Jó nagy blogszünettel, nem kevés dáthával és kissé hiányos alapozással, de nekivágok én ennek a jövő évnek! Megérkezett hozzá a startfitnesstől rendelt csomagom is, új futócuccok = plusz motiváció. Bár ha az idő ekkora százalékában vagyok beteg, lehet hogy nem thermonacit+fölsőt, hanem járókeretet érdemes legközelebb rendelni...

Az ígéreteimet nem felejtem el, remélem sikerül hamarabb megírnom a maratonról a beszámolót, mint Gabinak ;o), meg jó lenne vmi kis éveleji összetalálkozás a tippjáték résztvevőivel, csokiosztással, közös futással.
És kéne írni évértékelőt - nem túl hosszút, előre kell nézni, nem hátra, és főleg előre kell futni, nem hátra :o), meg jövő évi terveket. Meg feltenni végre a ZENSAH tesztet. Most viszont elhúzok szilveszerezni, mert anélkül nincs 2011. BÚÉK nektek!

nettó idő: 3:13:05

helyezés (nettó idő, abszolút): 837. az 7774 indulóból
helyezés a nők között (nettó idő, abszolút): 29. az 1178 indulóból
helyezés a magyarok között (nettó idő, abszolút): 8. a 62 magyar indulóból
helyezés a magyar nők között (nettó idő, abszolút): 3. a 18 magyar lányból

osztályzat a futott idő alapján: 4
osztályzat a versenyzésre: 4
a verseny hasznossága (tapasztalatszerzés Rómához): 5*

...avagy Firenze, időterv 2.0

A zabszemeffektus beindult. Próbálom magam nyugtatgatni, csak egy hosszúfutás, nem ez a naaaagy célverseny, odamész, lefutod, hazajössz, oszt jól van. De a maraton az maraton. És a maraton mindig veled van. (Még Kispálfilmnézés közben is.)

Érzem, hogy a táv meglesz, de egy tisztességes tempóra nem mernék nagy pénzeket tenni. Sokat filóztam azon, hogy próbáljak-e okosan, egyenletesen, esetleg a második felét gyorsabban futni, de úgy érzem, ez most még nem menne. Attól félek, akár 4 percesben kezdem, akár 5 percesben, mindenképp lassulás lesz belőle. Persze a nagy fejreállást megpróbálom elkerülni, így kidolgoztam a felezéses lassulás módszerét: az első 24 km 4:30-ban (kb. eddig látok el fejben), utána feleennyi 10 mp-cel lassabban, utána feleennyi még 10 mp-cel lassabban, a maradék 195 méteren meg már behúz a szívem :o)
Tehát:
(24 x 4:30) + (12 x 4:40) + (6 x 4:50) + 1 perc a maradékra = 3:14

Ákibácsi valami lehetetlen 3 órán belüli időt mondott, Tapír 3:08:17-et jósol.
Ti mit tippeltek?

2002 márciusában, Ferrarában a kutyámért futottam. Nagyon beteg volt, műtét előtt állt.  A rajtszámom hátuljára nagybetűkkel felírtam: BUKSI. A verseny után a műtét jól sikerült.

Pár napja jutott eszembe ez az apróság, és hogy azóta nem emlékszem olyanra, hogy valakinek ajánlva futottam volna egy versenyt.

Most ezt fogom a rajtszám titkos felére írni: BF. Ő az, aki minden egyes lefutott kilométeremben benne van, pedig nem is beszéltünk évek óta (az én hibámból). Mindent, amit tudok a maratoni futásról, tőle tanultam. Köszönöm.

Ha sikerül pont 33 km-t futnom ma estétől szombat estig, akkor a maraton céljában ünnepelhetem az idei 2000. kilométeremet.

jaj, ez azért nem túl sok
para, para, nyirm, nyirm :o)

Ahogy az az előzőben írtam, a 22. hetem végre tisztességes lett, 105 km, utána viszont egy nagy nullás következett a gyomrom miatt. Ezt a "mintát" az elmúlt két hétben is hoztam, 23. hét = 110 km (!), a 24. viszont csak 26 kilis lett, 4 könnyű futásból. Malmőben voltunk szerdától tegnapig, és abban a takony időben csak kétszer bírtam magam rávenni a futásra.

A 110-es héten viszont jó volt megtapasztalni, hogy még két pihenőnappal is milyen könnyű összehozni ennyi sok kilométert, igaz erős futás nem volt benne, csak a vasárnapi hosszú (34 km). Majd vigyáznom kell az edzéstervírással, mert ahányszor nekiállok összeírni, milyen is legyen egy átlagos hét, sosem állok meg 150 alatt...

avagy eltűntem

(nem mellesleg Gabi is, nem is kicsit - Gabiiiiiiii, hol vagy?)

Van két jó hírem, meg egy rossz.
1. JÓ: a másfél héttel ezelőtti hosszú futás jól ment, 39 km 3:07:31 alatt.
A 22. heti tervet 105 km-rel zártam, és ezzel az októberem 400 km lett. Négyszáz! :o))) Bűvös szám, én kb. ettől a mennyiségtől kezdem magam eredményorientált futónak, nem csak hobbistának érezni.
A ROSSZ: múlt héten beteg voltam, durva gyomorfájás, még a vakbélgyanú is felmerült. Egész héten nem futottam semmit.
2. JÓ: mostanra nagyjából OK a gyomrom, hétfőn már futottam egy könnyűt, tegnap pedig az esti fejlámpás futáson 2,5 órát is simán (na jó, az elején kicsit fájt a hasam, a végén meg már nagyon éhes voltam, de a futás az ment) végigtoltam. A lámpám kicsit alkalmatlannak bizonyult egy ilyen mókára, a többiekéhez képest még helyzetjelzőnek is gyenge volt, hogy az érintkezési hibáról már ne is beszéljek. Ezúton is köszi a srácoknak a fővilágosítást :o), hogy nem hagytak magamra a félhomályomban.

Erős edzés után másnap jó érzés a lábaimban az enyhe fáradtság, hogy dolgozik odabent egy sereg kismanó, építgetik az izmokat, ereket. Érezni, hogy vannak izmok a hátamban, vállamban. Jóízűeket enni, figyelni, hogy a szervezetem mit kíván meg. Még a levegőt is máshogy veszem ilyenkor, többet, nagyobbat, mélyebbet lélegzem, kell a Zoxigén a manók munkájához.

és egy kicsit tudományosabban a szuperkompenzációról

Múlt héten 4,5-et, tegnap 13 kilit volt szerencsém a FUTURE+Krisz párossal futni. Olyan otthonosan, egy ritmusra tolják a kilométereket ebben a 4:00-4:20 közötti tartományban, hogy nagyon könnyű felvenni velük a lépést. A menetrend a következő: ők végig poénkodnak (így garantált a vidámság is, 2in1 edzés és szórakozás), Atesz nézi a tempót, én meg többnyire összeszorított fogakkal, csak rövid mondatokban kommunikálva nyomom mögöttük. Vicces, hogy nekik ez a könnyű (na jó, legyen „normál”) futás, nekem meg a tempó. Ők néha ki-kiszólnak kis bolyunkból is, mert sok ismerős nyomja velünk egy időben középen a szigeten – én meg örülök, ha felismerem, kik jönnek szembe, nem hogy még diskuráljak is közben.

A tegnapi futás számszakilag:
4-4 kili bemelegítés és levezetés között futottam végül 2,5 km-t 10:47-re (fiúknak bemelegítés), majd 10,5-et 44:10-re (4:12 átlag, ÁP 174, mx 177). Azaz kb. 1:36-os félmaraton, edzésen, királyság.

Csak az a fránya süti ne lett volna, egy órával futás előtt toltam be, aztán kiderült, hogy az igazából csak 40 perc, mert a fél6-os tali 5:10-es indulást jelent – na ennyire gyorsan még én se emésztek. A tempófutás végefelé jöttem rá, hogy a szokatlan légszomj-érzés emiatt van. Kötsög süti :o)

Remélem, ebből a csütörtöki ritmusszekciós tempófutásból rendszer lesz!

Megtaláltam a vazelint! :o)

Rég volt itt edzésterv, íme az eheti, mostanra állt össze:

H: pihenő
K: 3 km + 3 km
Sze: 3 km + 3+15(L) km, benne 10 km váltogatás
Cs: 3 km + 16 km, benne 10 km tempó 4:10-ben
P: 12(L) km HHH + 3 km + 3 km
Szo: 18(L) km HHH, futókirándulás
Vas: 39 km, hosszú fokozó, 7 kör a szigeten 5:00->4:24-re gyorsulva
Ez összesen 121 km, így nem dőlök a kardomba, ha valamelyik könnyebb futás rövidebb lesz vagy kimarad.

Szerencsére sikerült a 4:10-es tempóhoz és a hosszúhoz is társakat találni, lassan beindul ez a futótárskereső-projekt. Már kaptam több edzéstervet is, és sok potenciális futócimbivel együttműködési tárgyalásokba kezdtünk :o) Üröm az örömben, hogy így az első hét tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a "feladatos" edzésekből általában rövidebbet futnak a cimbik vagy táv (pl. 400 m-ek, no way!), vagy darabszám (4-6x1000 8-10 db helyett, 3x2000 4-5-6 db helyett) tekintetében, mint ami nekem ideális lenne.
Szasza kéne ide, ő tűnik egy fix pontnak a mennyiség/minőség terén (special thanks for FUTURE), de ő hol lábfájásra, hol holmi túrákra :o) hivatkozva elkomolytalankodja a gyorsasági edzéseket.

jelmagyarázat ennek a végén (+ HHH=Hármashatár-hegy)

Tegnap kitöltöttem 2 hónapra visszamenőleg az edzésnaplómat.
Basszus, ez keményebb meló volt, mint a szombati félmaraton :o)
Viszont kiderült, hogy októberben már 300 km-t futottam, és még jön egy erős hét, a végén egy jó hosszú futással. Előre az első 400-as hónapért!!!

Költői kérdés: egy 2000 km-es évből, 1700 kilis félévből vajon milyen maratont lehet futni?

Tegnap nem égett bennem a tűz. Még csak nem is pislákolt.

Alighanem a BéBu körüli hercehurcának köszönhetően. "Tudod mit, NyuSzika, akkor b+ a fűnyíródat!" Először el se akartam menni, nem szeretem én ezt a lábszétverős pályát, bár már rengetegszer futottam, de akkor nem önmagáért, hanem _A_ versenyért és _A_ csapatért, és lássuk be, azért az egészen más tészta. Most is csak az vitt oda, hogy megismerhessem a csapatomat és a szervezőjét - az utóbbi sajnos nem, és az előbbi is csak részben sikerült, bár az a "részben" remélem hogy "dö beginning of a bjutiful frendcsip" :o). És ha már arra járok, edzzek egyet, ha már úgyis folyton azon nyünyörgök, hogy egyedül nem megy a futás. Hát itt legalább nem leszek egyedül.

A verseny előtti reggel jó bénára sikerült.

A 4-6-os pont elment az orrom előtt, gondoltam ez így ünnepnap kora reggel nem sűrűn jár, akkor lesz időm jegyet venni, mert Bp-en kívülre nem jó a bérlet. Vettem mindjárt kettőt, egyet oda, egyet vissza, az csak a verseny után jutott eszembe, hogy vissza nem kell :o) Míg a pénztáros elővakarta magát, addig el is ment az orrom előtt a második villamos, 2 p követési távolság, wtf?! Aztán persze jó sokáig nem jött, viszont ugyanott állt meg egy busz, amire Nyugati-Moszkva tér volt felírva, felpattantam, megnéztem az útvonalát, rájöttem, hogy ez még bejárja közben a Rózsadombot és Pasarétet, de közben elindult, úgy kellett lekéredzkednem róla. Utána már csak a 22-es buszon voltam elveszve, fogalmam se volt, hol kell leszállni, eddig mindig csak menni kellett a futók tömege után, most - mivel a buszvezető is csak a vállát vonogatta a "Hol a Knáb János Ált.Isk." kérdésre, egy szál futónak látszó pasit kellett leszólítanom, hogy mégis merre az arra. Ő se vágta pontosan, 1 v. 2 megállóval előbb szálltunk le, de végül megtaláltuk. Ja, a suli kapujában még majdnem elhagytam az órámat, de egy srác utánam hozta, ezúton is köszi! Na ez is jól kezdődik, gondoltam...

Beérve az iskolába szerencsére kisimultak a dolgok, egyből belefutottam Rékába és Zsaniba, gyors bemutatkozás, vetkőzés (sikerült jól megválasztani az öltözéket, fent trikó+vékony hosszú, lent vékony hosszú, +bbsapka + kesztyű, pont jó volt erre a hűvös, szélcsendes ideális futóidőre), cuccleadás Rékáék kocsijába, köszönés a régi ismerősöknek, sorbanállás nélküli wc, bemelegítés, minden simán ment. Versenyláz még mindig sehol. A rajtba Zsanival álltunk be, még váltottunk pár szót a tervezett tempóról (ami nekem nem volt, csak tervezett pulzus), aztán el is lőtték a rajtot.

Én bekapcsoltam a robotpilótát, és végig a pulzusra és az érzésre figyelve elkezdtem nyomni az emelkedőt. Próbáltam legalább 174-ig tolni a pulzust, az elején nem akartam szétszaggatni magam, főleg, hogy néha a gyomrom is rendetlenkedett, akkor 1-2 ütésnyit visszavettem. Egy darabig kb. együtt mentünk Zsanival, aztán kikerült a látóteremből, azt hittem, le is szakadt. 5 kilihez olyan 23:15-tel értem. Az első, kicsit elrontott (nem akartam nyakon önteni magam cukros teával) frissítőnél elment mellettem Zsanett, hoppá megvagy! Utána eredtem, jó volt, hogy a pulzuson kívül van még egy fix pont az életemben, a piros fölsőjében a sok kék+szürke futó között nem is volt nehéz szemmel tartani. Meg nem is nagyon távolodott el tőlem, a lejtőn ugyan kicsit nagyobbat robbantott, de valahogy tudtam, hogy a síkon még találkozunk. A lejtőt is próbáltam ésszerű keretek között megtolni, hol rákapcsoltam, ha esett a pulzusom, hol visszavettem, ha már bántotta a fülemet, ahogy csattognak a tappancsaim az aszfalton. Meglepődtem, hogy elég jelentős sebességkülönbséggel elhúztam Sz.Andiék mellett. A 10 km 43:25 lett, ÁP = 173.

Most volt bennem először olyan érzés ezen a távon, hogy várom a síkot - hiszen azért jöttem, hogy pulzusra futást gyakoroljak, és azt igazán síkon lehet, a többi csak előjáték. A Délihez érve nem is zuhantam össze úgy, mint szoktam. Elkezdtem a 176-os pulzusra hajtani, közben Zsani egyre közelebb került. Számolgattam, ha most 52 percnél járok, akkor még 40 percet kell kibírni így, sima ügy! A 15-ös tábla mellett órát nyomtam, 19:23-as 5 kilit mértem, ez nem lehet, itt valami el van basz...ltázva.A rakparton utolértem Zsanit, reméltem, hogy tud jönni velem, mert féltem, hogy lesz ebből még nagy megzuhanás (nem lett), és akkor jól jöhet, ha van ott valaki - meg reméltem, hogy én is tudok segíteni neki azzal, hogy most én nyulazok egy kicsit. Közben megelőzött egy srác, kicsit beálltam mögé, de nem akartam 180 fölé engedni a pulzust, így csak 100-200 métert mentem vele: itt már beálltam a "Szasza+10"-re, azaz 178 volt a cél. A Jászainál a frissítőt passzoltam, volt viszont hatalmas szurkolótábor gyerekekből, nem lehetett nem lepacsizni velük. Ez adott egy nagy löket flow-t (gombóc is lett a torkomban), ugyanakkor ki is vett egy kis energiát, de megérte.

A végjáték a körúton kezdődött, ekkor már 178-180 körüli pulzuson, számolgattam, ha olyan 1:32 körüli lesz a vége (hogy miért pont ennyivel kalkuláltam, nem tudom), akkor még 15, 10, stb. percet kell kibírni, menni fog. Közben Sz.Andi visszaelőzött, de nem hagytam kirángatni magam a ritmusból, én annak is örültem, hogy egyáltalán pariban voltunk pár km erejéig :o) Az Andrássy úton feljött mellém Zsani, egy darabig együtt nyomtuk, de mivel a 15. km óta már 22:30-at mutatott az órám, a 20-as táblát meg nem láttam, nem éreztem késztetést, hogy hajrát nyissak a bizonytalanra. Nem tudtam, hogy másfél, 1 kili vagy csak pár száz méter lehet-e hátra. A Hősök tere közeledett, de ki tudja, hova kanyarog még utána a pálya? Tartottam a 180-at, és elengedtem Zsanettet. Egyetlen motivációt az a fránya 1:29:59 jelenthetett volna, de ahhoz tudnom kellett volna, mennyi van még hátra...

A végén hajrá nélkül, saját mérés szerint 1:30:39-es idővel, 9 mp-cel Zsani után értem be, nem különösebben kifulladva, de azért keményen végigdolgozva ezt a másfél órát.

A hivatalos mérés szerint 1:30:42 lett. Szinte hajszál pontosan mint a NIKE. De ott megvolt bennem a versenyláz, a tüzet csak a szél fújta el néha a rakparton. Ez a mostani futás viszont nem egy versenyhez, sokkal inkább ehhez az edzéshez hasonlított. Most úgy érzem, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok 1:30:4x-et :o))) A 3. 5 kili átlagpulzusa 176, az utolsó 6,1-é 178, a versenyátlag 175 lett, küldetés teljesítve.

Azt már csak félve jegyzem meg, mert pont én vagyok, aki mindig távol akarja tartani magát a "biztos hosszabb volt a pálya" gondolatoktól, hogy az edzésonline-on azok szerint, akik mérték a távot (köztük a 2. helyezett etióp srác!), volt benne plusz 2-300 méter. Azért fészkelte be magát az a bogár a fülembe, mert valaki a gmaps-en is bejelölte az útvonalat, és eszerint majdnem 21,5 volt, márpedig az én tapasztalatom szerint a gmaps elég pontos, vagy ha nem, inkább kevesebbet mond, mint többet.

Zsani PB-t ment, ezúton is gratula! Remélem, a következő egyéni csúcsát is együtt futjuk, immár 1:30-on belül, két hét múlva a Tudás Útján :o)

Sajnos a levezetést sikerült túl lazára venni, a nyújtást is kihagytam, sőt a mai könnyű futást is ellógtam, így azért mára beálltak a lábaim.
 

Bébu feles, saját mérés szerint 1:30:39.
Aa hivatalos nettó időm 1:30:42. (NIKE 1:30:41 lett.)
Végig pulzusra futva, egyenletes erőbedobással végigtolva. Edzésfeladat teljesítve, pipa :o)

Most eszem, pihenek egyet, és este írok rendesebb beszámolót is.


Update: holnap este :o)

Bemutatkozom a csapatomnak és a csapat szervezőjének és edzek egy jót.

Ahogy Szasza is megénekelte, együtt könnyebb. Sőt, az én esetemben ezt sajnos úgy kell megfogalmazni, hogy egyedül nem megy.
A NIKE óta eltelt heteket megnézve nem kell profi statisztikusnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: ha van társ, van érdemi futás, ha nincs, max. 10-20 könnyű kilit tudok összehozni. Ezért hát úgy döntöttem, félredobom az amúgy sem túl nagy szakértelemmel saját magamnak összeállított heti edzésterveket, és belekezdek a „futótárs-alapú” edzésbe.
Gyűjtő lettem. Cél az, hogy begyűjtsek minél több edzéstervet, és abból mazsolázzhassam ki magamnak a számomra leghasznosabbnak tűnő résztávozásokat, tempófutásokat. Nagyjából mindenre vevő vagyok, amit 4:30-nál gyorsabb tempóban lehet futni, vagy jóóóó hosszú, különös tekintettel a következő mozgásformákra:

• 3:45-4:05/km közötti 6-8-10 db 1000 m-ek
  
• 3:50-4:10/km közötti 2-6 db 2000, 3000 v. 5000 m-ek
  
• tempófutás, bármi, ami legalább 5 km és legalább 4:30-as tempó, vagy gyorsabb
  
• fokozó futások
  
• hosszú futások (ez lehet 4:20-tól akár 5 percesben is, sőt terepen akár jóval lassabb is): 30/35/40 km

Ideális helyszín: hétköznap elsősorban Margitsziget, HHH, Római part

Most úgyis nagy divat adakozni, adakozz hát edzéstervet! :o)

Eddig sponsored by: Szasza, Kicsihangya, Sanyosz, MGergő, FUTURE, Krisztián***, ezúton is köszi! Majd márciusban, a 3 óra alá célzó maratonomon egy olyan mezben fogok futni, amire felírom (vagy aláírjátok) az edzéstársak nevét :o)))

***És persze Jil és Lego, őket most nem is említem, nélkülük nem is futnék egyáltalán.

Múlt kedden 3000-eket futottunk Szaszával.
Én 5 km bemelegítés után vágtam neki az – anno leginkább utált – résztávoknak:
1. 3000 m: 12:28, p169 (mx176): Végig Szasza ment elöl, metronóm b+ :o), iszonyú precízen tolta a megbeszélt 4:10-es tempót, nem tudom hogy csinálja!
(pihi, kocogás, 3:23)
2. 3000 m: 12:32 (mx181): Váltott vezetés, amikor lassultunk, előre álltam, jobb is volt a vaksötétben, mert Szasza háta mögül amúgy se látok ki. Még az első kilin bele is léptem egy akkora gödörbe, hogy a combcsontommal hasba szúrtam magam, nemvótjó, na. Végén Szasza jött előre, szerencsére, mert a 3000-es jelen túlfutottam volna a sötétben.
(pihi, kocogás:3:58)
3. 3000 m: 12:12 p175 (mx185): Végig elöl futva, közel maxra, vége MAC domb, ezrek kb. 3:57, 4:09, 4:06
Nem is volt ez olyan rossz :o) Utána még kis kocogás, cipőtesztelés, Sanyosszal megismerkedés, majd hazafutás, így lett 22 km ez az edzés. Még sok ilyet!

2010 május: BSI maratonváltó későbbre halasztva (ez engem nem érintett)
2010 augusztus: a világ talán legrangosabb ultratrail versenyén a CCC 80 km-nél lefújva, TDS & UTMB törölve, helyette a CCC pályáján rendeztek gyorsan egy ad hoc versenyt az indulók töredékének. (szurkolóként érintett és döbbentett meg a dolog, de ott legalább voltak objektív okok, sárlavina és durva időjárás)
2010 október: elmarad a BéBu, nincs alternatíva, csak az utolsó napi feles lesz megtarva - ezzel a rendezőgárdával ez "A versenyló halála", meglepődnék, ha jövőre minden menne tovább, mintha mi sem történt volna...

FUTURE (akinek az idén ez már a 2. szívása, van gyakorlata a "versenygyász" feldolgozásában) azt írta, ne búslakodjak, koncentráljak most már Firenzére. Megpróbálom.

Mindez indulás előtti napon közölve a futókkal. #^$%@*!"+&/@+!%=$#&

Sajnos mostanáig nem világos számomra, hogy pontosan miért is.
Ennyi derült ki eddig, nem kommentálom.

Amit most a legjobban sajnálok, hogy nem ismerhettem meg közelebbről 4 csapattársamat, akiktől minden bizonnyal sokat lehetett volna tanulni, és jó lett volna velük együtt harcolni a dobogó valamelyik (a mezőny ismeretében talán középső?) fokáért.

Álljon itt FUTURE írása, avagy mit is jelent nekem (is) a BéBu:

"Olyan jó lesz végre nap-nap után célba kúszni, korlátsorba kapaszkodni, tatamikon elterülni, gyúró alatt vicsorogni, emelkedőn sétálgatni, jégesőbe belefutni, szembeszélben helybenfutni, üvegszemmel elbambulni, futás után csonttá fagyni, rajtok előtt elaludni, késő éjjel ágyba bújni, vízhólyagot lyukasztgatni, vacsoráról lemaradni, váltásról is lemaradni, sporttáskákat földön húzni, reggelente „budin” ülni, még háromszor visszamenni, testet-lelket megkínozni, bajtársaknak szorítani, fáradt arccal mosolyogni, magzatpózban elaludni, részidőket számolgatni, útvonalon eltévedni, parkolókat keresgélni, szívtájékon meghasadni, futás közben eléhezni, nyitóbulin tervet szőni, záróbulin számot vetni, Nagy Falaknak nekimenni, üres zsömlét majszolgatni, kedvesekkel összebújni, tyúklépésben lépegetni, tiszta szívből gratulálni, hazafele üzengetni, ötezrenként órát nyomni, ködfátyolon által futni, szakaszokon vitatkozni, sótablettát kortyolgatni, cipőt duplán megcsomózni, rajtszámokat tűzögetni, vetélytársat üldözgetni, gyerekeknek pacsit adni, ellenféllel kezet rázni, pocsolyákon áttrappolni, eső elől elbujdosni, részidőkön sóhajtozni, frissítőket elvéteni, csereruhát ölben vinni, bézbólsapkát igazgatni, szemüveget törölgetni, sebes lábat ragasztani, savas testtel megrendülni, ismerősre ráköszönni, futótrikót jól betűrni, kiskocsmákba betévedni, koleszokban megpihenni, kemény tempót felvállalni, rajtlistákat böngészgetni, görcsös lábbal elbicegni, kora reggel pékhez menni, fájdalommal szembenézni, önmagadat nem kímélni, végül Budán célba érni."

Most szomorú vagyok, nagyon :o(((

Update, okt. 19:
Friss infók a BéBu vendégkönyvéből:
2010 október 19, 08:39:
"Sziasztok Szeretném tájékoztatni az érdeklődőket, hogy elindult Bécsböl 3 csapat és egy egyéni induló, 16 kerékpáros kiséretével.A "mezőny "együtt halad, ha az egyéni futó lemaradna 3 kerékpáros marad vele hogy segítsék a pozsonyi célba.Nagyon büszkék vagyunk Rátok, hogy ezt bevállaltátok,HAJRÁ. Találkozzunk a Tata-Budekeszi futáson legyen ott minél több csapat a rajtnál!! Október 22.-én 8:50 Tatai Edzőtábor"
2010 október 19, 09:15:
"Szép Napot, A HŐS csapatok elhagyták a az első váltóhelyet, a Himbergi temetőt.Teljes biztosítás mellett futnak, ugyanis az osztrák szomszédainkat elfelejtették értesíteni róla ,hogy a verseny elmarad.!!!!!! Üdv:Talabér Attila"

ez több, mint mókás...

Csütörtökön ezreket futottunk Szaszával. Mindjárt tizet!
Emlékeztetőül: ezreket az új időszámításban még csak három alkalommal futottam, 4x1000, 6x1000 és 6 helyett 2x1000, ez összesen is csak alig több, mint amire most készültünk – magamtól max. 8-ra emeltem volna a tétet, de Szasza edzéstervében 10 volt. Így az esélytelenek nyugalmával ugrottam neki a feladatnak.
Főleg az előzmények tükrében: a munkahelyről indultam, de már az öltözés döcögősen ment, majd indulás után 500 méterrel rájöttem, hogy a kulcsot az irodában hagytam, így nem fogok tudni a szigetről hazafutni. Gyors fejszámolás, ha visszamegyek érte, elkések, inkább bevállalltam plusz 5 km-t, majd edzés után visszafutok érte. A következő egy kilin az is kiderült, hogy a vasárnapi kidörzsölődős sebet a pulzusmérő alá ragasztott ragtapasz sem védi meg, sőt. A géz kicsit mozgott a seben futás közben, ezzel az erővel smirglivel is kényeztethettem volna. Szerencsére sikerült letolnom a jeladót annyira, hogy még ne csússzon le a bokámig, de már ne érjen a sebhez, és ez a szükségmegoldás egész jól kitartott az edzés végéig, nem zavart mozgás közben. (A vazelint persze még mindig nem ástam elő...)

Idők (1,5 perces pihenőkkel)

Az első oszlop Szaszáé: idő/átlapulzus, a második az enyém: idő/átlapulzus(max pulzus)

3:53 159 – ~3:55 167 (mx174)
4:05 161 – ~4:07 166 (mx172)
4:01 163 – 4:00.8 173 (mx183)
4:05 164 – 3:58.8 173 (mx181)
3:56 164 – 3:56.0 174 (mx182)
4:00 164 – 3:55.4 175 (mx183)
4:04 163 – 3:53.5 175 (mx183)
4:04 163 – 3:53.7 177 (mx184)
3:45 170 – 3:54.4 177 (mx181)
4:01 168 – 3:47.6 179 (mx186)

Átlag: 3:59.4 – 3:56.2

Nagyon jól ment, olyan jól, hogy még most sem hiszem el! Nem lassulva, nem behalva, az utolsónál még jutott erőm még egy kicsit gyorsabbra. Vmi UFO futhatott helyettem, mert én most még ilyet nem tud(hat)ok. Pedig a "hivatalos" 1000 méterre (3500m és 4500m között futottunk a külső körön) rátoldottam még kb. 10-et, mert ott volt egy vonal :o) A 7. ezernél villant be, hogy “te jó ég, nem is kell erőlködni, nem is fáradok” :o))) Nagyon jó volt, hogy nem egyedül kellett nyomni, úgy nem lett volna az egészből csak 6 db olyan 4-4:10-ben, ahogy magamat ismerem…
Bár Szasza kicsit másként futott: egyrészt egyenletes pulzusra törekedett, nálam pedig résztávnál normális, ha növekszik kicsit a pulzus; amíg bírja az ember, nincs baj, fontosabb, hogy ne lassuljon. Másrészt a GPS mondta neki az ezreket, én meg mindig ugyanúgy 2 jel között - emiatt mindig 20-30 méterrel előrébb/hátrébb indult, mint én, így egy kicsit nehéz volt együtt futni, de még ezzel együtt is hatalmas segítség volt!
További könnyítés volt, hogy 1 p helyett 1,5 perces pihenőkkel nyomtuk, jobb ez így most még.

A szumma 23 km lett a kulcsos bónuszfutás miatt, de szégyenszemre el se fáradtam, az izmaimban semmi különöset nem éreztem se utána nyújtás közben, se másnap+harmadnap. Mintha csak egy könnyű tizes lett volna. Mondom, valami UFO futhatott helyettem...

Vasárnap szintet léptem és újra belevágtam a pulzusmérős edzésekbe. Sajnos a vazelint, amit direkt futós bibik ellen tartok, nem találtam meg, de felderengett egy régi tempófutás, amit vértől átitatott topban fejeztem be, úgy kidörzsölt a mellkaspánt, így alternatív megoldás után néztem. Az rémlett, hogy sima arckrémet vagy testápolót hiába is kenegetnék magamra, de most már azt is tudom, hogy a Durex síkosító sem jó erre a célra :o( Most is lyukasra dörzsölődött a mellkasomon a bőr a jeladó alatt, azóta sebeimet nyalogatom...

MEMO: vazelint előkeresni, BéBura magammal vinni!!!

BéBu = extra motiváció, egyfajta edzőtábor, új futós ismerősök
Meglátjuk milyen lesz, tudom, hogy ez már nem az a régi jó BéBu, de ha nem meyek el, sose tudom meg, mit hagyok ki. Úgy voltam vele, inkább azt bánjam meg, hogy elmentem, mint azt, hogy nem :o)

forgatókönyv: 5 nap szabi helyett kihozom 3-ból, mert a munkából kiesős része a legnehezebb: a nulladik napon csak este megyek le Győrbe, és a 4. nap lesz a pihenőnapom, munkával pihenős.

Szerju jóvoltából olvashattam egy jó kis maratoni beszámolót egy barátjától, abban találtam egy jó kis célidő definíciót. Kivontam belőle 20 percet, és rájöttem, hogy ez így szó szerint igaz rám: 3 órán belüli idővel nem kell foglalkoznom, az nem lehetséges, a 3 nullavalahanyas idővel boldog leszek, a 3 tizenvalahanyas időt nyugtázom, a 3 huszonvalahanyas idővel elégedetlen leszek, a 3 harmincvalahanyas idő pedig már nem jöhet szóba, annyira béna nem lehetek.
Tehát a cél: 3:10-en belül futni.

A következő maraton - és egyben az igazi célverseny, ahol már a kettessel kezdődő időért fogok futni, ha minden jól megy - pedig Róma lesz, ha valakinek ebből még nem derült volna ki ;o)

pro: ütőképes lánycsapat, talán ez az utolsó ilyen lehetőségem az életben - és mégiscsak _A_ verseny :o)))
kontra: kevés szabival, szoros mh-i határidőkkel (ha bevállalom, lehet hétvégén is dóóóógozni, hogy kész legyen a project), Kicsihangya nélkül, lábszétverés az utsó felesen, az eddigi statisztikák alapján sanszos egy dögrovás utána

???

Update: Gabival tanácskozás (egy ellene) végére a következőt diagnosztizálom magamon: a szívem odahúz, az eszem visszatart...

-Beszámolót akaruuuuuunk!
-Na de gyerekek, talán inkább kérünk! :o)

Csókolom, mikor lesz már hét vége felé?

30 km futás, egy jó adag rakottkrumpli és egy fél órás kádban ázás után nem lehet nem aludni egy kicsit :o)
Most meg dóóóógozhatok éjjel...

Monerd2! Eldöntöttem, nem megyek Futóbolondságra (túl sok a program, és rövid a hétvége), de a pólóajánlat természetesen áll! Majd összehozunk egy talit valamikor, jó?

Terv a hét második felére:
Ma: 8x1000 a szigten
Holnap KF (de legalább 10 km egyben)
Szombat de. kutyás-futós-gombászós túra a Pilisben Jillel
Szombat du. valami rövid pörgőset futni a szigeten (10*500-600, vagy vmi ilyesmi)
Vasárnap meg hosszúúúúúúúú, jó lenne, ha vmi tempót is bele lehetne vegyíteni, pl. 30-ban 15-20 km 4:20-as tempóban, ezt még egyeztetem Kicsihangyával

Annak a 10-15 rendszeres olvasónknak, aki még akkor is benéz ide minden nap, amikor síri csönd és hullaszag, ezúton ígérem, hogy mától jó kislány leszek.

A futásról nem olvasgatni és álmodozni kell, hanem írni róla - mert az motivál :o), de még inkább CSINÁLNI. Ehhez pedig fel kell pörgetni az élet többi területét is. Mert nálam vagy minden megy, mint a karikacsapás, vagy hullik szét az egész - az elmúlt hetekben inkább az utóbbi volt. Azért így is sikerült a NIKE után két 70 km-es hetet, és egy pihenős 50 kiliset csinálni, ez azért még nem katasztrófa, de hülye vagyok, hogy nem használom ki a blogban rejlő erőt.

A feladatok tehát:

1. munka: szigorúbban odatenni magam napközben, hogy ne marasztaljon a lelkiismeretem este 9-ig a melóhelyen. A fő gépen nincs netezés, csak néha a másikon.
2. blog: minden nap írni, lenne mit, a fejem tele a futással. "A maraton mindig veled van!"
3. otthon: lakással/háztartással haladni, főzni, Legóval többet foglalkozni

+1: ha mindez megvan, a FUTÁS már sima ügy lesz!

MBohó amatőrök

Az előzmények itt.
Alig tértünk be az erdőbe Sikáros után, kiszúrtunk egy hatalmas őzlábgombát, kimagasodott az avarból. Na ezt mégse hagyhatjuk itt! Zacskó elő, gomba leszed, körülnéz, álmélkodik: ott is egy szép zöld gomba, ott meg egy nagy fehér, az a piros biztos mérgező. Úúúúúgy ennék egyszer egy jó kis erdei gombás kaját, nem csak mindig a teszkós csiperkét! Van még nálunk zacsi? Szedjünk belőlük, aztán egy piacon bevizsgáltatjuk! Az lett a vége, hogy a nálunk fellelhető összes nylonszatyorba és uzsonnászacsiba (a kutyakakiszedés első pozitívuma - ki gondolná, hogy 2 futólánynál ennyi zacskó van?) gomba került, alig tudtuk abbahagyni, mindig újabb és újabb típusok bukkantak elő. Akkurátusan külön gyűjtöttünk minden különbözönek látszó fajtát (kivéve egy „tudományos”-nak nevezett zacsit, amibe a ritkább darabokból ment 1-1, hogy megtudjuk, egyáltalán mi az), mert annyit konyítottunk csak a gombászáshoz, hogy ha egy méregző kerül a jók közé, az egészet kihajítják. Olyan is volt, amit újabb zacskó híján ott kellett hagynunk, arról fotó készült. Annyira belelkesedtünk, hogy már a következő gombászást terveztük, meg előtte valami szakirodalom beszerzését. A végén fejenként vagy 2-3 kiló gombával a kezünkben próbáltunk futni-gyorsgyalogolni, a karunk majd’ kiszakadt (a leggyengébb láncszem mindkettőnknél), de már majnem dél volt, és nem tudtuk, meddig lehet egy piacon gombaszakértőt találni.

Akinek aztán megcsináltuk a napját, otthon volt mit mesélnie a zasszonynak! Sikerült szednünk összevissza 2 ehető fajtát, az őzlábat és egy szatyor zöldhátú galambgombát, de sajnos ez utóbbit is kíméletlenül kikukázta a bácsi, mert a kukacok gyorsabbak voltak nálunk, kettétörve csak úgy hemzsegtek a szárban. Otthagytuk viszont a legértékesebb fajtát, a sötét trombitagombát, ami állítólag kiváló fűszergomba :o) De sebaj, gyűjtöttünk helyette földtoló galambgombából úgy 2 kilót, a szintén élvezhetetlen szagos galambgombából is vagy másfelet. No meg egy kis gyilkos galócát, fehér galócát, és valami szintén mérgező élénksárga tölcsérszerű gombát. De most már legalább tudjuk, mit nem kell leszedni :o)
A végén egyetlen egy szép nagy özláb-kalappal a kezemben sétáltam ki a piacról, Jil nem akart hinni a szemének. Gondolatban már tervezgettük, mit fogunk főzni a gombákból, de aztán maradt a Z-terv, gombapöri bóóóti csiperkéből. És letettünk a nagy gombászós tervekről is, a futás jobban megy :o) Azért az őzlábkalapot megsütöttem baconban, fincsi lett, csak kevés volt. És a kis fekete fűszergombát is levadásszuk még!

Egyelőre ennyi, aztán, majd hét vége felé lesz nagy is:-)

4:16:28

NIKE Budapest Félmaraton beszámoló

A tatai minimaraton, a nem túl acélosra sikerült utolsó két hét és Athosz CCC beszámolójának elolvasása után a következő volt a terv: az első 2 kilin óvatosan (4:30) kezdeni, utána felgyorsulni egy még kényelmesen tartható tempóra, 17-ig várost nézni, utána robbantani. Ahogy azt Móricka elképzelte!

Amikor reggel odaértem a versenyterületre, és megláttam a sokezer futót, meghallottam a zenét és a szpíkert, gombóc lett a torkomban. Rég voltam ekkora versenyen, nem is tudom, hogy bírtam ki enélkül a feeling nélkül. Kicsit késésben voltam, de flottul ment az átöltözés, csomagmegőrzés, wc, bemelegítés, pedig hol van már a versenyrutin... Nem csináltam nagy faxnit semmiből, hiszen csak várost nézni jöttem :o)

A kihívás azért kihívás, így az 1:30-on belüli rajtzónáig verekedtem előre magam az utolsó percekben, és ott megtaláltam Szaszát és Ákibácsit is, hurrá! A "milyen tempóval akartok kezdeni?" kérdésre egybehangzó 4:40 volt a válaszuk, hittem is meg nem is.

Aztán elrajtoltunk, próbáltam visszafogott tempót menni, nem is tűnt erősnek. Hősök tere, Andrássy út, majd az első kilinél leesett az állam, 4:16, akkor ebből nem gyorsítunk. Lazán nyomtuk, bár a tempót leginkább Nylonman diktálta, poénkodtunk, senki nem erőlködött. Opera. Gödör. Lánchíd. Várost nézek, tényleg :o) A frissítőknél kijött azért a rutintalanság, Tatán könnyebb volt. Ebben a nagy mezőnyben - nem is emlékeztem rá, hogy 1:30 körül a NIKE-n ilyen sűrű a mezőny (lehet, hogy 1:25-26 körül már ritkább volt? vagy azóta még többen neveznek?) - alig fértem oda a feladott poharakhoz. Meleg volt, tűzött a nap, a vizezéshez időben elő kellett (volna) szedni a szivacsot, később már inkább a sapkát merítgettem, de az se ment egy mozdulattal, túl nagy volt a választék, víz, izo, víz, ki ér erre rá, jesszusom, elhúztak a nyulaim! Minden frissítés után nagyobb fordulatszámra kellett kapcsolnom, hogy újra felzárkózzak kis bolyunkhoz. De valahogy éreztem, csak akkor lehet meg az a fránya 1:30, ha végig bírom velük. Ez 12-ig könnyedén is ment, még amikor 4:10-en belül toltuk a hátszeles szakaszon, akkor is. Bár itt már megfordult a fejemben, hogy lehet hogy meglesz még ennek a tempónak a böjtje: "Ha a maraton 30-nál kezdődik, akkor a félmaraton 15-nél. Ki mondta hogy nem fog fájni?! Addig élvezd, amíg tudod! Műegyetem. Lágymányosi híd. Városnézés 4:10-ben." Aztán befordultunk a szembeszeles szakaszra, bár a budai oldalon még nem volt olyan vészes. 12-nél viszont egy elrontott frissítés után - illetlenül bevágtam egy srác elé és elkaptam előle a poharat, majd amikor erre rájöttem, bocsánatot kértem és odaadtam neki, azzal, hogy ha véletlenül marad benne, testálja rám a maradékot - újra a szembeszélbe fordultunk, és itt kellett utolérni a fiúkat. Közben meg valahogy a boly tempója se volt jó, mértem egy 4:30-on kívüli km-t, próbáltam kicsit meghúzni a srácokat, nehogy csapatos elhajlás legyen a dologból. Az nem is lett, elhajlok én egyedül is, nem kell nekem ahhoz csapat! Olyan szembeszél volt, hogy már 1 méterre Szasza mögött se ért sokat a szélárnyék, közelebb meg nem mertem menni, nehogy letapossam a sarkát. Megint előjött a rutintalanság, régen, amikor nem egyedül edzettem, simán elfutottam szoros emberfogásban vki mögött. A Parlamentnél már nem volt őszinte a mosolyom. A 15-ös frissítőnél már annyira leszakadtam, hogy esélyem se volt visszazárkózni, itt már a tisztes (értsd: nem négykézláb) beérésért és nem az 1:30-ért küzdöttem. A tempóm megint kicsúszott 4:30-on kívülre, és ezért is vért izzadtam. Már azt számolgattam, mennyit lehetne még lassulni az 1:32-höz, pedig a részidő még 1:30-on belüli volt. Innen kicsit homályosak az emlékeim, ahol elmúlt a pofaszél, lett helyette kacskaringózás és felüljáró, húztak el mellettem az emberek, köztük a valahol egyszer már leszakadt Ákibácsi is. Reméltem, legalább neki sikerül. A végére kicsit összeszedtem magam, és bár igazi hajrára nem futotta, azért az órám szerint az utolsó 1097,5 m-t 4:11-es átlaggal toltam.

A vége 1:30:41 lett, Tapírtól kaptam az érmet, megölelgetett, gratulált, megdícsért, segített kinyerni az órámból a nettó időt, és úgy örült neki, hogy ettől én is ott-akkor kezdtem el értékelni ezt a majdnem 1:30-at. Köszi Tapír!* :o)))

A végén még kézfogások és gratulák Szaszának és Nylonman-nek, akikre legközelebb nyugodtan rá lehet bízni az 1:30-as nyufilufikat, és akik nélkül ez a műsor nem - vagy nem így - jött volna létre, köszi srácok! A levezetéssel nem sokan bíbelődtek, akinek jól sikerült a futása, az lelkesen élménybeszámolt inkább, akinek nem annyira, az meg örült, hogy élt. Csak én cikáztam föl-le 10 percig a befutózónában, mielőtt kifelé menet a kezembe nyomták a befutócsomagot, mert nem volt kedvem egy másfél literes palack társaságában kocogni**. Utána még nyújtottam is egy nagyot, mint egy igazi profi, sőt ha már a Szecskában volt az öltözés a lányoknak, a 37 fokos medencét is leteszteltem.

*de ki az a Tapír? ;o)
**sokan fikázták a befutócsomagot, de életmentő volt: fél liter víz kevés lett volna, a másfeles jó ötlet volt. És az a Snickers! Évek óta nem ettem, de ott akkor olyan jól esett, hogy teljesen függő lettem, azóta majd' minden nap betolok egyet, sőt néha kettőt is. Ray már külön elment a METROba gazdaságos kiszerelésben (84 db-os doboz, nyamm) venni nagy tételt belőle.

Régóta először futottam hosszút. Egyedül valahogy nem vitt rá a lélek, de Kicsihangya és Future társaságában sima ügy volt. Úgy kellett visszafogniuk, hogy ne gyorsuljak el. Ők 5 kört mentek, én 6-ot, 33,5 km lett a vége, 2:48 alatt, ez pont 5 perces átlag. Az utolsó szigetkör - már egyedül - 23:05 lett (4:37-es tempó).

Önmotivációként zsaroltatom magam: tippeket adok, hogy a számomra fontos/kedves/hasznos dolgokat milyen feltételekkel kaphatom meg.
ON: NIKE beszámolóért edzőtárs :o) Még van 24,5 órám teljesíteni a feladatot.
OFF: Akkor megyünk IKEA-ba, ha megrajzoltam végre a fürdőbe a tükrösszekrény tervét.

Update: OFF teljesítve, a NIKEnak viszont csak most (kedd este) állok neki. Jobb későn,  mint soha...

Ha jól számolok, már bőven a rajtzónában kell állnia, 5 perc múlva rajt.
Mindent beleeeeeeeeeee!

Kissé eltűntem, nem nagyon futottam. Konkrétan 9 napot hagytam ki teljesen, egy jó kis izomfájdalom miatt. Nem vészes, csak ha hosszabb ideig ülök, nem tudok lábraállni, észre sem veszem úgy bicegek. Szóval megvártam az első tünetmentes napot, és tegnap végre kimentem kocogni. Futottam egy jól eső 8 kilit, aztán még mérlegre is álltam. A nem futós 9 nap alatt felszedtem 2 kilót. Bakker. A maratoni idő a fentiek függvényében hogy is mondjam, az eddigiekhez képest is bizonytalanabbá vált. Egy biztos csak, valahogy-valamikor célba érek:-)

De jó hírem is van, vasárnap abszolváltam az írásbeli vizsgát, íme az eredmény:

Sunday, 5th September, 2010

Dear Gabriella

forrás: edzésonline.hu - köszi Pen!
Mesteri fotók, az egyiken sikerült elkapnia a nemlétező repülőfázisomat is! ;o)

1:30:41

Majdnem :o) De mint tudjuk, ami MAJDNEM AZ, az NEM AZ.

helyezés (abszolút): 292. az 5507 indulóból
helyezés a nők között (abszolút): 18. az 1513 indulóból
helyezés a korcsoportomban (N5, 30-35 év között): 2.

osztályzat a futott idő alapján: 4/5
osztályzat a versenyzésre: 2/3 (a beszámolóra még kell aludnom egyet)

Apropó ERSTE-s szívás: múlt héten vettem két repjegyet Rómába. Március 18-23 ;o)

...és remélem itt is marad a NIKE-ig!

mottó: 30 fölött nincs egészség, csak tünetmentes napok

Múlt hétfőn kezdődött, amikor sikerült benyalnom egy valószínűleg gluténos kaját (málnahab, amibe elvileg NEM KELL liszt/keményítő). Már evéskor gyanús volt, de a konyhásnéni, aki a pultban lévő összes kajáról is vágta, hogy mi van benne, és nem akarta őket rám sózni (azoknak nem hiszek, akik mindenre azt mondják, vigyem nyugodtan), azt mondta, ebben biztos nincs. Nem kellett volna hinni neki. Most tiszta kiütés vagyok. Tanulság: ha kicsit is gyanús, bár ki van fizetve és éhes vagyok, mégis érdemesebb otthagyni a francba.

A pénteki futást ellogisztikáztam, az egyedül otthon + mosás&teregetés + kutyasétáltatás + vihar + futás kombót nem sikerült összehozni. Hát persze hogy a futás lett a vesztes.

Szombatra Trapp25-öt terveztünk Jil+Habi, én+Lego társasággal, de mivel nem volt túl rózsás az idő, a kocsiban gyorsan DömDöDömre módosítottunk, mert nem volt kedvünk esőben-szélben térképet, itinert bogarászni, DömDöDöm meg már megy vakon is. Szó szerint :o) (Ki van próbálva, múltkor nem volt kontaktlencsém, és csak az utolsó lightos 3-4 kilire vettem fel a szemüveget, amikor elengedtem Legót.) Vakon igen, bénán nem :o/ Már az elején az aszfaltos részen elkezdett fájni a derekam, pont ott és pont úgy, mint a(z) - eddigi legkomolyabb - régi-régi sérülésem. Ebben biztos benne volt, hogy extrém kevés, 3-4 óra alvással vágtam neki az etapnak* (kötsög ERSTE-vel szívtam éjfél után sokatsokat). Megállapítást nyert, hogy ha kellően összeszorítom a fenekem, akkor nem fáj :o), de úgy meg nem lehet 25-öt tolni. Kicsit enyhült, aztán megint rosszabb lett, így 8 km-nél nyomtunk egy hátraarcot, és bementünk terepre, de az meg csúszott, a kutyák nagyon vadászni akartak, húztak mint a veszedelem, ezért féligmeddig gyaloglósra vettük a figurát. Közben betértünk az erdőbe gombászni, a hajolgatás (vagy a gyermeki rácsodálkozások és a sok röhögés) úgy tűnik jót tesz, mert meggyógyult tőle a derekam.
Ettől kellően fellelkesültem, és kitaláltam, hogy akkor még este kimegyek, megpróbálok egyet résztávozni, és ha simán megy, akkor másnap reggel újra nekimehetnénk egy DömDöDömnek, ha már a mai kudarcba és gombászásba fulladt. Szerencsére otthon megjött a jobbik eszem, és aznap már nem erőltettem a futást.

Vasárnap meg úgy ébredtem, mint aki nagyondenagyon elaludta a nyakát. De az elalvás napközben helyre szokott jönni, ez meg inkább csak rosszabb lett, előre-hátra nem igazán tudtam mozgatni a fejem, mert fájt. Estére már akkor is fájt (hátul, a nyakizmom!), ha nyeltem egy nagyobbat. Ez meg mi a fene?!?!?

Hétfőre se lett sokkal jobb a helyzet, mozgatásra kevésbé fájt, nyelésre jobban, tüsszentésre borzasztóan. Mára mozgásra már OK, nyelésre továbbra sem. És mintha lappangana bennem vmi megfázásféleség is, nem százas a torkom :o((( Hogy lesz ebből így egy jól megfutott NIKE, battyameg?!

Most írom a vészforgatókönyvet, a teljes rápihenés (értsd egész héten nulla futás) nem lehet üdvözítő, és most egy könnyű héttel se megyek sokra, mert – ha a váltogatásokat nem számítjuk - utoljára 4 hete futottam értékelhető tempót. Azt se lehet mondani, hogy a sok-sok edzésmunka nem vész el, mert nem volt sok-sok edzésmunka, csak egy gyors formábahozás – és mint tudjuk, ami könnyen jött, könnyen is megy.

Szóval most az a terv, hogy 3 egymás utáni napon meg kéne futni ezeket, akkor van értelme bármiről is beszélni:
1. könnyű futás
2. váltogatás
3. 2x HHH sétány 3,3 km a tervezett NIKE verenytempóban (avagy legyen az a NIKE tempó, ahogy ez sikerül?)
Ma vagy legkésőbb - de ez már tényleg a utolsó utáni lehetőség újra megragadni a gyeplőt - holnapi kezdettel. És szorítsatok, hogy ne betegedjek le, se nyaki (tervezek egy csontkovácsolódást, ha még holnap is tart ez az állapot), se nátha fronton.

*5. szabály: min. 6 óra alvás futás előtt! Ezt régóta halogattam beírni, mert nyáron (vagy tt előtt) hajnali 4-es kelés esetén a 22-kor fekvés nálam teljességgel mission impossible, de sajnos csak a saját kárán tanul az ember.

Jókor, csütörtökön :o) De jobb későn, mint soha!

H-Sze: lazulás volt, csupán 5x3 km.
Ez így pont egy hét pihenő a 4 napos hegyi kalandozás után – 500 és 2135 m magasság között 80 km-t futni+túrázni, az vajon már magaslati edzőtábornak számít? Kb. 4+3+2,5+4,5 órát töltöttünk mozgolódással 1200 m felett***, szóval én megszavazom. Mert akkor ez után jogos a kipurcanás és a pihenő, a szervezetem lehet hogy tudja, mi jár neki, nem véletlenül alszom annyit...)

erős rész:
Cs este: 10 km-ben 5 km váltogatás
P este: 6x1000 4:10-ben
Szo de: 25 km (DömDöDöm vagy tt)
V de: 4x2000 4:15-ben
H: 3+6 kf
K este: 15-ben 10 km 4:15-ben (Na ehhez most nagyon jól jönne egy nyúl. Valaki?)

aztán jöhet a rápihenés:
Sze: 3+3
Cs: reggel HHH, 8-10 km KF
P: 3+este egy kis pörgetés, 5-6 km könnyen, beleváltogatva, párat repülőzve
Szo: 10:00 6 km KF
V: NIKE félmaraton!

***"Training routes between 1200 and 1500m - giving the beneficial effects of altitude training, whilst not overwhelming the body as at higher altitudes."
Szóval Lizzy Hawker szerint is 1200 felett sportolni, az már ér valamit :o)

A nyaralásról röviden:
Szombat: utazás, sátorverés, eső, eső és eső
Vasárnap: ráhangolódás, 6 km átmozgatással
H-CS: "edzőtábor" :o)
Összesen kb. 25 óra futás+túrázás, kb. 80 megtett km több mint 4000 m szinttel, 2 csúcskönyvbejegyzés (ezelőtt még sosem írtam csúcskönyvbe!), a 4. napra hagyva a legnagyobb falatot, 1450 m szintkülönbség (PB, ennyit még sosem mentem felfelé egyvégtében) után értünk fel a Storzic-ra (2135 m), majd nyomtuk lefelé ahogy tudtuk, menekülve a sötétedés elől.
P-Szo: pihenés a horvát tengerpartnál, és akkora izomláz, hogy a kempingben azt is 3x meggondoltam, hogy felmenjek-e a vizesblokkig (kb. 30 lépcsőfok).
Vasárnap reggel már hajlandó voltam egy könnyű átmozgatásra, de mivel a turistajelzés ismét felfelé vezetett, "fusson felfelé a lépcsőkön a halál" jeligére felfelé inkább kutyagoltam(-tunk, Legóval), és csak lefelé futottam. Aztán meg jól hazajöttünk.

Azóta a 2 pihenő- és egy utazós nap ellenére a 3 itthon töltött éjszakát véletlenszerűen valahol a kanapén/ágyban ruhástól elaludva sikerült abszolválnom, minden nap későn ébredve, 9 óra alvás után is tudtam volna még horpasztani tovább. Általános fáradtságot amúgy nem érzek, de valahogy futni semmi kedvem, eddig csak a közlekedős jellegű otthon-munka-otthon távot gyűrtem, 4x3 kilit, és ma már szerda van. Elvileg ez lenne az utolsó erős hét a félmaraton előtt, de érdemi munkára eleddig nem sikerült rávenni magam, és valami azt súgja, ma se fogom.

Úgyhogy most para van futás helyett - vajon hogy lesz ebből egy jól megfutott NIKE?!?!?
Tönkre lehet vágni a jó formát 4 nap hegyi keménykedéssel, vagy ez csak hasznomra lesz? Mindenesetre olyan gyönyörű helyeken jártunk, hogy nem cserélném el egy 1:25-ös félmaratonra se. Talán egy 1:19:59-esre, talán... ;o)