 km-t, múlt szombaton, de lehet, hogy ez is korai volt.
Szomorú vagyok, nagyon versenyezhetnékem lenne, de úgy tűnik, a szervezetemnek még nem. A Pécs-Harkányt külön sajnálom, nagyon jó kis verseny, nagyon szerettem volna ott lenni :o(

Azzal vígasztalom magam, hogy ez lesz az éves pihenőidőszak, 2-3 hét leállás még nem a világ vége, akár még jót is tehet. Meg azzal, hogy inkább így 3 héttel Nápoly után törjön rám a nyavaja, mint előtte. Ha a köhögés engedi, megpróbálok beltérben mozogni valamit, szobabicikli, futópad, pilates, mert már nagyon benne van a bugi a lábaimban. És a célversenyek is közelednek...

Avagy miért érdemes még 2:58-as maratont futni ;o)

Korábban csak távolról ámultam az őrültségeiken (pl. Márky+Levi 13FÁK futásán: 4 órán belül 13 x FGY-től Árpád-kilátóhoz fel, fogadásból), aztán a maratoni gratulációból levelezés lett Márkyval, kiderült, hogy Márky+Joe+én egy 500 m átmérőjű körön belül lakunk, továbbá hogy Márkynak meg nekem 99%-ban megegyezik az idei első félévi versenynaptárunk (ez nekem is hatalmas wow volt, az egyetlen különbség, hogy Márky a VTM-en fog indulni, én csak a VTFM-en, pedig van itt 11-től 58 km-ig aszfalt és trail vegyesen, na ennek mekkora volt az esélye?!), és bekérdezkedtem én is  A_TEAM-be :o)

M: "benne vagy olyan kreténségekben, hogy 5x HHH fel, FÁK13x újra. stb. :)))"
H: "...kapható vagyok bármilyen őrületre, ami terepen zajlik. ... Cél a Mátrabérc Trail 7 órán belül, és hülyeségre csak hülyeséggel lehet készülni ;o)"
H: "Ja, és én is óbudai vagyok, lehetek én is ÓHRT tag? ;o)"
M: "Marha jó lenne, hatalmas erősítés lennél! üdvözlöm és köszönöm, hogy alapítótagként üdvözölhetlek ... most áll össze a team és a legtökéletesebb időben csatlakozol. A többieknek is üzentem, képben volt mindenki veled kapcsolatban (a sok jó versenyidő meghozza a celebbé válást, hehe) és happy everybody. Akkor TE, Joe, Levi, és jómagam alkotjuk az ÓBUDA HARDCORE csapatot."
Közben még csatlakozott Ironka is, így ő lett a leggyorsabblábú ÓHBC tag. Köszi srácok, új motivációt hoztok az életembe, és úgy érzem valami hasonló dolog indult el, mint ami anno a Sötét Oldal (Larzen, Ákibácsi, Tapír, -balázs-) volt!

Az e hétvégi aktuális action: mindkét nap maratont tolnak a srácok (Joe, Levi, Márky) a szigeten! A main már túl vannak, én a nyavajám miatt csak szolidarítani mentem ki a végére egy könnyű 12 km erejéig. Holnapra nagy hajrá, és csak okosan!!! :o)))

Futás után édes a pihenés.
Kézilabda BL (Midtjylland-Győri ETO), savanyú káposzta, alma+sajt, csipkebogyótea, közben egy kis blogolás, van mit pótolni.
Szívinfartust nem fogok kapni az izgalomtól, mert tudom a végeredményt :o)
Játszik az ETO! :o)))

Coming out: múlt pénteken futottam utoljára, 1 hét teljesen kimaradt :o(((
Szombaton síelni voltam Szeszével és Helgával, fantasztikus volt, majd teszek fel pár képet, 3 éve síeltem utoljára, így ez most megváltás volt, köszi! :o))))))))))))
Vasárnap óta viszont dögrováson vagyok (nem a síelés tett be, vírus van, és a kevés alvás hozta ki asszem), rossz közérzet, köhögés, takony, láz, ittfáj-ottfáj, ezek voltak. (Avagy a csontrafutott maraton ára...) Mostanra csak köhögés és kicsi orrfújás maradt, tegnap már mozogtam egy kicsit, most pedig kimegyek végre futni is, a szigetre, majd délután elárulom kikkel ;o)

Egy dilemmám van csak, míg én itthon halódtam, addig kint alattomosan kitavaszodott, mi a túrót kell felvenni 10 fokban?!

Dögrovatunkat olvashatták :o)

Az már bizonyos, hogy a sub3órás nápolyi eredmény 8 napon túl gyógyuló eufóriát okozott :o)))

Megpróbálok kicsit mögé nézni, hogy hogyan is jöhetett össze ez a számomra is meglepő eredmény. A dolog nagyon sok összetevőből áll, érdemes összegyűjteni, mik lehettek a felkészülésem kulcsai, tanulságul a későbbiekre, illetve a többi futótársnak.
Most még én se nagyon tudom, mi az, aminek a legnagyobb szerepe lehetett, csak találgatok: időjárás? fedett pályán "gyorsítás"? érzésből edzéstervezés? étkezés? motiváció és akaraterő? futótársak és barátok, akikkel és akikért lehetett futni? Talán pár bejegyzés, és letisztul egy kicsit a kép.

Addig is íme a befutó utáni fotó rólam, fáradtan, de nagyon boldogan. Kb. úgy érzem itt magam, mint aki megnyerte az olimpiát :o)))

Firenze és Nápoly között nagyjából ez volt az edzéseim váza:

H – kf (2x3 km, mh-re+haza közlekedés)
K – sátor, rövid résztáv
Sz – kf (2x3 km)
Cs – sziget, tempófutás vagy hosszú résztáv
P – kf (2x3 km)
Szo+Vas: hosszú aszfaltos futás a szigeten + vmi futókirándulás Legóval (és jó esetben Jillel) terepen

Most ezt tervezem Mátrabércig (főleg, amilyen cudar idő van kint, pláne indokolt a 2 sátor/hét):

H – kf (2x3 km)
K – sátor, rövid résztáv (tavasztól 400-as pálya)
Sz – SZESZ (közösségi futás a HHH-n, Legóval, szintgyűjtés)
Cs – kf (2x3 km)
P – sátor, hosszú résztáv (tavasztól sziget)
Szo - vmi futókirándulás Legóval (és jó esetben Jillel) terepen
Vas - hosszú szintes terepfutás

Illetve ha úgy érzem, hogy ez már sima ügy, és kéne még km-t gyűjtenem, akkor reggelente beiktatok a 3 km elé +5 km-t Legóval. Célok: gyorsulni méééééééég, szintet gyűjteni és minél többet futni Legóval (ez a heti egy nagyon kevés neki, élete legboldogabb pillanatai amikor az erdőben rohangálunk)

. . .

Ma azt álmodtam, hogy beneveztem a márciusi Róma maratonra, és futottam ott egy 2:56-ot. Simán, szinte kocogva :o)
Az álmaim mindig kicsit előttem járnak...

Vajon ki lehet az a furcsa mozgású futó ott középen? ;o)

ÉP: 47
súly: 42,1 kg
Polar OwnIndex: 61

A maraton óta nem futottam, pihenek, mert megérdemlem :o) Ma azért lesz már egy kis szobabicózás. Jól vagyok, izomzatra érzésre már majdnem 100%-os.
De ez a hideg nem tetszik, főleg hogy a kicsi torokkaparás, ami hetek óta kerülget, még mindig itt van. Azt hiszem, tartok egy teljes pihenőhetet, csak beltéri mocorgás lesz, aztán vagy elmúlik, vagy vasárnaptól nem foglalkozom vele, lesz ami lesz...

Ezt a futást Barnaki Ferinek ajánlom. Nem lehetnék az a futó, aki most vagyok, ha ő nem vesz a szárnyai alá anno. Mindent köszönök.

6:18: Nyűgös kelés, mintha esne az eső, basszus, erről nem volt szó. Kicsit el is megy a kedvem mindentől. Nehezen csúszik a reggeli, töketlenkedek az öltözéssel (még mindig nem tudom, hogy hosszúgatyában vagy rövidben kéne futni, és felül hány rétegben), nem haladok a cuccolással, 20 perccel később sikerül indulni, mint a tervezett.
7:35: elhagyom a hotelt, esőnek nyoma sincs, tökéletes az idő, 5 fok, kicsit borús. Huhh, megkönnyebbülök. (Később kiderült, hogy az eső-hangeffekt az udvarban csöpögő konténernyi méretű légkondikból jött, és csak a reggeli párától volt vizes minden.) Kikocogok a megállóba (100 m). Síri csönd és hullaszag, se emberek, se járművek. Előkotrom a telefonomhoz a fejhallgatót, beizzítom a zenét, és várok.
7:44: jön végre egy busz, és ez pont a gyorsabbik, az R2, hurrá!
7:46: fent vagyok végre a buszon, jegyet kezelek, leülök, huh, most már simán odaérek (ahogy azt Móricka elképzelte…). Alul rövid lesz a nyerő, ezt gyorsan eldöntöm, megszabadulok egy réteg hosszúnadrágtól, visszaveszem rá a túragatyát. Közben szól a Metallica: Enter Sandman, majd Mobytól a Lift Me Up. Feltölt, felpörget, meghat, jön a flow, I am ready to fly :o)))
7:52: mintha nem jó irányba menne ez a busz, tegnap erre sétáltunk, ez megy vissza a szállás felé, wtf?!?! Teló + kesztyű táskába bevág, odarohanok a vezetőfülkéhez, hajtogatom a megálló nevét, ahol le akartam szállni, de a sofőr csak csóválja a fejét. Aztán kiveszem a szavaiból, hogy nem megy arra, mert a maraton miatt le van zárva. Vááááááááá, hogy lehetek ennyire hüjje 3,14csa, hogy ez nem jutott eszembe?! Magyarázom neki, hogy qrvagyorsan rakjon le engem valahol, mielőtt visszavinne oda, ahonnan hozott. 8:30-kor van rajt, minden perc számít. Az olaszos lazaság első előnye: gyorsan megáll egy villamosmegállónál, és leszállhatok végre.
7:54: innen olyan 1,5 kili lehet a rajt, odakocogok a nagy hátizsákkal (még jó, hogy a sátrat is így szoktam megközelíteni, fel se tűnik az a plusz x kg a hátamon). Nem így terveztem a bemelegítést, de még így is olcsón megúsztam a bakit.
8:02: odaérek a rajtba, pakolás, vetkőzés, "miben fussak?" tanakodás: a legtöbben felül 2 rétegben vannak, de nekem jónak tűnik az egy szem ujjatlan fölső + karmelegítő kombó. Azzal nyugtatom magam, hogy ők biztos 4+ órás maratonhoz öltöztek, nem gyors tempóhoz. De azért bújkál bennem a kisördög: bár itt most a körbezárt téren szélcsend van, vajon lent a tengerparton mekkora huzat lesz? Mindegy, most már így leszek és kész. Zsebek megtömése (gélek, zsepi, wc papír, kis palack izo, vészkészlet Ca+Mg+K), cucc leadás, beállás a toitoi sorba (ami nem rövid, viszont hosszú - ennyit a további melegítésről), közben kis ugrálgatás-nyújtás, ha már másra úgyse lesz idő.
8:20: jaj, a nulladik gélt már 5 perce meg kellett volna ennem, gyors gél+izo tankolás
8:24: én jövök végre, egy perc pisiszünet, aztán már nincs több dolgom, mehetek a rajtba
8:25: meglátom Ornella Ferrarát (2:27-es PB-je van), ő is 2 rétegben van, ő se vastagabb nálam, talán tud valamit, mégiscsak kéne az a hosszúujjú
8:26: csomag újra ki, kesztyű le, hosszúujjú előkotor, karmelegítő le, sapka le, ujjatlan le, hosszúujjú fel, ujjatlan vissza, sapka vissza, kesztyű vissza, karmelegítő elrak
8:28: csomag vissza, berobbannék a rajtba, az első zónába, de mutatják, hogy azt a másik oldalról kell. Keresztülverekszem magam a tömegen. Még jó, hogy a PUF koncerten ezt is gyakoroltam :o)
8:29: bent vagyok végre az első rajtzónában, látom, hogy az elitfutólányok még most futnak vissza a rajtfolyosón szemből, én is kirobbanok még a fotósokat kerülgetve egy 50 méteres repülőszerűségre, utolsónak állok be a rajtba, kb. a 3. sorba.
8:30: Rajt! Rajt? Nem rajt. Miért nem rajt? Mire várunk?
8:35: Játszik vmi zenekar, kedélyesen szpíkel a szpíker, a többi futó is türelmetlen, fázunk, a pulzusom esik, 115, már 100 alatt, már csak 89, már 76. Na fasza, a végén még alvásból kell rajtolni…
8:39: végre eldördül a pisztoly, és végre egy tempóban tudok rajtolni a körülöttem futókkal. Se halálfélelem, hogy bedarálnak, mint 2010-ben Firenzében, se tötyörgés előttem 5 perces tempóban, mint tavaly novemberben. Jó jel.

1. km, pulzus meglepően alacsony, 160-ra is nehezen kúszik fel. De emlékeztetem magam, hogy nem kell mindjárt az elején elérni a 170-et, ráér az majd csak 5 kilinél. 4:00 az első ezer. Gyorsnak tűnik, de egy marha nagy lejtővel indítottunk.
2. km, 4:04, lazán, pulzus még mindig 165 alatt. Lehet, hogy még itt is lejt, csak nem olyan látványosan? Vagy a hátszél? Mert vmi szél az fúj, örülök a 2. rétegnek, Ornella tudott valamit. Már ekkor világossá vált, hogy nem szabad figyelnem az egyes km időket, csak a frekit, az érzéseimet és az átlagtempót 5 kiliken, mert itt a terep- és szélviszonyok miatt minden lesz, csak egyenletes tempó nem. Na tessék, egy biztos pont kilőve…
3. km, beállok egy stabilnak tűnő pulzusra, és a hozzá tartozó 4:10-es tempóra. Egy olasz fickó jön velem, innen kb. 20 km-t futunk együtt, segítünk egymásnak, figyelünk egymásra.
4. km, alagút, de milyen bazihosszú ez már? A 4. kilis táblát nem is látom. Nem mozog a levegő, és mintha emelkedne is, lassulás van.
6. km, befutunk vmi kapun, zene szól, szocreál közeg, megkerülünk vmi hosszú medenceszerűséget egy nagy parkban, aztán vissza ki a kapun.
9. km: ez bizony 4:10-es tempó, akárhonnan is nézem. Fejben már elkezdem írni a sub3órás beszámolót, elkalandozik a figyelmem, leesik kicsit a pulzusom, megint lassulok. Hééééé, előbb még le is kell futni, most inkább ide kéne figyelni, hellllóóóó!
14-15. km körül érünk vissza a versenyközpontba, itt kapjuk meg először a nagy emelkedőt (kb. 400 m hosszú lehet 30 m szinttel), nem lesz ez vidám 2 kör múlva. A térről kifutva tudatosul bennem, hogy a domb a másik oldalról is domb, tehát megint le, és majd itt is vissza kell nyerni a szintet újra meg újra, de ez az oldal szerencsére lankásabb. Az egész belvárosban szinte egy méter sík útszakasz sincs.
A félmaraton is a versenyközpontnál van, ez most nem nagyon érdekel, csak annyit látok az órán, hogy valahol 1:28:xx-nál haladtam át. Tartom a 4:10-es tempót, de itt az emelkedőn mintha lassultam volna, megpróbálom a nagy lejtőn visszanyerni, amit elvesztettem. Futok is egy 3:54-es kilit, itt szakad le a sporttárs, akivel eddig együtt jöttünk végig. És lehet, hogy ezt nem kellett volna...
23. km, kisüt a nap, hirtelen melegem lesz, még az is megfordul a fejemben, hogy valahogy le kéne venni alulról a hosszúujjút. Aztán rájövök a megoldásra, locsolni kell magam, eddig ment vízhűtés nélkül, de mostantól nem csak iszom. Jó, hogy csak víz van, és palackból, egy füst alatt le lehet rendezni a frissítést időveszteség nélkül.

Kb. a 27. kilinél jelez először a vészjelző, „Houston, baj van!”. Nem megy feljebb a pulzusom, terv szerint itt már 174 körül pörögtem volna, ehelyett erősen nyomni kell a 172-ért is. Csak a pulzussal kalkuláltam, azzal nem, hogy az izmaim nincsenek hozzászokva ilyen sokáig ilyen erős tempóhoz, egyszerűen nem akarnak menni a lábaim, visszabeszélnek. Rossz jel, ez úgy tűnik mégse a „sima ügy” jelzésű akták közé fog bekerülni, fel kell készülni egy hosszú csatára önmagammal.

Mit lehet tenni, gondolni ilyenkor, mi tartja az emberben a lelket? Ilyenek:
- senki nem mondta, hogy nem fog fájni!
- rengeteg futócimbora szurkol nekem, küldi az erőt, annyi erőnek kell itt lenni, hogy mindjárt oszogatok egy kicsit a körülöttem futóknak is :o)
- kisanyám, senki nem mondta, hogy könnyű lesz!
- ha a Terep50-et végig tudtad nyomni, akkor 3 óra nem okozhat gondot (itt azért vitába szálltam magammal, a Terep50-en ugyanis egy – előre tudott nemszeretem – 2 kilis szakaszt leszámítva egyáltalán nem kellett küzdenem)
- aki egy végtörlesztésre a C-tervet ki tudta dolgozni egy éjszaka alatt (félálomban, ha már aludni nem tudtam a stressztől), és le tudta pörgetni a legeslegutolsó délelőtt pakolás közben/helyett (ezúton is special thanks to my family, nélkülük ez se ment volna), annak egy óra küzdés meg se kottyan
- fejben dől el! Manbo is megmondta!
- mitől vagyok én jobb futó, mint a hasonló tempót tudók? Attól, hogy ezt itt most végignyomom, nem török meg, kemény vagyok!
- "de ha szívtelenül megyek én az idén, nem lesz már győzelem"
- velem még1x nem fog előfordulni, hogy éppenhogy kicsússzak a 3 órából, aztán évekig verjem a fejem a falba, hogy meglehetett volna…
-"Life is for living, you only get one shot at it, so live it to the full and enjoy every minute. [...] Have the courage to go after your dreams and always fight for what you believe in." [Paula Radcliffe: My Story So Far]
- a Mátrabérc ennél sokkal hosszabb ideig és sokkal jobban fog fájni, ha ezt sem bírod ki, mit akarsz a hegyen?!
- folyamatosan hajtottam magam, gyerünk kislány, nem eshet le a pulzus, mert tudtam, ha innen most tartósan 170 alá megy, akkor vége a játéknak
- elképzelem, hogy Nedus visszafut elém, mint Törökbálinton szilveszterkor, az akkor nagyon feldobott
- a többieknek is szembeszél van, a többieknek is emelkedő van
- ez nem az angolkisasszonyok teadélutánja
- ha sikerül a sub3óra, megírhatom Ferinek (ő a volt edzőm) végre, jó lenne újra felvenni vele a kapcsolatot (de ehhez le akartam tenni valami maradandót az asztalra), és megköszönni mindent, amit valaha tőle tanultam (edzés, versenyzés, táplálkozás, és egyáltalán a hosszútávfutó lét, a futás iránti alázat***), nélküle ez a mai futás se (így) lett volna...
- folyamatosan számoltam (így utólag azt mondhatom, pesszimistán, 4:20-as tempóhoz, de még az ahhoz tartozó 3:03-nak is örültem volna, tényleg), hogy hogy állok, és a vége felé már látszott, hogy van tartalék 155 mp-cem a maradék 11 km-re, majd 147 mp 7 kilire, azaz onnan már elég 4:34-ben futni, aztán 35-től 4:40-ben, és még akkor is meglesz a 3 óra. De nem engedhettem ki egy perce sem, örültem, hogy gyűlnek a tartalék mp-ek, mert tudtam, hogy ez maraton b+, bármelyik pillanatban meg lehet borulni úgy, hogy a 6 perces tempó is kínszenvedés. Tehát még a 3:03, 3:06 is veszélybe kerülhet, ha nem veszem komolyan
- ha lelassulok 4:30-4:40-re, nem fog kevésbé fájni, viszont sokkal tovább
- 35 után: végrehajtottad az utolsó feladatot is (gél+víz), közben pihentél egy kicsit, innen már „csak” futni kell, gyerünk!
- és a vége felé: mégiscsak jobban néz ki egy 2:58:xx, mint egy éppenhogy sub3órás 2:59:xx :o)))

34. km, újra a dombon, Ray bekiabálja, hogy előttem 5 perc, mögöttem 8 (látta, hogy már eléggé kész vagyok, és azt akarta, hogy tudjam, hogy állok, és hogy kicsit kiereszthetek, ha akarok), de én tudtam, hogy most csak egyetlen, virtuális ellenfelemmel szabad törődnöm, a 3 órával. "Aki" itt lohol mögöttem 2 perccel, és egyáltalán nem fárad a kis kötsög, nem úgy, mint én :o)
(Azt hiszem, itt már nem hogy nem volt őszinte a mosolyom, hanem egyáltalán nem volt mosolygás, ez azért sokmindent elárul.)

35 után utoljára legurulok a dombról, a tengerparti szakaszon – ahol az elején 4:00-4:04-ben toltam - mérek egy 4:11-es kilit, nincs itt azért akkora baj, csak ez már nagyon nem esik jól. A fordító után úgy 38-nál már nagyon szét lehet esve a mozgásom, szembeszél is van, csak hogy igazán jó legyen, de tudom, hogy ha valami fatal error nem történik (elájulok, elüt egy autó), akkor 3 órán belül leszek. Innen már nem is számolok, azt hiszem már nem is tudnék, csak nézem az összidőt: 2:44, akkor már max. 15 percet kell kibírni, 2:51, már csak 8 perc, mikor jön már az a rohadt 41-es tábla? Azannyaúristenit, már innen emelkedik?! Ez eddig nem tűnt fel! Az utolsó 2 kilin nyomom az órát is ezrenként, majd később még tanulságosak lehetnek az adatok. Jön a nagy domb, úgy érzem, sose érek fel. Pont a 42-es tábláig emelkedik. Mikor először erre sétáltunk, azt hittem, legalább az utolsó 200 méteren lehet majd hajrázni, de most két dolog köti le a figyelmemet: egyáltalán mozgásban maradni a bezsibbadt combjaimmal és kikerülni a célfolyosón keresztülsétáló (!) kutyás bácsit :o( Vaffanculo! Legalább itt lezárhattátok volna a pályát, laza délolasz barátaim! Ránézek a versenyórára, 2:58, minden meg van bocsátva! Sikerült, megcsináltaaaaaaaaaam!!!!!!!!!!!!!!!!! :o))))))))))))))
Kezembe nyomják a 4. helyezett cetlit, amivel egyelőre nem tudom, mit kéne kezdeni, Ray csinál rólam fotót, majd felveszem a cuccot, és elmegyek az öltözőbe. Levezetésre se hely, se erő. Átöltözöm, és a 2 termofölső tetejére felveszem a Trail Running Hungary pólómat. Mert a szívem már a terepre húz, és a terepfutó barátok közé :o) Reszkess Mátrabérc, jövök!!!

. . .

A vége 2:58:30 lett, több mint 2 perces PB, és ezzel az idővel jelenleg 78. vagyok a magyar női maratoni örökranglistán. Az utolsó harmad 1 óra kőkemény lelkigyakorlat volt. Nem mondom, hogy nem fájt, de nagyon megérte :o)))

Végre 3 órán belül! Teljesült egy nagy álmom. Sőt, _A_ NAGY ÁLOM.

Kicsit elkapkodtam :o), a sub3 órát őszre terveztem, egy sub1:30-as félmaratont ápr.1-re, erre itt megfutottam az első felén 1:28:13-at. Meg volt közben egy 41:18-as 10 km is. Most kereshetek új célokat :o))) Nincs mese, kell futni versenyen egy 3-assal kezdődő tizest, olyanom úgysincs még, csak egyetlenegy, edzésről. És nem érhetem be 1:29:xx-cel a Vivicittán...

*** mi a különbség a 2002-es [Firenze, 1:26-os bekezdés után 3:00:39, avagy 2:59:99 :o))) ] és a 2012-es önmagam között? A 2012-es javára a tapasztalat (így mondják szépen, hogy öregszel :oD) mellett egyetlen dolog billentette a mérleget, az a futás iránti alázat. Kellett 10 év, amíg megtanultam (és ebben rengeteget segítettek a terepfutók és a terepfutás), pedig már mindent tudt(hatt)am (volna) hozzá 25 évesen is... 

Linkek:
Hivatalos eredmények, 5 kilis részidők és pulzusadatok

Csak hogy lássátok, nem a 3 óráért mentem oda, csak futni egy jót! :o)

Nedus: "Lassan kezdődik a vissza-pihenés ideje? Mi a terv, ha nem titkos?"
Hiver: "Terv: futni egy keményet, nem elkornyadni a végére, hanem végigtolni, mint Firenzében (Ha az első fele x perc, akkor a második legyen x és x+2 között). Pulzusra fogom nyomni, nem időre, de azért jó lenne újra 3:10-en belül, szerintem ennek ilyen edzésmunka után már muszáj mennie. Ha jobb, az se baj, örülnék 3:05-ön belülinek is, de nem fogom magam időtervvel stresszelni. A sub3:00-val meg pláne nem :o) Örömfutás, a végén lehet egy kis fogcsikorgatás :o)))
Visszapihenés? Hát nem tudom. Érzésre írom szinte napról napra az edzéstervet, de a formaidőzítésről fogalmam sincs. Nézegetem, hogy volt régen, de azóta sok minden változott. Legtöbbször nem volt nagy rápihenés, inkább csak a legutolsó hét volt könnyű. Meg figyelem, mások hogy csinálják. Majd kialakul. Az edzésekkel is úgy vagyok, hogy lehet, hogy nem a legideálisabb, kapom is az osztást, hogy túl sok az erős futás és túl keményen nyomom, de most egyszerűen rámegyek az élvezetre, futok mint a nyúl, mert jól esik ;o)"

zserzseli: "En ovatosan megelolegzem a sub3 orat neked.."
"A 3 órával meg ne stresszeljetek, jelenleg lex@rom státuszban van, főleg hogy Nápoly nem sík és nem AIMS standard pálya, meg 2 hónap felkészüléssel ne legyen nagy mellénye az embernek. (...) Ha jan. 29. reggel a 170-es pulzushoz véletlenül 4:10-es tempó fog tartozni, nem fakadok sírva – de erre azért kicsi az esély, főleg ha a plusz 10 fokot is figyelmbe veszzük. Ja, nem, hidegfront lesz :o)"

tvjudit: "Mik a kilátások egyébként?"
Hiver: "Őszintén szólva fogalmam sincs. Vannak nagyon jól megfutott edzéseim, szuperjó pulzuson, de elképzelésem sincs, hogy ez mire lehet elég a nagy napon. A formaidőzítéshez nagyon nem értek. Kb. az lesz a terv, hogy lesz egy max pulzus minden 5 km-re (Firenze+Róma pulzusok alapján) és egy max tempó (4:10), aminél gyorsabban nem futhatok egy métert se, ha 99 a pulzusom, akkor se :o) Ha fogadnom kéne magamra, a firenzei tapasztalatok alapján azt mondanám, 3:05-3:06, de azért benne lehet ebben egy 3 órához közelebbi idő is. Majd kialalkul. Lényeg, hogy megint okosan-harcosan meg tudjam futni a végét is!"

lilla: "Izgulsz?"
Hiver: "Szerinted? Naná! Főleg, hogy fogalmam sincs, milyen pálya, milyen időjárás vár Nápolyban, és milyen tempóra leszek jó: 4:10-4:40 között bármi lehet, 4:20-4:24 a valószínű, 4:30 felett kukába az összes futócipővel :o) Vakrepülés a javából, de kell nekem 2 hónap felkészülés után vigéckedni ;o)"

Nedus: "Most hétvégén futsz? Nagyon szurkolok!!!! Ha nem veszed tolakodásnak, akkor én megtippelném az eredményt: 2:58:40"

Hááát, azt hiszem, Nedus tudhat valamit a maratonfutásról :o)))

Nápoly, első impressziók:
Régebben szép város lehett, úgy 30 évvel és néhány ezer tonna kommunális hulladékkal ezelőtt. A legautentikusabb souvenir egy nagy zsák szemét és egy adag kutyakaki lenne, amit innen vihet az ember :o)

Nápoly maraton számokban:
Megvan a hivatalos idő, bruttó 2:58:30, nettó 2:58:24 - Mike, én nyertem? :o)
Nők között 4., korosztályban 1., abszolútban 20. hely. (kis verseny, kb 500 indulóval)

A versenyről, első gondolatfoszlányok:
Pulzusra futottam, ahogy azt előzetesen megbeszéltem magammal. Az ehhez tartozó tempó meglepően gyors volt, átlagban 4:10 körüli sebességgel hasítottam az első felében. A gondok úgy 25-nél kezdődtek, a tervezett lassan emelkedő pulzusom 173 után nem akart feljebb menni (Firenzében pont az volt a baj, hogy jobban emelkedik a freki, mint kéne) és el kellett kezdeni küzdeni. Hát én végigküzdöttem, derekasan, de ez most fájt, főleg az utolsó 3-4 km, ahol szembeszél és az utolsó kilin durva emelkedő volt. De megérte :o)
Aszfaltos maratonokhoz mérten kegyetlenül szintes pálya, érzésem szerint maximum a táv fele volt sík. A tengerparton pedig elég erős szél fújt. (Egyébként kellemesen hideg volt, olyan 6->10 fok, nekem való.) Az élet persze igazságos, mert ugyanannyi emelkedő volt benne, mint lejtő, és ugyanannyi szembeszeles szakasz, mint hátszeles, mert egy hurkokkal tűzdelt pályán mentünk 1 nagyobb és 2 kisebb kört. De a második fele volt szintesebb, és a célegyenes is egy céldomb volt. Acélos hajrá helyett így örültem, hogy egyáltalán felértem, és beértem. És még most sem nagyon hiszem el, hogy ezt egy ilyen pályán így összeraktam.
Remélem holnap nem arra ébredek, hogy csak álmodtam az egészet...

Valami olasz városban futok, rajtszámmal, sok futó körülöttem, úristen ez már a Nápoly maraton?! Nem tudom, mennyinél járok, a tempó laza, nem megszakadós, érzésre az a 4:40 körüli ebbenkifutokavilágbólis-tempó, fáradt sem vagyok, viszont nem érzem a tüzet, a motivációt. Egyszer csak meglátok egy km táblát, mellette egy versenyórát: 41 km, és 3:11-nél járok. Na ebből se lesz jobb idő, mint Firenzében...

Azt ezek után nehéz lenne tagadni, hogy nem izgulok a verseny miatt, nem érdekel a minél jobb teljesítés. "Anyám, az álmok nem hazudnak." Remélem Petőfinek nincs igaza :o)

Arra viszont büszke vagyok, hogy még álmomban is vágom, hogy milyen tempóhoz milyen maratoni részidő tartozik: 41 km, 3:11, az 4:39.5/km-es iram :o)))

ÉP: 46
súly: 43 kg (tegnapi)
Polar OwnIndex: 61

2011 utolsó hetében 116 km-t futottam. Ez már önmagában is ütős szám (az újrakezdés óta sosem futottam ennyit egy hét alatt), de megfejelve azzal, hogy ebben 3 kifejezetten erős edzés is volt (10x600 RT, 15 km tempó és egy terepfélmaraton fokozóban), konkrétan túlvállalásnak is tűnhet. Az is volt :o)
Bár a vasárnapi edzés csak futókirándulás címén vonult be a történelembe (123-as ÁP) és a következő hétfőt is könnyűre vettem (3 km, az mi?), keddre még mindig nem sikerült kihevernem a sokkot. 10x800 volt a terv a sátorban, de már az első résztávnál éreztem, hogy ez nem lesz fáklyásmenet. Fáradt, zsibbadt lábak, nem esett jól a mozgás, bár a tempó jó volt, de meg kellett küzdeni minden egyes lépésért. Nyirmogtam is rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán a 6. után megadtam magam a sorsnak, és úgy döntöttem, nem erőltetem ma ezt a 10 darabot, elég lesz 8 is.

Csütörtökre izomzatra már rendben voltam, de valahogy a szél+eső+hideg kombóban csak nem akart megérkezni a motiváció. Így az aznapra szánt piramisfutást kihagytam, egy sima hazakocogás lett belőle, attól is megfáztam egy picit a viharban. Szerencsére jókor vettem vissza - érdemes hallgatni a megérzésekre, ha már a tapasztaltabbakra nem mindig sikerül :o), megúsztam egy kis torokkaparással és egy pihenőnappal.
Szombaton már futottam, mint a nyúl, Firenze óta a legjobban sikerült edzést sikerült összeraknom, azóta is fülig ér a szám :o)))

Tanulság is van: lehet, sőt kell feszegetni a határokat (okosan, a túledzettség nem a barátom!), hiszen ha nem megyek el odáig, nem tudom meg, mit bírok el, mit nem. Hiszen ez az egész erről is szól, ez a szép benne: mindig kicsit meghalni és újra meg újra feltámadni.
Mindenesetre a 120-as, kemény futásokkal tarkított heteket még jegelem egy időre...

Társasjáték: 20.95 EUR
Szép új kabát: 22990 Ft
4:12-ben futni a 30km fokozó végét, könnyedén (!): megfizethetetlen :o)

A pincér szeme először akkor kerekedett el, amikor leadtam a rendelést.
Másodszor amikor meglátta, hogy meg is ettem.

Terv: piramisfutás á la Lilla, 1-2-3-2-1 km 4:10-re, köztük 1 kilis könnyű futások.

4 fok van, esik az eső, fúj a szél, Zserzseli már reggel letudta ("mondjuk többször nem fogom más edzését egyedül megcsinálni :o), mert valami brutálisan szarul ment ma"), Szaszáék mást futnak, mehetek egyedül. El fog vinni a huzat, és még jól meg is ázok, jaj.
Erőt gyűjtök:

Oh God, it's raining
But I'm not complaining
It's filling me up
With new life


UPDATE:
Ez az erőgyűjtés nem nagyon jött össze: megvan Firenze óta az első ellógott edzés :o(

legalább 3500 km az év végi elszámolásnál
gyorsulni!!! fedettpályás időszakban heti 1 sátor
Balboa-n 1:48 alá kerülni és tartani a helyem az első 10-ben

versenyek:
01.29. Nápoly marathon
   időterv nélkül, tisztességesen, végig emelkedő pulzussal végigfutva, mint Firenzét
   azért megint 3:10-en belül kéne lenni a rend kedvéért :o)
03.04. Pécs-Harkány
   jó lenne 1:48-on belül (4:20/km)
03.25. Vértesi Terep Félmaraton (410 m szint)
   edzőverseny, jobb időt futni a tavalyi 1:45:03-nál
04.01. Vivicitta Félmaraton
   1:30-on belül már végre!!!
04.22. Mátrabérc Trail, 58 km/2800 m szint
   7:30-on belül és dobogós helyen célba érni
   (titkos álom: 6-ossal kezdődő idő...)
05.01. Samsung Terep Félmaraton
   edzőverseny, jobb időt futni a tavalyi 1:44:46-nál
05.12. Terep 50, 51,8 km/1700 m szint
   címvédés, 5 órán belüli idő

Eddig tervezek, a nyár, a melegben futás nem szokott az erősségem lenni, ennyi verseny után meg lehet hogy rám fog férni némi pihenő is - aztán majd meglátom, mihez lesz kedvem ősszel.

UPDATE:
Beneveztem még a Kékesre is :o)
06.02. Kékes Csúcsfutás, 11,6 km/671m szint

Ha valakinek nem szúrná ki a szemét, van az egyik képen egy "Best wishes", egyenesen Paula Radcliffe-től :o)))

Nem terveztem szilveszteri versenyt, mert a legtöbb, aminek a híre eljutott hozzám, rövid, 5-10 km-es volt, nekem pedig egy hosszú futás illett az edzéstervembe szombatra. Aztán láttam a terepfutótopikban ef zé linkjét, és egyből tudtam, Törökbálinton a helyem. Félmaraton, ráadásul ígéretesnek tűnő terepen, ennél ideálisabb nem is kell, jó évzárás lehet ebből, már csak Gergőt kellett rábeszélni. Sikerült :o)

Az év legkeményebb hetében, 2 erős edzés - kedden egy 10x600-as résztávozás, csütörtkön egy hosszú tempófutás (28-ban 15 km 4:20-ban) - után éreztem már a bemelegítésnél, hogy itt most nem lesz maxra futás. Hosszú tempót úgyis nyomtam már a héten, fokozót pedig nagyon régen futottam, legyen akkor fokozó. Így megpróbáltam könnyen kezdeni, és minden kört gyorsabbra futni, mint az előzőt, szigorúan a pulzusra figyelve, a helyezéssel nem törődve.

Az első km-en mindjárt borulni látszott az elmélet, mert képtelenség volt a hosszú emelkedőn alacsonyan tartani a pulzust. Nem nyomtam, de már a folyamatos futástól is 160 fölé szökött a freki. A lefeléken azért megpróbáltam lazítani, jól is esett. Druskó Zsófi utol is ért a kör második felében, de nekem ekkor a legnagyobb problémám az volt, hogy kicsit túlöltöztem, már ennél a tempónál is melegem volt. A hosszúujjú fölső alól próbáltam éppen a karmelegítőt kihalászni, közben majdnem elhagytam az órámat is, de végül megszabadultam a feleslegtől. A kör végén még megviccelt a hajtűkanyar, ami totál le volt fagyva, satufékkel, helyben toporogva lehetett csak bevenni, és a jeges emelkedőn is ki akartak csúszni alólam a lábaim. Mókás lesz itt a végén hajrázni, gondoltam. Nem siettem a frissítéssel, megálltam és úgy ittam meg a teát.
A második körben azt a taktikát választottam, hogy az emelkedőket nem futom erősebben, mint az előbb, csak a lejtőket, próbáltam 160 felett tartani a pulzust. Zsófit valahol a kör első felében előztem vissza. Meglepett, hogy egy szakaszon szembe is jönnek futók, nem tűnt fel az előbb, hogy van egy rész, ami oda-vissza benne van a pályában, nem teljesen vágtam, hogy most akkor merre is az arra. Itt még ef zével futottunk együtt, kicsit aggódtam is, hogy ha a 3. körre egyedül maradok, el fogok tévedni. Szerencsére nem így lett, jó volt a pályajelölés.
A harmadik körben már eléggé nyomni kellett a síkokat és a lefeléket, hogy betaláljak a kitűzött 165-170-es célzónába, közben pár futót megelőztem. A kör vége felé betoltam egy gélt, kellett is, mert kezdtem éhes lenni, és azt utálom :o) A duplázós szakaszon szembejött Gergő, és tőle nem meglepő módon be is szólt: "Mivanmá', le se körözöl?!?" :o))) A legnagyobb meglepetés, hogy már majdnem visszaértem a faluba, amikor utolértem egy lányt (azt hittem, már nincs előttem csaj). Az aszfaltos szakaszon meg is előztem. Örültem neki, mert kicsit azért már fáradtam, és így a pulzusmérőn kívül volt még egy extra motiváció, hogy nyomjam neki az utolsó karikát. (Szép évzárás lenne megnyerni.)
Ez már nem volt egyszerű, próbáltam az emelkedőket is keményebben megfutni, de ez legfeljebb a frekin, és nem a tempómon látszott. Végig 170 felett tolni, ez volt a cél, nagyjából sikerült is. Az utolsó km-re visszafutott elém Nedus, nagyon megörültem neki, ez is adott egy kis pluszt, a maxpulzust (183!) is ezen a szakaszon sikerült elérni. Az aszfaltra kiérve megláttam magam előtt Gergőt, muhaha, méghogy le se körözlek!, rákapcsoltam, és utol is értem, csakhogy a jeges hajtűkanyaros-emelkedős technikája neki volt jobb, úgyhogy a célhoz ő ért előbb. Óra lenyom, 1:43:51, frissítés, megnyertem, elégedett mosoly.

Levezetés gyanánt még lefutottam Gergővel az utolsó körét, néhány dolgot, pl. a kecskéket csak ekkor fedeztem fel az útvonal mentén, jó volt kicsit más szemmel is megnézni ezt a jó kis pályát. Azért a két rövid, de meredek emelkedőt "Balboa" jelszóval megnyomtam - egyébként is talán ez volt az első terepversenyem az idén, ahol egyáltalán nem gyalogoltam bele egy emelkedőbe sem. Most nem érdekelt, hogy spóroljak az erőmmel, edzeni kell, a Mátrabérc vár!

Jó kis versenyt hoztak össze a törökbálintiak, remélem hagyomány lesz ebből. Szép és jó elosztású pálya, lelkes szervezés, korrekt frissítés, így elsőre is meglepően sok résztvevő (63). Érdemes talán elgondolkozni a chipes időmérés+nev.díj kombón (most ingyenes volt), akkor Csanya versenynaptárába is bekerülhetne a verseny. Én mindenesetre jövőre is ott leszek!

köridők, pulzusadatok itt

Most csak a száraz tények, a többit még emésztgetem.
Szumma 2531 km - ez átlagban kevesebb, mint 50 km/hét, ezzel nagyon nem vagyok elégedett.
December lett a legütősebb hónap, az év leghosszabb hónapja (345 km), az év leghosszabb 2 hetével (195 km) és ha a holnapi újévi futás legalább 6 kilisre sikerül, akkor az év leghosszabb hetével is (107+). December az én barátom :o)
Volt sok verseny, sok-sok sikerélménnyel:

A jövő évi terveket holnap este árulom el, addig is mindenkinek hasonlóan sikeres BOLDOG ÚJ ÉVET!

Nincs is annál jobb, mint egy jól sikerült futás (28 km-ben 15 km tempó 4:20-ban), 15 p nyújtás és egy adag fekvőtámasz után beizzítani a youtube-ot a szerkentyűn és - többek között - Balkan Fanaticot hallgatva dögleni egy órácskát a fürdőkádban.
(Kicsit) futós klip, nézzétek, hallgassátok, élvezzétek:

memo: lehetne ezt még fokozni - kéne gyufa otthonra, hogy meg tudjam gyújtani a gyertyákat...

Just for the record: 42 kg, ÉP 46, Polar OwnIndex 61 :o)
Mindez 2 nappal egy kemény fedettpályás 10x600 után, ezek szerint nem történt maradandó károsodás, bátran nekimehettem a mai etapnak.

Ha hinnék istenben, most azt írnám, odafentről figyel rám és egyengeti az utamat.

Firenzével kezdődött.
Még a maraton nélkül is egy fergeteges hangulatú hosszúhétvége lett volna, de a futás feltette az i-re a pontot. 32 perc 181-es pulzuson a verseny végén, ez azt hiszem mindent elmond, igazán oda tudtam tenni magam. Jó kis adrenalinlöket volt ez a továbbiakhoz.
2 hét múlva jött a Hungaroring, amit "véletlenül" megnyertem :o) (Tapír az oka!)
Másnap egy baráti kocogás a Börzsönyben, a végére azért itt is sikerült kicsit szépcsapni magam. Ettől függetlenül – vagy épp ezért? - jó volt nagyon.
101 km lett a futóhetem, de tudtam, ez önmagában semmit nem ér, kell még egy ilyen.
Utána okosan sikerült kibekkelnem az izomlázat, és a hét eleji lazítás ellenére egy második jó hetet produkálni.
Futottam fedettpályán is végre, nagyon motiváló.
Majd 2 napra rá jött egy 1:50:28-as Balboa, ahol a legjobb női idővel sikerült feliratkoznom a tizes ranglistába, ráadásul azzal a jóleső érzéssel, hogy bőven tudok majd még itt javítani.
A Balboa estéjén pedig – hab a tortán – megnyertem (azaz megnyerTÜK, jól outsourcingoltam az itt-a-piros-hol-a-pirost és a dartsot) a céges karácsonyi partyn a pontgyűjtős játék fődíját, egy wellness-utalványt.
December 5-18 között – egyetlen pihenőhetet tartva a maraton után – futottam 195 km-t, 2011 leghosszabb 2 hetét teljesítve ezzel. 3500 szinttel, UTMB-s számítás szerint a 195 ezzel megér akár 230 kilit is :o)

Remélem kitart ez a lendület január 29-ig! ;o)

És jókedvem van, és mosolygok: Firenzében a dómkupolában - ahova egyedül mentem fel, ez felért egy meditációval - megfogadtam, hogy újra mosolyogni fogok: "Mindig mosolyogj! Akkor is, ha fáj? Akkor a legszebben!" :o) Ez erőt is ad. Sugárzok, mint Csernobil és úgy érzem, hegyeket tudnék megmozgatni. Egy érdekes tapasztalás például, amikor a zebra felé futok, még messze nem értem a járdaszegélyhez, és az autósok már 100 méterről satufékeznek, hogy átengedhessenek, pedig bőven mögöttük értem volna oda... 

Továbbá nagyon sok ember van körülöttem mostanában, akik a csillagokat is lehozzák nekem az égből. Nem tudom, mivel érdemlem ezt ki (ha egyáltalán), mindenesetre köszönöm.

Hasonló jó szériát kívánok nektek is karácsonyra!

Kedden elérkezett az ideje, hogy visszavegyek az arcomból.

Későn indulva, egyedül vágtam neki a tervezett 10 kilis felmérőnek. (Addigra már annyira pengének éreztem magam, hogy az 5 km szóba se jött.) Hideg volt, de nem tűnt vészesnek. A bemelegítésnél (még) éreztem az erőt, fejben már írtam a beszámolót a 41:xx (esetleg ha nagyon jól megy 40:xx-es) eredményről - ha így lett volna, már biztos kedd este megszületik ez a bejegyzés :oDDD

Aztán már csak arra emlékszem, hogy valahol 500-nál járok, az időm már itt se túl bíztató (2:04 körül, ami jó is lenne, ha nem szoktam volna mindig lassulni az elejéből...), viszont NEM KAPOK LEVEGŐT. Hiába próbálok nagy levegőt venni, mintha a tüdőmnek csak a 2/3-a telne meg. Éreztem már hasonlót sokszor tempófutások elején, 1-2 kili után mindig ki szokott tágulni a tüdőm, és elmúlik ez a feeling. Most nem így lett, a Palatinusnál már kifejezetten fájt a tüdőm, és még mindig csak 2/3 :o( Láb pörög ahogy kell, pulzus OK, wtf?! Bele is kellett egy kicsit lassítanom, annyira gáz volt a helyzet. 1,5 kilinél még 6:17-et mutatott az órám, ebből lett a fordulónál 10:41. 4:24-es km?! Ezt futottuk Zserzselivel a múltkor 2 órán keresztül, különösebb erőlködés nélkül...

Itt már tudtam, hogy semmi értelme tízest futni, örülök, ha az 5 km-t túlélem, inkább megpróbálok a 2. hosszon nem lassulni. Legalább ez sikerült, bár a Palánál itt is ki kellett dobnom egy kicsit a vasmacskát, mert mintha kést forgattak volna a tüdőmben.
A vége 21:15, 1:30-as félmaratoni tempó bakker. No comment :o(

Hogy mitől lehetett ez a rettenet a tüdőmmel? A szombati füstmérgezés (egy egész este füstöskocsmában), az Olaszország után szokatlan hideg, vagy még a maraton utóhatása? Nem tudom. Mindenesetre a levezetésbe 3-4 percenként bele kellett állnom, magastartás, nagy levegő, óvatos továbbkocogás.

Mikor Tapírnak "újságoltam", mit futottam kedden, azt mondta, sebaj, innen szép nyerni. Akkor nem gondoltam, hogy pár nap múlva szó szerint kell értelmezni ezt a mondatot...

A tegnapi kommentfolyam eredményeként a ma reggelt megint fitness teszttel indítottam.
Első eredmény: 55, PB :o)
Aztán átállítottam az activity-t High-ról Top-ra, és leesett az állam: 60!
Zsír! Mosmá' csak futni kell, nincs kifogás, nincs nyafogás!

"Vegyük komolyabban a futást" jeligére ma reggel hosszú idő óta először ébredési pulzust mértem. És ez alkalommal olyat láttam a poláron, mint még soha: 45-ös pulzust hosszabb ideig, és 2x a 44 is bevillant. (Mindez egy lazítós hétvégén, egy átmulatott szombat éjszaka után másfél nappal.) Eddig 48 körül volt a minimum, mindig azzal számoltam. Most állíthatok át mindent 45-re, de ez legyen a nap legrosszabb híre :o)))

És - Atesz, figyelsz? - a polár fitness teszt is új PB, 53 lett. 
gy.k.: 43-46 között VeryGood, 46 felett Elite, csak a mihez tartás végett ;o)
(Apropó, tudja valaki, pontosan mit mér, mi alapján számol fittséget a polar?)

Asszem alakul a forma...


Update: ha ez így megy tovább, teljesül a régi álmom (miről álmodik a - futó - lány), hogy ugyanannyi legyen az ébredési pulzusom meg a súlyom

3:08:46

Ennyi edzésből csodás. Végre keményen meg tudtam futni a végét is, több mint 4 perc javítás tavalyhoz képest úgy, hogy az idei 30-as részidőm 40 mp-cel rosszabb volt. 22. hely az 1004 nő között, jövök fel, mint a talajvíz ;o)

Ijesztően magas pulzussal, de könnyű léptekkel, így részben érzésre futottam. 20-nál teljesült a kritérium, úgy odaérkezni, mintha mi sem történt volna az elmúlt másfél órában. Csak 35-nél mertem elengedni, innen harcos volt, végig 180-as pulzus felett (ilyet még félmaratonon is csak az utolsó 1-2 kilin szoktam engedélyezni magamnak), de megérte. Elégedett vagyok. A versennyel. Ennyi edzésből úgy érzem, kihoztam, amit lehetett. A befektetett edzésmennyiséggel nem, de majd dolgozom az ügyön :o)

Eredmények itt. Keressetek rá a magyarokra (Cognome o Pettorale o Società-hoz "HUN"-t beírni), érdemes, született sok szép eredmény!

Mára csak ennyi, in memoriam Steve Jobs:
"Maradj éhes, maradj bolond!"
Majd leírom, hogy nekem mit üzent - a futásról, a futáshoz - ez a mondat...

F, mint Firenze, őőő, izé, mint female :o)
Lassan ideje lenne megírni a tavalyi beszámolót. Nem mehetek úgy oda, hogy még nem számoltam el - magamban sem - az előzővel...

A vasárnapi kézikulacsozásnak nem lett maradandó károsodás az eredménye, egy egészen kicsi "izomérzés" (még izomláznak se hívnám) a vállamban, ez egyedül a teniszlabda dobálásban akadályozott egy kicsit, de Lego nem reklamált.

Így tehát átment az első teszten (ami negatív élmény után egyben az utolsó is lett volna, ahogy egy ilyesmi övtáskával jártam évekkel ezelőtt), lesz folytatás. Nem kell mindig hátizsák!

A kis zseb letépőzárazható, azt már rá is applikáltam Lego hámjára, hozzon ő is valamit :o)  

Ráadásul most látom a decánál, hogy a tartóba bármilyen kisebb palackot is bele lehet tenni, nekem eszembe se jutott volna magamtól meghekkelni, pedig eléggé adja magát a dolog. Szóval mostantól a 3-5 decis petpalackokat se kell "csupaszon" kézben vinni. Azt majd még megálmodom, hogy a szigetre, résztávozáshoz, amikor leteszem egy oszlophoz a vizet és minden 2. ezernél meghúzom, oda el merjem-e vinni...

Már megint itt van a szerelem melegem, már megint izzad a tenyerem - bocs, azt hiszem, felforrt az agyvizem :o)

A hétvégén sikerült újra megbarátkoznom a meleggel - na nem a 3x fokokkal, csak a 25 körülivel. This is the beginning of a beautiful friendship - gondoltam, és lelkesen tervezgettem az eheti futásokat. Erre megint itt a 36 fok, tűző nap, sivatagi feeling, hőségriadó, bent a cégnél a légkonditól egyszerre fázom és izzadok, mert csak huzatot csinál, hideget azt nem.
A kánikula monnyon le!!!
Nem, nem vagyok hajlandó kimenni délután a 36 fokban, vagy késő este a 30 fokban, már jó fáradtan tempót futni. Vagy a hegyre fel. Legó is parkolópályán, 10 perc labdázás után lóg a bele - és ez már az éjféli "hűvösben" volt. Mikor lesz végre ősz?!?

Remélem Galtürben tényleg 17 fok lesz, és akkor még van némi esélyem maradandót alkotni a félmaratonon. Már nagyon várom, most triplán is, a versenyt, a hegyeket és hogy elhúúúúúzzunk végre hűvösebb éghajlatra. Ja, és persze a társaságot!

Elkezdtem a villámfelkészülést az I. Hosszútávú Hegyifutó OB-re, ma toltam laza 32,5 kilit a HHH-n:

Felfutottam itthonról FGY-re, ott találkoztam Gankival, de kis csúszásban volt családilag, így a közös indulás előtt még felkocogtam az Árpád-kilátóhoz - ez most nagyon könnyűnek tűnt, és így lett 8:50, a mútkor közepes erőbedobással, 15-tel nagyobb pulzussal lett 8:40, jó! :o) - meg vissza. Aztán nyomtunk Gankival egy Panoráma kört kilátóval a végén, majd egyedül futottam még egy ilyet, aztán még újra felfutottam a sétányig és onnan haza. Jól esett ez a bruttó 4 óra a hegyen, a tegnapi résztávozást nem éreztem a lábaimban, ez jó. Kb. 32,5 km és +800 m szint jött össze.

Közben találkoztunk/tam egy csomó ismerőssel: FGY-nél (meg még 2x) Kékvirággal és Zsotyekkel, a 2. körben Jucussal és Palival, a 2. köröm végén meg egy régi kedves futótárssal, Krittykével, így nem kevés beszélgetéssel tagoltam a futást :o) És közben is szembejöttek ismerősök, Tóth Tomi és Pelsőczi Attila.

Meleg volt, de most nem zavart, elproblémáztam helyette a brand new kézikulacsommal, először küzdöttünk egymással (főleg a balkézben esett nagyon rosszul), de a végére megszoktam, már-már el is felejtettem, hogy a balkezemben van. Kiváncsi vagyok, lesz-e holnap vállban/karban vmi utóhatása a +60 dekás kézisúlyzónak :o)

Jól elfáradtam, nem is futás közben éreztem, hanem utána: aludtam délután 3 órát, és még tudtam volna többet is, és még most sem vagyok túl tettre kész, az ücsörgés jobban esik. Vajon hogy csinálják ezt a gyerekesek, akinek egy ilyen edzés után rögtön szülői szolgálatba kell állni?!

Tegnap végre sikerült rávennem magam a hetek óta vmi miatt (munka, meleg, fáradtság, lustaság) mindig elhalasztott résztávozásra.
Átütő sikernek nem mondanám, de megcsináltam, és jobban ment, mint tavaly nyáron.
A száraz tények: 8x1000m (végre nem csak 6 db!), 3:58.7-es átlag, legrosszabb 4:02, legjobb 3:54 (utolsó előtti), utolsó 3:59.
A sziget budai oldalán futottam, mert ott be lehetett lőni a tempót, 100 méterenként van felfestés - már ahol, az utolsó pl. úgy el van kopva, hogy egyszer túl is futottam rajta.
Meleg volt (napos, árnyékban lehetett 23-24 fok), ősszel lesz ez jobb is. Addig meg - hitem szerint - ez is pont ugyanannyit ér, mint 10 fokban a 3:50. Nekem legyen igazam :o) Csak csinálni kell...

-1. nap:
Előretolt csapatunk hétfő este megérkezett Praeblichbe. Metsző hideg, rájöttünk, hogy a kötött sapkát bizony kár volt otthon hagyni. (Mára - kedd - jobb lett a helyzet.)
Az est fénypontja nekem a (helyben szedett!!!) rókagombás forró hagymaleves volt.

0. nap:
Hiver+Lego : Polster = 1:0, 49 p alatt felértünk, finoman nyomva, felfelé legalább a felében (tempósan) gyalogolva, lefelé óvatosan kocogva. Mindjárt a dózerút elején átfutott előttünk egy őz. 700 m szint, távot csak tippelni tudom, talán 10 km? Életem 2. legmagasabb hegye*, gyakorlatilag egyedül. (*saját lábon megmászott)
Délután kirándultunk a srácokkal Eisenerzbe.
Várom nagyon a csapatot, Athoszék ma du. megérkeztek, holnap reggel - mit reggel, hajnali 6kor! - már vele futhatok, és napközben szép lassan megérkezik majdnem az egész terepfutó topik! :o)))

Tegnap beneveztem a NIKE-ra.
Célidőnek 1:28-at írtam be.
Ugyan mindenféle bűbájok és boszorkányságok (pl. matematika) segítségével 1:26-ot jósoltam magamnak egy fokozó és egy résztávos futás alapján, de ez egyelőre Mission: Impossible-nek tűnik, a tavalyi 1:30:41 után már az 1:28-nak is örülnék. Van két hónapom felkötni a gatyát!

kérdések kéthete

NEMrésztáv, NEMfutás :o(
Múlt hét kedden kezdődött: felmerült bennem a gyanú, hogy sérvem van, ami miatt nem is mertem nekimenni az aznapi résztávozásnak, helyette kiolvastam az egész netet sérv-témában, konklúzió: ha sérv, jobb mielőbb megműttetni. Para, borulhat minden tervem, futás, nyaralás, és még sorolhatnám...
Szerda, orvosi diagnózis: sérv. Már majdnem beírattam magam júli 7-re műtétre, de aztán kértem egy nap gondolkozási időt. (Jól tettem.)
Péntek: másik orvos, valószínűleg nem sérv, de hétfőn uh, folyt. köv. Addig ne fussak, úszni úszhatok.
Szombat: na, lehet hogy mégse kell lemondanom a Balatonátúszásról, de 3 hete nem csobbantam, szóval ha már futni nem lehet, úszni kell. Nyomtam is gyorsan (azaz nem olyan gyorsan, de ennyi kihagyás után ez nem meglepő) egy 3,6 km-es táv PB-t. Gyors fejszámolás, ha az utolsó 1600-at csak ilyen kényelmes 12p/400m-as tempóban úszom, akkor is meglehet a 2:30-on belüli idő :o)

NEMsérv
Hétfő: minden vizsgálat negatív, nem sérv, nincs baj, nincs műtét :o)))

pulzusNEMkontroll
Kedd: résztáv Szaszával, az állítólagos cél 4x2000 volt 8:10-8:20-ra. (Neki 7:57x2+7:46 lett!) Nem éreztem vmi bombaformában magam, belerepülőztem az odafutásba, és nem volt pulzusmegnyugvásom, egyáltalán. (100 m 162-164-re felpörgetve, és 200 m kocogás alatt éppenhogy lement 150-re, ezmiez?!)
8:05, 8:00, 8:15, nem zökkenőmentesen, túl magas pulzussal, de a tavaly július végi 3x2000-nél 26 mp-cel jobb átlaggal. Köszi Szasza!
Mindenesetre meglett a böjtje a 180-as pulzuson vagánykodásnak, 2 napig hullafárdatság a lábaimban, szétfutottam őket.

BalatonNEMátúszás
Csütörtök, azaz ma: tekintettel a bizonytalan időjárási helyzetre, nem keménykedek, lehet hogy Balatonátúszás helyett Bükki Hegyi félmaraton lesz a szombati menü, 5000 m tempó elhalasztva. Úgyse vagyok még mindig százas, bár aludtam 9 órát. A badacsonyi sátorozást már délelőtt lefújtuk, délben kiderült, hogy nem lesz BÚ se. Jöhet a B-terv, elkezdem szervezni a BHFM-et egy kis barlangfürdőzéssel. Ahhoz képest, hogy egy hete még tiltólistán volt a futás, holnapután versenyzek (na jó, hívjuk inkább hosszú tempófutásnak), hipphipphurrá!