...avagy Firenze, időterv 2.0

A zabszemeffektus beindult. Próbálom magam nyugtatgatni, csak egy hosszúfutás, nem ez a naaaagy célverseny, odamész, lefutod, hazajössz, oszt jól van. De a maraton az maraton. És a maraton mindig veled van. (Még Kispálfilmnézés közben is.)

Érzem, hogy a táv meglesz, de egy tisztességes tempóra nem mernék nagy pénzeket tenni. Sokat filóztam azon, hogy próbáljak-e okosan, egyenletesen, esetleg a második felét gyorsabban futni, de úgy érzem, ez most még nem menne. Attól félek, akár 4 percesben kezdem, akár 5 percesben, mindenképp lassulás lesz belőle. Persze a nagy fejreállást megpróbálom elkerülni, így kidolgoztam a felezéses lassulás módszerét: az első 24 km 4:30-ban (kb. eddig látok el fejben), utána feleennyi 10 mp-cel lassabban, utána feleennyi még 10 mp-cel lassabban, a maradék 195 méteren meg már behúz a szívem :o)
Tehát:
(24 x 4:30) + (12 x 4:40) + (6 x 4:50) + 1 perc a maradékra = 3:14

Ákibácsi valami lehetetlen 3 órán belüli időt mondott, Tapír 3:08:17-et jósol.
Ti mit tippeltek?

2002 márciusában, Ferrarában a kutyámért futottam. Nagyon beteg volt, műtét előtt állt.  A rajtszámom hátuljára nagybetűkkel felírtam: BUKSI. A verseny után a műtét jól sikerült.

Pár napja jutott eszembe ez az apróság, és hogy azóta nem emlékszem olyanra, hogy valakinek ajánlva futottam volna egy versenyt.

Most ezt fogom a rajtszám titkos felére írni: BF. Ő az, aki minden egyes lefutott kilométeremben benne van, pedig nem is beszéltünk évek óta (az én hibámból). Mindent, amit tudok a maratoni futásról, tőle tanultam. Köszönöm.