Először is köszönök mindenkinek mindent! A tegnapi tésztapartyt, külön is a külön gnocchit :o), a névnapi meglepiket és köszöntéseket, csomagmegőrzést és -szállítást, a frissítést, a fényképezést, Nyuszinak a nyulazást (Bár ez most kivételesen nem jött be: 2x is ráléptem =:o) sarkára, és a siratófal után csak 2 km-t bírtam futni Vele, aztán leszakadtam pedig Nyuszi tényleg megtett mindent. Szerencsére 1-2 kili múlva mégis sikerült beállnom a kívánt tempóra, csak így már egyedül kellett megküzdenem az elemekkel), a szurkolást és hogy olyan sokan megvártátok az eredményhirdetést (Olyan kedves volt mindenki! Külön jó poén volt a "szponzorok" az eredményhirdetés hátterében :o), és a sok-sok gratulát!!!
[...]
A versenyről csak röviden: 7-8 km-ig nehéz volt, utána egyszercsak beállt a lábam a tempóra, és "csak" menni kellett. Utána csak a nagy szembeszél szivatott meg, de most legalább volt ugyanannyi hátszél is, amikor igyekeztem "vitorlázni". A vége 1:23:29, új PB!

forrás

A mai edzésről csak tényszerűen, mert még mindig alig hiszem el: 10 km tempó 38:11 (19:18+18:53). Köszönöm a sok nyuszinak (1.kör: Zsuga, Csaszi, 066, végig: FUTURE és Gombár Peti) akik teljes asszisztenciát vállaltak mellettem: az összes szembeszéltől megóvtak, és tökéletes tempót diktáltak!
Most ilyen: :o)))))) vagyok, meg nagyon álmos.

forrás

ez életem legjobban sikerült edzése azóta is

5 km-ek:
1. 20:59: Szigorú edzoi utasításra „easy rider”. Egy atletikus alkatú lánnyal futottunk a 3-4. helyen, meglepve tapasztalom, hogy 4:10-ben _kocogok_ , a 2. kilitol tényleg vissza kell fognom magam, nagyon könnyen megy ez a tempó; o se nagyon kapkodta a levegot. Jó volt vele futni, egyszerre léptünk, egyszerre néztünk az óránkra, egyikünk sem akart már itt az elején huzavonázni (lehet, hogy hülyén hangzik, de nem éreztem körülötte ellenséges légkört, mint más lányoknál, amikor dobogóközelben futunk együtt), bár azt vmiért nem engedte, hogy néha én fussak elöl, pedig gondoltam a váltott vezetés lett volna a fair. Ha nem, hát nem, beálltam mögé.
2. 19:32 Még egy kili a fordítóig, addig bírtam fékezni magam. Közben megmértem, hogy Kriszta kb. 1,5 perccel, Kati 50 mp-cel van elottem már 6 km után – oket nem sok esély van megelozni, de ha most rákapcsolok, legalább a dobogót bebiztosíthatom magamnak. Így is tettem, jól belehúztam, a lánynak szerintem eszébe se jutott eljönni velem. (De az se zavart volna, ha o is gyorsít, mert engem most az ido érdekelt elsosorban, és egymást húzva lehet a legjobb idot elérni.) Éreztem, hogy nagyon gyors vagyok, sorra eloztem le a fiúkat, az órámra pedig rá se mertem nézni, nehogy megijedjek és behaljak egy esetleges 4 percen belüli tempót meglátva.
3. 20:11 Fogyatkoztak az elozendo futók, kicsit egyedül vagyok, kicsit fáradok. 12-nél az edzom bekiabál: „48:40 a 12 km, a 2. lány elotted kékben (elvileg látótávolságon belül volt, de nem nekem, a vaksinak :o), az elso további 45 mp!” Persze nem bírtam ki, hogy az 5 kilis idom alapján (ott néztem utoljára az órámra) ne számoljam ki, hogy milyen átlagot futottam az elmúlt 7 km-n. (Ez legalább 1-2 percre lekötötte a figyelmemet) 3:57!!! Nem csoda, ha fáradok. Viszont meglepve tapasztaltam, hogy még így, kicsit belassulva is fokozatosan közeledtem Katihoz. Mikor utolértem, szép csendben beálltam mögé egy kicsit pihenni, éppen mögé ért egy srác is hangosan zihálva, így engem valószínuleg észre se vett.
4. 19:34 Csak 1-2 perc múlva, egy hirtelen kiugrással eloztem meg. O is megindult utánam (valami nagy káromkodást elnyomva), de hallottam a zihálásán, hogy nem esik jól neki a dolog. Én meg igyekeztem könnyedséget tetteni, szerencsére pont jött egy lejto, ahol ez nem is esett nehezemre. Egyre közelebb kerültünk Krisztához, és (talán éppen ettol megijedve) Kati vhol 17-nél leszakadt. Pedig én már kuncogtam magamban: lehet, hogy 3-as sprint befutó lesz, és az utsó százon dol majd el minden?! :o) Beálltam Kriszta mellé, egy darabig mentünk együtt, jónak tunt a tempó, gondoltam így legalább húzzuk egymást. Aztán 18-nál az emelkedon belémbújt a kisördög, és kicsit megnyomtam a felfelét. Nem jött utánam. Innen már „csak” tartani kellett a távolságot, és ez ua. srác segítségével sikerült is, akivel a Philips végén is együtt futottunk. (Ezúton is köszi!)
+1,1km: 4:01 (3:39/ezer!) Hosszú hajrá, itt már én is ziháltam, de tudtam, hogy ezt most már úgyis túlélem.
A végén kivételesen nem felejtettem el lenyomni az órámat: 1:24:17, 4 percen belüli átlag! És én szerdán még azon törtem a fejem, hogy fogom 6 hét alatt annyira összeszedni magam, hogy ez talán a Nike-n sikerülhessen!!! :o)))”

...ha már a fizikális nem megy :o)

Hiver TOP3 futása
A múltkor a régi leveleimet szortíroztam a mailboxomban, és a kezembe akadt egy 2002-es versenybeszámoló, elolvastam, bevallom megkönnyeztem. Ráadásul ez az almádi félmaraton majdnem napra pontosan 8 éve volt, így pont aktuális is egy megemlékezés.
Aztán vmi számítgatáshoz kellettek a legjobb 10000-es és félmaratoni időim, így beletúrtam a Futóbolondok topik archívumába, mondván, hogy ott biztos megtalálom. Így is lett. Közben belefutottam egy kis nosztalgiázásba, amit Gabival és Snecivel ecseteltünk nemrég. Idemásolom ezt a három írást, hogy emlékeztessem magam, milyen érzés is, amikor igazán jól megy – amiért érdemes küzdeni szélben-jégen-kánikulában is!