A tegnapi közlekedési jellegű futóedzés finoman szólva is kisebb kihívások elé állított. 12 kili könnyűfutás, semmi extra, szépen kocogósan, piroslámpát kivárva, eltévedés beleszámolva, stb.
Kicsit későn indultam, már sötétedett, de úgy emlékeztem, hogy kb. 4 és fél km-től van világítás a folyóparton, szóval nem aggódtam. Mikor bekanyarodtam a Livingstone Rd-ra (kb. 300 m-nél) el kezdett cseperészni. Az egy kilis sarkon már zuhogott, és az a kevés világosság, ami volt még, eltűnt, beborult teljesen. OK, nem gond imádok esőben futni, nem kell aggódni, Balázs kocsival jön ugyanoda, hozza nekem a száraz cuccot. A 2. km-nél kicsit meghökkentem, mert a teljesen nyílt folyóparton (értsd nincs bezavaró fasor, ilyesmi) már elég sötét volt, és komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy inkább hazamegyek. Jaj, de az meg milyen már... Rábeszéltem magam a folytatásra és tempósan haladtam, vártam, hogy mihamarabb a kivilágított részre érjek. Aha. Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy ott van világítás, baromira nem volt, és a jobb kontaktlencsém is begyűrődött, amit nem mertem megigazítani, mert ha kiesik, nekem annyi. Meg aztán vaksötétben teljesen mindegy volt, hogy mennyit látok. A helyzet kicsit javult később, mert sportpályák mellett futottam el, amik, bár senki nem játszott rajtuk, teljesen ki voltak világítva, így ha nem is sok, azért valamennyi fény jutott. Időközben a kontaktlencse vmi csoda folytán beugrott a helyére, szóval, olyan is volt, hogy akár 3 méterre is elláttam:-) Az eső hol alábbhagyott, hol felerősödött, de már totál el voltam ázva, nadrágostól, futókdzsekistől. Kicsit aggódtam a telefon miatt, meg hát az itiner! 9 km-től kanyarogni kellett mindenféle utcákon, úgyhogy nem ázhatott el teljesen... 10 km-hez pont 60 percnél értem. Ez minden csak nem kényelmes tempó nekem, de lehet, hogy most már le kell számolnom ezzel a hiedelemmel, és elfogadni, hogy már tudok tarósabban is 6 perces tempót produkálni. Szóval örültem, de azért kicsit lassítottam, az itiner sem ázott el teljesen, hogy mégis volt egy kis eltévedés, az nem az ő hibája volt. Sok-sok piroslámpa, meg várakozás, hogy a forgalom kicsit megálljon, végül 1 óra 18 perc alatt értem oda a tervezett másfél óra helyett.
A közlekedési futás legnagyobb baja, ha nem haza irányba fut az ember, akkor a célhelyszínen nem biztos, hogy lehet nyújtani. Tegnap elmaradt, érzem is.

Hajrá Kriszta, hajrá Zsófi!!!

Nekem most éppen résztávozni kéne, de pechemre bekapcsoltam a tévét, és mit találtam? Atlétika EB, nem is tudtam, hogy már elkezdődött... Most fejben futok tízezret a magyar lányokkal :o), aztán megint éjszakai résztávozás lesz a mai edzésből.

Kezdem elveszteni a fonalat, szóval, amíg még képben vagyok (érdekes másokét hetekkel visszamenőleg precízen tudom...).

A 3/1-es ambíciózus terv megvalósult. Sikerült 5x futni, és a hétvégi 31 is lecsúszott, 32 lett belőle.
Meadowbank-ban rendeztek tájfutóversenyt, ahová Pista unszolására Balázs benevezett, úgyhogy oda kellett eljutni, és mivel kellőképp messze volt, eléggé adta magát, hogy ez legyen a hétvégi LSD. Az mindig mókás, amikor az ember a gmap-en kinéz egy útvonalat, aztán az utca vagy ott van, vagy nincs, vagy gyalogos csak halált megvető bátorsággal léphet rá, vagy átépítették, és még bele kell tenni egy 2 kilis kitérőt, hogy visszatalálj az eredeti útvonalra. Szóval valahogy úgy vágtam neki, reggel f7-kor, hogy f10-re ott kell lennem, mert Szandi vár, igaz, az csak 26, és ott még együtt futunk 40 percet.
Az első 13 km sima ügy, ismert útvonal, folyópart. Onnan egy bazi hosszú út sok kilin keresztül. Kertvárosi jelleg, aztán egyszercsak hatalmas forgalom és vasárnap reggel a burwood-i piac kellős közepén eszméltem. Miután átverekedtem magam három kínai halaskofán, egy görög fűszeresen, és két abo utcazenészen, és azt hittem, hogy innen már csak kifelé megyek a dzsumbujból, szembejött a vonatállomás. A sidney-i suburb-ök bevásárló utcái természetesen a vonatállomások mellé települtek, vagy fordítva, mindenesetre minden második kapualjban zsúfolt kávézó, reggelizőhely. 10 méterenként pedig lámpás zebra. A piroson itt nagyon nem illik átmenni, de legalább pihentem egy kicsit. A Burwood Rd-ról kis jobbra-balra flikk-flakkal eljutottam a 3-as főútra, ahol megint szépen hosszan futhattam kellemesen csordogáló forgalom mellett. 22 kilinél egy kicsit megrogytam, de muszáj volt menni, mert hát ugye, ha vki vár, ciki sokat késni. A híd közepénél már látszott, hogy a másik oldalon valami nem kóser, kicsit átépítették a túlpartot, szó se róla. Kétségbeesett kavarás után, azért meglettem, csak 5 percet késtem a randiról. Újabb 40 perc kocogás következett, a vége kb. 32, 3:45 alatt. Hát, nem rossz ez így most és egyedül, azért ebből jócskán kell még faragni.

A 3/2-es terv eredetileg egy ennél nehezebb hét lett volna, de nagyon elfáradtam, nem igazán tudtam normális futást produkálni. A hosszú után kedden mentem ki először. 3 kilinél, mintha elvágták volna, megálltam, hazasétáltam. A többi hétköznap sem lett sokkal fényesebb, de vasárnapra sikerült annyira összszedni magam, hogy Flemingtonból hazafussak 3 forraltbor, egy kürtőskalács és egy fél lángos után. Igen, magyar piknik volt:-) A hazafutás vége 14 kili lett 1:23 alatt, hajszálnyival 6 percen belül, juhéjj:-)

A 3/3-as ügyosztály hét eredeti terv szerint pihenőhét, ehhez tartom is magam, kb. így néz ki:
H pihi
K 6 K
Sz pihi
Cs 12 K (ez megint közlekedési célú futás lesz. A legjobb motiváció)
P 6 F
Sz 8 K
V 8 T

És már csak másfél hét a világ legnagyobb futóversenyéig! A rajtszám, chip már itt lapul a fiókban, előre kiküldték postán.

Wellnesscafé again

Találtam a neten két „rövidprogramos” 1:30-as félmaratoni edzéstervet, az egyik 12 hetes - ez egészen emlékeztet a sajátomra, megnyugató :o), a másik 10 hetes, szóval nem én vagyok az egyetlen őrült, aki gyorsan akar gyors lenni.

Végre megjött a jóidő: 15 fok, szakadó eső, szélvihar. Emiatt ugyan töröltük a Pilisbe tervezett bringázást (Jil+Ray) + hosszú futást (én), de végre lehetett vmi tempósabbat futni. Mivel nem akartam mindjárt a „feledik” erős héten nagyon túllőni a 80 km-s célon, és sikerült az indulást is kellőképpen elhúzni (21:15 – én vagyok A Lány, Aki Éjszaka Fut), ezért 15-ben 10 km fokozó mellett döntöttem.
A szigetig kockásra fagytam. „Utálom a szelet! Te akartad hogy hűvösebb legyen, 2 napja még a fél karodat odaadtad volna 15 fokért. De akkor is szarrá fagyok! Rendesen kell futni és akkor lesz még meleged is.” – vitáztam magammal. A terv kb. egy 12:00-11:30-11:00-10:30 félkörökből álló 10 km volt, ez egy kicsit merészebb, mint az előző ilyen edzés, kiderül, mennyit fejlődtem azóta. (Vagy mennyit fejlődött az időjárás, nézőpont kérdése ugye... 30 fok kontra 15.)
Most a nagyon laza félkört kihagytam, a „normál” tempóval kezdtem, aztán kicsit nyom –> közepesen nyom –> nagyon nyom. Már a második nagyon jól ment, sima ügy volt a 4:30-as tempó, aztán a harmadikat bár toltam neki elég rendesen, de éreztem, hogy van még itt tartalék. Az áttörés az utolsó kör volt, végig tudtam nyomni maxra, azzal az érzéssel, amit nemrég még csak 1-2 percig voltam képes elviselni. Most meg simán számoltam vissza, hogy már csak 2 kili, már csak 1500m, már csak ezer, már csak 500, mintha a világ legtermészetesebb érzése lenne, hogy bólogatok, mint Paula Radcliffe és a fülemen is levegőt veszek. A végére még egy kis hajrára is futotta. Jobban futok, mint 4 éve, igen, megcsináltam! :o)
12:01, 11:14, 10:51, 10:15, ez igen acélos, a nemrég még csak álom szintjén felmerülő 4:30-ban 10 km pipa (44:21 lett a 2 kör), szintúgy a 4:15-ben 5 km. Új rész-célokat kell keresnem ;o))))))))))))))

Péntek este, 30 fok. 21:50, nem várhatok tovább a lehűlésre, lásd még 1. szabály, bár az előző esti váltogatás után nagyon nem akaródzik hőségben résztávozni. Futótrikó hidegvíz alá, kicsavar, felvesz, sikít, sapka bevizez, felvesz, nemsikít, fél literes vizespalack a kézbe, indulás futni :o) A szigetre érve meghúzom a palackot és elrejtem a 2 km-es buszmegálló előtt (nem, ez nem a hossza, hanem a helye). Fullasztó az idő, a penzum 6x1000 4:10-ben, de ez utóbbi mindegy is most. Túlélésre játszom, az elsőt az "ebben a tempóban egy félkör is menne" érzésre futom, jelenleg egy 4:20-as átlaggal is kiegyeznék (ha sikerül egyenletesen futni), csak sikerüljön mind a 6 db ezer... Adok még egy plusz könnyítést is a cél érdekében, 1 p helyett 1:30-as pihenőket engedélyezek magamnak.
1. 4:13 - jobb mint a 4:20, már ennek is örülök. Na még egy ilyet, óvatosan.
2. 4:13 - OK, jöhet a vizezés, palack előtúr a bokorból, és iszom egy keveset + locsolok is, a pihenő kicsúszik 2 percen is túlra, de kell ez most. El lehet kezdeni egy kicsit jobban nyomni.
3. 4:08
4. 4:03 - hűha, ezt egy kicsit szétfutottam, most aztán tekerhetek, hogy az utolsó kettő jobb legyen. (Vizezés, pihi 2:xx p)
5. 4:05 - nem nyert. Nem mertem teljes oxigénadóssággal futni, nehogy kifeküdjek idő előtt. Jöhet az utolsó, mindent bele.
6. 4:01 - majd' megdöglöttem, hátha sikerül 4 percen belül, de nem jött össze.
Az átlag így is minden képzeletemet felülmúlta, 4:07.
Örülünk, Vincent? Örülünk! :o)))
ps: mire hazaértem, még mindig 29 fok volt...

Először is köszönök mindenkinek mindent! A tegnapi tésztapartyt, külön is a külön gnocchit :o), a névnapi meglepiket és köszöntéseket, csomagmegőrzést és -szállítást, a frissítést, a fényképezést, Nyuszinak a nyulazást (Bár ez most kivételesen nem jött be: 2x is ráléptem =:o) sarkára, és a siratófal után csak 2 km-t bírtam futni Vele, aztán leszakadtam pedig Nyuszi tényleg megtett mindent. Szerencsére 1-2 kili múlva mégis sikerült beállnom a kívánt tempóra, csak így már egyedül kellett megküzdenem az elemekkel), a szurkolást és hogy olyan sokan megvártátok az eredményhirdetést (Olyan kedves volt mindenki! Külön jó poén volt a "szponzorok" az eredményhirdetés hátterében :o), és a sok-sok gratulát!!!
[...]
A versenyről csak röviden: 7-8 km-ig nehéz volt, utána egyszercsak beállt a lábam a tempóra, és "csak" menni kellett. Utána csak a nagy szembeszél szivatott meg, de most legalább volt ugyanannyi hátszél is, amikor igyekeztem "vitorlázni". A vége 1:23:29, új PB!

forrás

A mai edzésről csak tényszerűen, mert még mindig alig hiszem el: 10 km tempó 38:11 (19:18+18:53). Köszönöm a sok nyuszinak (1.kör: Zsuga, Csaszi, 066, végig: FUTURE és Gombár Peti) akik teljes asszisztenciát vállaltak mellettem: az összes szembeszéltől megóvtak, és tökéletes tempót diktáltak!
Most ilyen: :o)))))) vagyok, meg nagyon álmos.

forrás

ez életem legjobban sikerült edzése azóta is

5 km-ek:
1. 20:59: Szigorú edzoi utasításra „easy rider”. Egy atletikus alkatú lánnyal futottunk a 3-4. helyen, meglepve tapasztalom, hogy 4:10-ben _kocogok_ , a 2. kilitol tényleg vissza kell fognom magam, nagyon könnyen megy ez a tempó; o se nagyon kapkodta a levegot. Jó volt vele futni, egyszerre léptünk, egyszerre néztünk az óránkra, egyikünk sem akart már itt az elején huzavonázni (lehet, hogy hülyén hangzik, de nem éreztem körülötte ellenséges légkört, mint más lányoknál, amikor dobogóközelben futunk együtt), bár azt vmiért nem engedte, hogy néha én fussak elöl, pedig gondoltam a váltott vezetés lett volna a fair. Ha nem, hát nem, beálltam mögé.
2. 19:32 Még egy kili a fordítóig, addig bírtam fékezni magam. Közben megmértem, hogy Kriszta kb. 1,5 perccel, Kati 50 mp-cel van elottem már 6 km után – oket nem sok esély van megelozni, de ha most rákapcsolok, legalább a dobogót bebiztosíthatom magamnak. Így is tettem, jól belehúztam, a lánynak szerintem eszébe se jutott eljönni velem. (De az se zavart volna, ha o is gyorsít, mert engem most az ido érdekelt elsosorban, és egymást húzva lehet a legjobb idot elérni.) Éreztem, hogy nagyon gyors vagyok, sorra eloztem le a fiúkat, az órámra pedig rá se mertem nézni, nehogy megijedjek és behaljak egy esetleges 4 percen belüli tempót meglátva.
3. 20:11 Fogyatkoztak az elozendo futók, kicsit egyedül vagyok, kicsit fáradok. 12-nél az edzom bekiabál: „48:40 a 12 km, a 2. lány elotted kékben (elvileg látótávolságon belül volt, de nem nekem, a vaksinak :o), az elso további 45 mp!” Persze nem bírtam ki, hogy az 5 kilis idom alapján (ott néztem utoljára az órámra) ne számoljam ki, hogy milyen átlagot futottam az elmúlt 7 km-n. (Ez legalább 1-2 percre lekötötte a figyelmemet) 3:57!!! Nem csoda, ha fáradok. Viszont meglepve tapasztaltam, hogy még így, kicsit belassulva is fokozatosan közeledtem Katihoz. Mikor utolértem, szép csendben beálltam mögé egy kicsit pihenni, éppen mögé ért egy srác is hangosan zihálva, így engem valószínuleg észre se vett.
4. 19:34 Csak 1-2 perc múlva, egy hirtelen kiugrással eloztem meg. O is megindult utánam (valami nagy káromkodást elnyomva), de hallottam a zihálásán, hogy nem esik jól neki a dolog. Én meg igyekeztem könnyedséget tetteni, szerencsére pont jött egy lejto, ahol ez nem is esett nehezemre. Egyre közelebb kerültünk Krisztához, és (talán éppen ettol megijedve) Kati vhol 17-nél leszakadt. Pedig én már kuncogtam magamban: lehet, hogy 3-as sprint befutó lesz, és az utsó százon dol majd el minden?! :o) Beálltam Kriszta mellé, egy darabig mentünk együtt, jónak tunt a tempó, gondoltam így legalább húzzuk egymást. Aztán 18-nál az emelkedon belémbújt a kisördög, és kicsit megnyomtam a felfelét. Nem jött utánam. Innen már „csak” tartani kellett a távolságot, és ez ua. srác segítségével sikerült is, akivel a Philips végén is együtt futottunk. (Ezúton is köszi!)
+1,1km: 4:01 (3:39/ezer!) Hosszú hajrá, itt már én is ziháltam, de tudtam, hogy ezt most már úgyis túlélem.
A végén kivételesen nem felejtettem el lenyomni az órámat: 1:24:17, 4 percen belüli átlag! És én szerdán még azon törtem a fejem, hogy fogom 6 hét alatt annyira összeszedni magam, hogy ez talán a Nike-n sikerülhessen!!! :o)))”

...ha már a fizikális nem megy :o)

Hiver TOP3 futása
A múltkor a régi leveleimet szortíroztam a mailboxomban, és a kezembe akadt egy 2002-es versenybeszámoló, elolvastam, bevallom megkönnyeztem. Ráadásul ez az almádi félmaraton majdnem napra pontosan 8 éve volt, így pont aktuális is egy megemlékezés.
Aztán vmi számítgatáshoz kellettek a legjobb 10000-es és félmaratoni időim, így beletúrtam a Futóbolondok topik archívumába, mondván, hogy ott biztos megtalálom. Így is lett. Közben belefutottam egy kis nosztalgiázásba, amit Gabival és Snecivel ecseteltünk nemrég. Idemásolom ezt a három írást, hogy emlékeztessem magam, milyen érzés is, amikor igazán jól megy – amiért érdemes küzdeni szélben-jégen-kánikulában is!

A tegnapi edzést sikerült addig tologatnom, mígnem estére maradt (szerdán nulla futás, munkamunkamunka és kialvatlanság miatt, csütörtök reggel átmozgatás, így maradt a váltogatásnak az este), így persze nem a HHH-n.
Mivel még este fél 10-kor is döglesztő meleg volt, így maradt a „legyünk túl rajta gyorsan verzió” és összekötöttem a munkából hazafutással. 1 km bemelegítés után nekimentem az első gyors szakasznak, saccra 1p/1p-et terveztem, de gyorsnak nem jött össze már az elején se 50 mp-nél több. Mindegy, csináltam érzésre. A végére 30 mp gyors, 60-70 lassúra torzult az arány, meg torzult a fejem is rendesen, alig húztam ki élve a minimumként kitűzött 15 perc végéig.
Három amatőr hibát persze sikerült elkövetnem, ezek egyesével is lenullázhatnak egy edzést, hát még együtt:
1. a keddszerdai 30 órás műszak, egy alvás nélküli éjszakával (tudom, ne is mondjátok...)
2. mivel elég éhes voltam már 9 felé, ezért megettem gyorsan egy muffint és ittam rá két pohár tejet. Lehet hogy ez utóbbit nem kellett volna.
3. elfelejtettem bevizezni a fejemet/fölsőmet, és frissítőt se vittem – erre a fél órára minek? – gondoltam...
Az első miatt ólomlábak, a második miatt olyan gyomorfájás, mintha minden gyors szakaszon jól gyomorszájba vágtak volna, a harmadik miatt pedig a hőguta minden tünete. Koló esete járt a fejemben (Maja jól beparáztatott a múltkor), azt hittem mindjárt lerobban a fejem, így nem erőltettem a gyorsakat, csak addig nyomtam, ameddig nem érzem úgy, hogy mindjárt elájulok. A levezetés is siralmas volt, 10 perc kellett, hogy végre másra is tudjak gondolni a „mindjárt elájulok-lerobban a fejem-fáj a gyomrom-mindjárt hányok” gondolatkörön túl, ekkor már legalább 6:30-as ezrekkel hasítottam az óbudai éjszakát... Még hogy jól megy a váltogatás, röhögnöm kell.

Előre parázok a ma esti résztávozástól..........

Tekintettel arra, hogy a múlt hét még könnyű hétnek is gyenge volt, a következő erős ciklust előre hozom, és már hét közepén belevágok:

Íme a színes-szagos edzésterv :o)
Jelmagyar:
Sárga: könnyű periódus
Narancs: erős periódus
Lila: terep, Lego
Kék: hosszú (20+ km)
Piros: verseny
Tűz: RT/tempó futás

Emlékeztetőül, ez volt az eredetileg kigondolt féléves terv:
június: belerázódás
július+augusztus: alapozás
szeptember+október: gyorsítás
november: formaidőzítés

Mostanra az kristályosodott ki bennem, hogy nincs értelme nyáron alapozni, több okból:
1. MELEG, HŐSÉG, KÁNIKULA – minél rövidebb időt tölteni a 3x fokokban futással, és ennek a törekvésnek a hosszú futások nem kedveznek
2. A belerázódás olyan jól sikerült, hogy már július elején simán abszolváltam egy 56 km-es hétvégét, benne egy előéletemhez képest elég korrekt 28 kilis aszfaltos futással. A hosszú futások tehát még mindig jól mennek, hamar elkapom a gépszíjat, kár most ezt erőltetni. (2 hónapja még azon is aggódtam, hogy le tudnék-e futni egy félmaratont egyben...)
3. ha kevesebbet futok az elején, kisebb a sérülés veszélye – rám edzésmunkában igaz a jól bevált mondás fordítottja, nem az iram öl, hanem a táv :o)
4. rám fér a gyorsítás, és van is kedvem hozzá – jöjjenek tehát a rövid, pörgős edzések, ezzel talán sikerül 1:30-hoz minél közelebbi időt futni a NIKE-n. A többit meg utána meglátjuk.

7. heti szumma

A múlt heti terveim mentek a kukába. Minőségi futás egyáltalán nem volt, pedig ez lett volna a 2. erős hét. A mennyiségre se lehetek büszke. Itt jegyezném meg, hogy ha nincs ez a blog, jó eséllyel ezen a héten adtam volna fel a küzdelmet az elemekkel. Összesen 3 nap volt, amikor sikerült kivonszolni kutyák által elgyötört, hőségben aszalódott korpuszomat némi futómozgást imitálni. A hét második felében már lelkesebb voltam, de végül hallgattam Majára, és csüt+pénteken se mentem futni, mert még estére se hűlt le harminc alá az idő. Így ez lett a végeredmény:

Sze: 2,5 km NKF* reggel és 5,5 km NKF* este
Szo reggel: 15 p úszás + 5 km KF + 20 p úszás
Szo de: kirándulás a Badacsonyra, sok-sok szint megmászása és saját lében úszás, később fröccsben – ez utóbbi határozottan élvezetesebb volt, bár edzésértéke vitatható :o)
Szo este: 15 perc úszás
Vas: futókirándulás, kb. 15-20 km (még nem mértem le)
Vas késő du: Giorgioval hazakocogás (1-2 km)
Ez így optimista számítások szerint sincs több 35 kilinél, pedig a hétvégén nem lazsáltam. De legalább volt benne egy kis keresztedzés is végre.
Sajnos a Berzsóval futás a vihar miatt kimaradt, remélem bepótoljuk valamikor.

*NKF az Nagyon Könnyű Futás – ami a legritkább esetben érződik nagyon könnyűnek, sokkal inkább nagyon lassú futás ólomlábakon

ÓRIÁS SZALMABÁBOK KÖSZÖNTENEK :o)























MAJOR

ez itt életem első SK panorámaképe, ráadásul telefonnal
[a többi kép is jön hamarosan]

Fröccs, sátorverés, sütögetés, úszás Legóval, futás, úszás, kirándulás, fröccs, ürmös bor, zsíroskenyér, roséfröccs, muskotály, csülökpörkölt, zuhany, döglés, úszás, bográcsos zöldbab, villásreggeli, visszaalvás, vihar megúszása egy kisebb esővel, futás kolostorrommal, Salföldre tévedéssel, szőlőkkel és hegyoldalban célbaéréssel, fröccs, zsíroskenyér, muskotály, vidámkodás, "tengerparti" kilátás, hazakocogás Giorgioval, fröccs, futás Csanyával és Legóval, úszás, viszlát kemping, jövünk máskor is!

...avagy egy gyorsan összecsapott bejegyzés

A 6. hét 82 kilis lett, voltak végre feladatos futások, és bár meleg volt és rövidítettem az összes edzésen (nem érdemes kapásból 100 km-es héttel és minőséggel is sokkolni az újrakezdő szervezetet), azért arra merek következtetni, hogy már most elég jó formában vagyok, ahhoz képest hogy mostanában semmilyen gyors futásom nem volt. A váltogatás jól esett, pedig azt mindig utáltam, a RT 4x1000 hőségben frissítő nélkül 4:05-4:10-ben ment, 10 km fokozó utolsó 2,5 km-e 10:51 lett. De ami a legbíztatóbb, hogy a "robot" (se nem túl gyors, se nem túl lassú) érzés valahol 4:50-4:55-ös tempónál van, tehát csak 10-15 mp-cel vagyok lemaradva régi önmagamtól :o)

Aztán jött a vasárnapi sokk a DömDöDömön: szétszedtek a kutyák. 2 kutyát (Lego + Szeder) vittem canicrossban, és a legdurvább köves szakaszon jött rájuk a vadászhatnék (valószínűleg egy egész csapat vaddisznó vonult le előttünk hosszan pont az úton, mert 2x is láttunk 1-1 kismalacot, alighanem lemaradtak), tépték magukat, meg engem, 42 kiló Hiver tartott 47 kiló kutyát, 1 akarat 2 ellen, nemvóóóóóótjó, na. Ugráltak, húztak, vonyítottak, futni esélytelen volt, lépésről lépésre nagyon lassan lehetett csak őket előre engedni, különben repülök. Fél óra alatt jobban elfáradtam, mintha futottam volna egy maratont kézenállva ;o) MINDENHOL izomlázam lett. Azóta próbálok felépülni romjaimból, ráadásul napok óta 30-35 fok van, plusz még mindig munkamunkamunka, így az e heti terveimnek álmaimnak (3 feladatos edzés, hasonló tempó, csak több km, mint a múlt héten) lőttek. H-K semmit nem futottam, tegnap a reggeli alibi 2,5 km-en túl végre sikerült rávennem magam este egy 5,5 kilis átmozgatásra, eddig ennyit tudok felmutatni, nem túl acélos :o/

Ma este kéne csinálnom váltogatást, és holnap hajnalban vmi feladatos edzést - még nem tudom, hogy a résztávot vagy a fokozót hagyjam meg a hétvégére.

Mert megyünk Badacsonyba kempingezni, hurrá! Végre lesz úszás, mint keresztedzés (a vasárnap szétgyötört hátamnak-vállamnak-karomnak most különösen jól fog esni), sátorozás (IMÁDOM!) viszont nem lesz kimért pálya. Valószínűleg a résztáv marad szombatra hosszú intervall formájában (4p gyors, 1 p nagyon lassú - 6x). És lezsíroztam vasárnapra Berzsóval, hétfőre Csanyával egy futást, már nagyon várom! Mekkora mák, hogy ők is pont a környéken lesznek, már láttam magamat Legóval (vagy ha nagyon meleg van, ráadásul nélküle) magányosan kocogni a környéken. Ray pedig szerzett nekem tintapárnát, így magamhoz veszem és felavatom végre a Kéktúra igazolófüzetemet is!

Csak vicceltem:-)
Mindenesetre lett három referencia tanítványom, akik a kezdés pillanatában éppen semmit nem sportoltak.
A feladat őket formába hozni, megszerettetni velük a sportot, a mindennapjaik részévé tenni, és megúszni sérülés nélkül - kettejük esetében mindezt személyes találkozó nélkül.
Érdekes feladat, hárman háromféle motivációval, testalkattal, erőnléttel, lehetőségekkel, háttérrel.
Hajrá nekem!

Az ígért Wellnesscafé cikk

Új értelmet nyert az "ilyen időben még a kutyámat se engedném ki". Harmadfokú hőségriadó, a lakásban lassan állandósul a 28 fok, hiába árnyékolunk nappal és szellőztetünk éjjel. Legót átmenetileg átköltöztettük Ray szüleihez, mert ott van légkondi.
Ez a meleg a futáshoz se jó, ma délelőtt megkíséreltem befutni a munkába, de kudarcba fulladtam. Este 10 körül újra megpróbálom, az első szabály most nem játszik.

Nagyon szomorú vagyok. Meghalt mindannyiunk Pelikán elvtársa, Kállai Ferenc:-(
A tanú

Idén, ami a versenyeket illeti, nem voltam túl szerencsés...
Először is január 10, hobarti félmaraton ugrott a műtét miatt. Aztán a canberrai maratont törölték. 2 versenyszervező összeveszett a tulajdonláson, és a városvezetés addig nem adta ki a területfoglalási engedélyt, amíg meg nem egyeznek. Megegyezni nem sikerült, a versenyt törölték. Komolyan, most ilyen van??? Khm, a kérdés költői volt. Mivel gőzerővel készültem és már a 30 kilin is túl voltam, ezért kamatoztandó a befektetett munkát beneveztem a Sri Ch sorozat egy 16-os távjára. 1:40 körül értem célba, teljesen kikészülve, igaz meleg is volt nagyon, de akkor azt éreztem, hogy ebből sosem lesz maraton. Erre rá 2 nappal egyébként begyulladt a fogam, feldagadt a fejem, fogorvos, repülés, 5 hét Bp, fogászattól függetlenül újabb műtét, és így a betervezett-befizetett Sydney félmaraton is ugrott. Ez ugye 4-ből 3. Június 4-én kezdtem újra a projektet, itt a blogban dokumentálva van azóta minden megtett kili. Remélem, most már, ami a versenyeket illeti, több műtét, fogászati nyavalya nem szól közbe, valamint a versenyszervezők is békét kötnek.
Aug 8-án rendezik a világ legnagyobb futóversenyét, alább már volt róla szó, oda neveztem, az 14 kili. Igazából a tervbe csak nehézkesen szuszakolható, de mindenképp meg akarom nézni belülről, nem lehet ezt kihagyni.
Aug. 19-én pedig Sydney Running Festival, mindenféle földi jóval; maraton, félmaraton, 10 kili, meg gyerekeknek is vmi rövidke. Erre a napra lezárják Sydney legnagyobb hídját a Harbour Bridge-et, és azon lehet keresztülfutni. Nem mondom, nem egy Verazzano élmény, és csak 2500 körüli a maratoni létszám, de akkor is. Igaz, tegnap belenéztem a nevdíjakba, aussieknak és kiwiknek 135 AUD a nev díj, gyüttmenteknek 180. Ha itteni címem lévén elfogadnak aussienak, akkor is húzós, na. Szóval tegnap elkezdtem keresgélni más maraton után, találtam is itt NSW-ben, de még így is olyan messze van, hogy odajutni annyiba kerül, mint helyben a nevezés. Úgy döntöttem, mégis csak átfutok azon a fránya hídon... 4 óra alatt.
Ennyit a balszerencséről és a tervekről.
Most vasárnap pihenőhét jegyében, és mindenféle gyorsító munka nélkül (na jó, volt pár hete egy tempó és egy fartlek) hirtelen felindulásból beneveztünk a Sri Chinmoy sorozat egy újabb versenyére, Botany Bay-be. Választható távok: 5 km (ennyiért nem öltözünk át, mondta Hiver régi edzője) 10 km hmmm, OK, és félmaraton ( a táv meglett volna, de azt semmiképp nem akartam, hogy mindenki rám várjon, meg hát különben is pihenőhét...)
Az akcióhoz tettestársakat is találtunk Pista és Szandra személyében.
Reggel 6-os kelés, összecsomagolása a gyerekeknek, nagyinak, szendvicsgyártás, 7.05-kor már ki is gördültünk a garázsból, és senkit sem felejtettünk itthon.
7.40-kor gyors rajtszámátvétel (kicsit béna önkéntesek, de nagyon bájosak), melegítés nem sok, de a látszatra adni kell:-) 8-kor elrajtolt a félmaraton, 8.20-kor a 10 km, utánunk pár perccel pedig az 5 kilisek.
A rajtnál hátraálltam, szép komótosan kezdtem. A pulzusmérős órát Balázsnak odaadtam, szóval nekem csak a kis percmutatós órám maradt. A terv minél közelebb kerülni a 60 perchez, merthogy még a tempófutásom során is épp csak hogy belül tudtam kerülni a 7 perces kiliken, szóval az egy óra is kissé ambíciózusnak tűnt. Eleinte Pistával tartottam, de hamar elengedtem. Az első két kilin próbálgattam a körülöttem lévőket, kinek a tempója, lépéshossza passzol, de valahogy nem stimmelt senkié, meg aztán nagyon lötyögősnek tűnt az egész. Ennél azért bátrabban kellene futni, úgyhogy egy kicsit ruganyosabbra vettem a figurát. Érdekes volt egyébként, egyáltalán nem gyorsítottam, csak testtartást változtattam és ruganyosabban léptem. 4 kili körül beértem Pistát, aztán 6-nál jött egy laza hídmászás, majd ugyanez visszafelé. Ami érdekes, újszerű érzés volt, hogy bár azt éreztem eléggé a határon futok, mégis végig kényelmes maradt a tempó, folyamatosan előztem és éreztem az erőt. Ha saccolnom kellene kb 3-tól, szinte a végéig flow-ban futottam. A vége 56:35 lett, ami azt jelenti, hogy nem csak, hogy kiléptem a 7 perces kilik bűvöletéből, de jócskán 6 percen belülre is kerültem. Jó volt. Kellemes fáradtság, no izomláz. Ebből kellene még 3, meg egy pici és megvan a 3:59 szeptemberben:-)
A futás után a sri ch-os frissítőasztal: víz, banán, narancs, éééés palacsinta. Kb 10 féle öntet választható. Hős voltam, összesen két falatot ettem, a többit a gyerekek falták fel.

Mai gyerekszáj:
D: Tegnap hol voltunk?
B: Futóversenyen
D: Gyaloglón
B: Nem is! (D)Rukkolni!
D: Nem is! Palacsintát enni!
B: Csokisat!

A Sri Chinmoy sorozat

Eredmények

Szandrának pedig ezúton is gratulálok élete első futóversenyéhez, egyben élete első 5 kilijéhez (34 perc wow)!

khm, izé, csak a szokásos...

Beneveztem a NIKE-ra. Célidőnek 1:39-et írtam be, legyen ez a minimumcél, aztán majd kiderül, mennyire sikerül felpörögni. Ez 4:40-es átlagot jelent, régen ez volt a kényelmes tempó, ami igazán testhez állt, ha nem figyeltem, spontán 4:40-ben futottam. Jó lenne újra eljutni idáig.

Tegnap óta végre újra van elem az órámban, így az „induláskor és érkezéskor otthon ránézek az órára” szuperbruttó :o) idők helyett visszatérhetek a hagyományos időmérésre.

Special thx for Pala!

Gabi eltűnt. Remélem fut vagy okosodik éppen, azért nem ér rá írni. Az aggódóknak egy info: verebek azt csiripelték, hogy volt vmi jól sikerült 26 kilis futása :o)

...közkívánatra! [köz = Tapír, hát hova süllyedtünk?! ;o)]

H: 6 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
P: 6 km KF
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Ójaj, összeadtam, szumma 90-110 km! Kicsit sok lesz az még, húzni kéne rajta:

H: 6 km KF
Ez kell, kicsit átmozgatni a hétvégi után -> na jó, legyen 5 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Ez is kell, a váltogatást ugyan utálom, de az az erős edzések „előszobája”, felráz, de gyorsan kipihenhető, jót tesz a csütörtöki résztávozásnak, 5 kilinél kevesebbnek meg nincs értelme: marad!
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Ezen lehet spórolni, de akkor tuti társak nélkül kell mennem, mert ez egy rövid háztól-házig útvonal, de legyen: 9 km KF
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
Legyen csak 5x1000, elsore eleg annyi is, és mondjuk kisbusszal ki félútig, akkor az kb. 10 km
P: 5 km KF, lásd hétfő
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Szumma 80-100 km! Reálisan 90, ha egy 29-es DömDöDöm-öt + egy jó kis 21-est számolok. Bazzz, negyed óra megfeszített munkával sikerült nyamvadt 10 kilit rövidítenem. És akkor ezen a ponton rádöbbenek, hogy még nem számoltam bele a „közlekedős” 3 kiliket, segítsééééég! Vagy megdöglök, vagy megdöglök, ha ezen a héten nem, hát a jövő hétre biztos...
Erre még alszom egyet, azt hiszem.

Dömörkapu az én barátom

Számokban: Szo: 4:40-es kelés, 2+27 km, 2 lány, 2+1 kutya, egy tucat patakozás, +100 szúnyogcsípés, + 2 óriási lila folt fenéktájon, - 1 boka, +1 kavarás, kicsi izomláz, szumma 5 óra
Vas: 6 órás kelés, 27 km, 2ó31p, 3 lány, 1 fiú, 0 kutya, 2 futó, 2 bringás, +100 b+ az emelkedők miatt :o), közepes izomláz

Szombat: DömDöDöm, 2 (HÉV-ig)+27 km, 2 kutyás CC! Szeder nagyon fegyelmezetten jött, Lego kicsit sokat kolbászolt a lábam alatt. Egyszer majdnem repültem utánuk, amikor a 3 kutya egybehangzóan úgy döntött, hogy márpedig ők levadásszák a felrebbenő sast (vagy mi volt), önbizalomból jeles :o) Hergelték egymást, én alig bírtam megtartani 22+25 kiló kutyát, csúsztam utánuk talpon a köves úton, félelmetes volt. Aztán Legót le tudtam kapcsolni és kézbevenni a pórázt, akkor már legalább nem egyszerre és egy ponton rángattak, így túléltem. Patakokból kifogyóban a víz, viszont dögmeleg, ezért minden adandó alkalommal megálltunk itatni/fürdetni, én 1x seggeltem egy nagyot a patakparti hordalékon. Odafelé aszfalt+dózerút, „fordítóban” lakmározás (kenyér+szalonna+hagyma+paprika+sajt), vissza végig bent a jelzésen, a dzsumbujban. Sikárosnál kavartunk egy jót, Jil-nek kicsit kiment a bokája, szerencsére a rétről kiérve már tudott vele futni. Kevésbé fáradtam el, mint a múlt héten.

Vasárnap: összeállt a nagy csapat, Jil+Ray bringával (Jil ráadásul oda is tekerve jött), Kicsihangya+én futva. Kutyákat otthonhagytuk, mert ebben a melegben velük nem lehet összefüggőt futni. Így mindenkinek jobb volt az aszfalt, Dömörkaputól Pilisszentkeresztig és vissza. Sajnos az emelkedőket rosszul saccoltuk, kutyával (az elején még lelkesen húznak), futva nem tűnt olyan vészesnek, mint bringával, kaptam is utána Ray-től a fejemre, hogy egyből 10,5 kili folyamatos hegymenettel szívatom. Nekem nagyon jól ment, sima ügy volt, VÉGRE ÉRZEM AZ ERŐT! :o))) A felfelék is jól mentek, és alig vártam, hogy a hosszú kapaszkodás után lehessen gurulni lefelé. Amúgy is könnyebb dolgom volt, már rutinos vagyok a hátizsákos, erdei hosszúk terén (cucc, frissítés, fej), Kicsihangya viszont eleve fáradtan indult, és hajlamosabb eléhezni is (próbáltam tömni aszaltgyümölccsel + vízzel, de a végén már csak azt hajtogatta, „kóla, kóla”, de az nem volt nálunk), meg egy kicsit később is fordultunk, mint terveztük, így visszafelé néha belesétáltunk, de a végén boldogok voltunk, hogy megcsináltuk, és így elsőre az az 5:35-ös átlag is király, amit ezen a szintes terepen mentünk. Utána Szentendrén vettünk kólát a függőknek, így senki sem szenvedett maradandó károsodást.

Egész hétvégén én voltam a hajcsár, talán egy kicsit türlemetlenebb voltam a cimborákkal, mint kellett volna, de még mindig sokat tökölünk, és rosszul tűröm, amikor közben esznek a szúnyogok, meg a vasárnapi indulás is nagyon nehezen jött össze. Meg nagyon benne volt a bugi a lábamban futás közben is. Remélem, azért még nem utálnak nagyon...
Aki ismer, az meg csodálkozhat, hogy egyszer sem rám kellett várni ;o)

Avagy amivel még lógok magamnak és az utókornak:

Velence2530
Adrenalin-túra
DömDöDöm túra
Júniusi szumma és értékelés

Update: 4. heti szumma!

5. heti "terv", avagy lógós hétköznapok, zúzós hétvége

Terv nem volt, így nem borult, bár a hétfői futás elmaradt, beszámolók sehol, és a lecsófőzés is tegnap éjjelre csúszott. „Cserébe” kétfélét is csináltam, hagyományosat és krumplisat, most egy pár napig nem halok éhen ;o) Egy dolgot kipipálhatok: túléltem a hétfőt+keddet, sőt a szerdát+csütörtököt is (vagy ez utóbbit még ne kiabáljam el?). Bár kész nem vagyok a melóval, de a legnagyobb mumus többnapi szívás után végre sínen.

Legyen akkor az a terv, hogy ma este (bár ez eléggé rossz esélyekkel indul a céges party miatt) v. holnap reggel beiktatok egy legalább 10 kilis futást, hétvégén meg egyik nap laza 30, másik nap egyben megfutott (ééééééérted, futás, nem kocogás, nem térképnézegetés, kutyafrissítgetés, stb.) 20 km. Azt nem merem írni, hogy tempó, vagy lendületes, mert a 6 perces ezrekre vicces lenne...

Az mindenesetre látszik, hogy ezt így max. pihenőhéten lehet(ne) csinálni, de ez ugye elvileg nem az. Fel kell oldanom néhány időbeli ütközést az életemben. Kulcsszavak ehhez: koránkelés, hatékonyabb dolgozás (néha 120 % kell, de ez nem lehetetlen), otthon REND és kész lakás végre.