Énekeljük el azt, hogy vége
2010.08.11. 18:36
Mert a hosszútávfutók élete nem csak játék és mese edzés, evés és alvás.
Kispál, búcsú. Keresztedzésnek nem volt rossz. Giorgoval mentünk ki, és taktikusan elkezdtük a roséfröccsös "frissítést". A koncert előtt még összeverődtünk a fél Sötét Oldallal, Tapírral és Ákibácsival, így négyesben nyomtuk végig az estét. Körbetáncoltuk 100-szor a Szent Fröccsöt, figyeltük a Középsőket, de végül egyet se szedtünk fel :oD, telitorokból énekeltünk, elmorzsoltam egy könnycseppet az utolsó számnál, aztán még ugrabugráltunk 3 órát az egyik vendéglátóegység mellett.
Jó volt, nem is tudom, mikor éreztem magam ilyen jól koncert/bulizás közben. Úgy tűnik, mégsem örexem, csak az éveim száma nő ;o)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek