A tegnapi közlekedési jellegű futóedzés finoman szólva is kisebb kihívások elé állított. 12 kili könnyűfutás, semmi extra, szépen kocogósan, piroslámpát kivárva, eltévedés beleszámolva, stb.
Kicsit későn indultam, már sötétedett, de úgy emlékeztem, hogy kb. 4 és fél km-től van világítás a folyóparton, szóval nem aggódtam. Mikor bekanyarodtam a Livingstone Rd-ra (kb. 300 m-nél) el kezdett cseperészni. Az egy kilis sarkon már zuhogott, és az a kevés világosság, ami volt még, eltűnt, beborult teljesen. OK, nem gond imádok esőben futni, nem kell aggódni, Balázs kocsival jön ugyanoda, hozza nekem a száraz cuccot. A 2. km-nél kicsit meghökkentem, mert a teljesen nyílt folyóparton (értsd nincs bezavaró fasor, ilyesmi) már elég sötét volt, és komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy inkább hazamegyek. Jaj, de az meg milyen már... Rábeszéltem magam a folytatásra és tempósan haladtam, vártam, hogy mihamarabb a kivilágított részre érjek. Aha. Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy ott van világítás, baromira nem volt, és a jobb kontaktlencsém is begyűrődött, amit nem mertem megigazítani, mert ha kiesik, nekem annyi. Meg aztán vaksötétben teljesen mindegy volt, hogy mennyit látok. A helyzet kicsit javult később, mert sportpályák mellett futottam el, amik, bár senki nem játszott rajtuk, teljesen ki voltak világítva, így ha nem is sok, azért valamennyi fény jutott. Időközben a kontaktlencse vmi csoda folytán beugrott a helyére, szóval, olyan is volt, hogy akár 3 méterre is elláttam:-) Az eső hol alábbhagyott, hol felerősödött, de már totál el voltam ázva, nadrágostól, futókdzsekistől. Kicsit aggódtam a telefon miatt, meg hát az itiner! 9 km-től kanyarogni kellett mindenféle utcákon, úgyhogy nem ázhatott el teljesen... 10 km-hez pont 60 percnél értem. Ez minden csak nem kényelmes tempó nekem, de lehet, hogy most már le kell számolnom ezzel a hiedelemmel, és elfogadni, hogy már tudok tarósabban is 6 perces tempót produkálni. Szóval örültem, de azért kicsit lassítottam, az itiner sem ázott el teljesen, hogy mégis volt egy kis eltévedés, az nem az ő hibája volt. Sok-sok piroslámpa, meg várakozás, hogy a forgalom kicsit megálljon, végül 1 óra 18 perc alatt értem oda a tervezett másfél óra helyett.
A közlekedési futás legnagyobb baja, ha nem haza irányba fut az ember, akkor a célhelyszínen nem biztos, hogy lehet nyújtani. Tegnap elmaradt, érzem is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.