MBohó amatőrök

Az előzmények itt.
Alig tértünk be az erdőbe Sikáros után, kiszúrtunk egy hatalmas őzlábgombát, kimagasodott az avarból. Na ezt mégse hagyhatjuk itt! Zacskó elő, gomba leszed, körülnéz, álmélkodik: ott is egy szép zöld gomba, ott meg egy nagy fehér, az a piros biztos mérgező. Úúúúúgy ennék egyszer egy jó kis erdei gombás kaját, nem csak mindig a teszkós csiperkét! Van még nálunk zacsi? Szedjünk belőlük, aztán egy piacon bevizsgáltatjuk! Az lett a vége, hogy a nálunk fellelhető összes nylonszatyorba és uzsonnászacsiba (a kutyakakiszedés első pozitívuma - ki gondolná, hogy 2 futólánynál ennyi zacskó van?) gomba került, alig tudtuk abbahagyni, mindig újabb és újabb típusok bukkantak elő. Akkurátusan külön gyűjtöttünk minden különbözönek látszó fajtát (kivéve egy „tudományos”-nak nevezett zacsit, amibe a ritkább darabokból ment 1-1, hogy megtudjuk, egyáltalán mi az), mert annyit konyítottunk csak a gombászáshoz, hogy ha egy méregző kerül a jók közé, az egészet kihajítják. Olyan is volt, amit újabb zacskó híján ott kellett hagynunk, arról fotó készült. Annyira belelkesedtünk, hogy már a következő gombászást terveztük, meg előtte valami szakirodalom beszerzését. A végén fejenként vagy 2-3 kiló gombával a kezünkben próbáltunk futni-gyorsgyalogolni, a karunk majd’ kiszakadt (a leggyengébb láncszem mindkettőnknél), de már majnem dél volt, és nem tudtuk, meddig lehet egy piacon gombaszakértőt találni.

Akinek aztán megcsináltuk a napját, otthon volt mit mesélnie a zasszonynak! Sikerült szednünk összevissza 2 ehető fajtát, az őzlábat és egy szatyor zöldhátú galambgombát, de sajnos ez utóbbit is kíméletlenül kikukázta a bácsi, mert a kukacok gyorsabbak voltak nálunk, kettétörve csak úgy hemzsegtek a szárban. Otthagytuk viszont a legértékesebb fajtát, a sötét trombitagombát, ami állítólag kiváló fűszergomba :o) De sebaj, gyűjtöttünk helyette földtoló galambgombából úgy 2 kilót, a szintén élvezhetetlen szagos galambgombából is vagy másfelet. No meg egy kis gyilkos galócát, fehér galócát, és valami szintén mérgező élénksárga tölcsérszerű gombát. De most már legalább tudjuk, mit nem kell leszedni :o)
A végén egyetlen egy szép nagy özláb-kalappal a kezemben sétáltam ki a piacról, Jil nem akart hinni a szemének. Gondolatban már tervezgettük, mit fogunk főzni a gombákból, de aztán maradt a Z-terv, gombapöri bóóóti csiperkéből. És letettünk a nagy gombászós tervekről is, a futás jobban megy :o) Azért az őzlábkalapot megsütöttem baconban, fincsi lett, csak kevés volt. És a kis fekete fűszergombát is levadásszuk még!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.