...avagy Firenze, időterv 2.0

A zabszemeffektus beindult. Próbálom magam nyugtatgatni, csak egy hosszúfutás, nem ez a naaaagy célverseny, odamész, lefutod, hazajössz, oszt jól van. De a maraton az maraton. És a maraton mindig veled van. (Még Kispálfilmnézés közben is.)

Érzem, hogy a táv meglesz, de egy tisztességes tempóra nem mernék nagy pénzeket tenni. Sokat filóztam azon, hogy próbáljak-e okosan, egyenletesen, esetleg a második felét gyorsabban futni, de úgy érzem, ez most még nem menne. Attól félek, akár 4 percesben kezdem, akár 5 percesben, mindenképp lassulás lesz belőle. Persze a nagy fejreállást megpróbálom elkerülni, így kidolgoztam a felezéses lassulás módszerét: az első 24 km 4:30-ban (kb. eddig látok el fejben), utána feleennyi 10 mp-cel lassabban, utána feleennyi még 10 mp-cel lassabban, a maradék 195 méteren meg már behúz a szívem :o)
Tehát:
(24 x 4:30) + (12 x 4:40) + (6 x 4:50) + 1 perc a maradékra = 3:14

Ákibácsi valami lehetetlen 3 órán belüli időt mondott, Tapír 3:08:17-et jósol.
Ti mit tippeltek?

2002 márciusában, Ferrarában a kutyámért futottam. Nagyon beteg volt, műtét előtt állt.  A rajtszámom hátuljára nagybetűkkel felírtam: BUKSI. A verseny után a műtét jól sikerült.

Pár napja jutott eszembe ez az apróság, és hogy azóta nem emlékszem olyanra, hogy valakinek ajánlva futottam volna egy versenyt.

Most ezt fogom a rajtszám titkos felére írni: BF. Ő az, aki minden egyes lefutott kilométeremben benne van, pedig nem is beszéltünk évek óta (az én hibámból). Mindent, amit tudok a maratoni futásról, tőle tanultam. Köszönöm.

Ha sikerül pont 33 km-t futnom ma estétől szombat estig, akkor a maraton céljában ünnepelhetem az idei 2000. kilométeremet.

jaj, ez azért nem túl sok
para, para, nyirm, nyirm :o)

Ahogy az az előzőben írtam, a 22. hetem végre tisztességes lett, 105 km, utána viszont egy nagy nullás következett a gyomrom miatt. Ezt a "mintát" az elmúlt két hétben is hoztam, 23. hét = 110 km (!), a 24. viszont csak 26 kilis lett, 4 könnyű futásból. Malmőben voltunk szerdától tegnapig, és abban a takony időben csak kétszer bírtam magam rávenni a futásra.

A 110-es héten viszont jó volt megtapasztalni, hogy még két pihenőnappal is milyen könnyű összehozni ennyi sok kilométert, igaz erős futás nem volt benne, csak a vasárnapi hosszú (34 km). Majd vigyáznom kell az edzéstervírással, mert ahányszor nekiállok összeírni, milyen is legyen egy átlagos hét, sosem állok meg 150 alatt...

avagy eltűntem

(nem mellesleg Gabi is, nem is kicsit - Gabiiiiiiii, hol vagy?)

Van két jó hírem, meg egy rossz.
1. JÓ: a másfél héttel ezelőtti hosszú futás jól ment, 39 km 3:07:31 alatt.
A 22. heti tervet 105 km-rel zártam, és ezzel az októberem 400 km lett. Négyszáz! :o))) Bűvös szám, én kb. ettől a mennyiségtől kezdem magam eredményorientált futónak, nem csak hobbistának érezni.
A ROSSZ: múlt héten beteg voltam, durva gyomorfájás, még a vakbélgyanú is felmerült. Egész héten nem futottam semmit.
2. JÓ: mostanra nagyjából OK a gyomrom, hétfőn már futottam egy könnyűt, tegnap pedig az esti fejlámpás futáson 2,5 órát is simán (na jó, az elején kicsit fájt a hasam, a végén meg már nagyon éhes voltam, de a futás az ment) végigtoltam. A lámpám kicsit alkalmatlannak bizonyult egy ilyen mókára, a többiekéhez képest még helyzetjelzőnek is gyenge volt, hogy az érintkezési hibáról már ne is beszéljek. Ezúton is köszi a srácoknak a fővilágosítást :o), hogy nem hagytak magamra a félhomályomban.