Erős edzés után másnap jó érzés a lábaimban az enyhe fáradtság, hogy dolgozik odabent egy sereg kismanó, építgetik az izmokat, ereket. Érezni, hogy vannak izmok a hátamban, vállamban. Jóízűeket enni, figyelni, hogy a szervezetem mit kíván meg. Még a levegőt is máshogy veszem ilyenkor, többet, nagyobbat, mélyebbet lélegzem, kell a Zoxigén a manók munkájához.

és egy kicsit tudományosabban a szuperkompenzációról

Múlt héten 4,5-et, tegnap 13 kilit volt szerencsém a FUTURE+Krisz párossal futni. Olyan otthonosan, egy ritmusra tolják a kilométereket ebben a 4:00-4:20 közötti tartományban, hogy nagyon könnyű felvenni velük a lépést. A menetrend a következő: ők végig poénkodnak (így garantált a vidámság is, 2in1 edzés és szórakozás), Atesz nézi a tempót, én meg többnyire összeszorított fogakkal, csak rövid mondatokban kommunikálva nyomom mögöttük. Vicces, hogy nekik ez a könnyű (na jó, legyen „normál”) futás, nekem meg a tempó. Ők néha ki-kiszólnak kis bolyunkból is, mert sok ismerős nyomja velünk egy időben középen a szigeten – én meg örülök, ha felismerem, kik jönnek szembe, nem hogy még diskuráljak is közben.

A tegnapi futás számszakilag:
4-4 kili bemelegítés és levezetés között futottam végül 2,5 km-t 10:47-re (fiúknak bemelegítés), majd 10,5-et 44:10-re (4:12 átlag, ÁP 174, mx 177). Azaz kb. 1:36-os félmaraton, edzésen, királyság.

Csak az a fránya süti ne lett volna, egy órával futás előtt toltam be, aztán kiderült, hogy az igazából csak 40 perc, mert a fél6-os tali 5:10-es indulást jelent – na ennyire gyorsan még én se emésztek. A tempófutás végefelé jöttem rá, hogy a szokatlan légszomj-érzés emiatt van. Kötsög süti :o)

Remélem, ebből a csütörtöki ritmusszekciós tempófutásból rendszer lesz!

Megtaláltam a vazelint! :o)

Rég volt itt edzésterv, íme az eheti, mostanra állt össze:

H: pihenő
K: 3 km + 3 km
Sze: 3 km + 3+15(L) km, benne 10 km váltogatás
Cs: 3 km + 16 km, benne 10 km tempó 4:10-ben
P: 12(L) km HHH + 3 km + 3 km
Szo: 18(L) km HHH, futókirándulás
Vas: 39 km, hosszú fokozó, 7 kör a szigeten 5:00->4:24-re gyorsulva
Ez összesen 121 km, így nem dőlök a kardomba, ha valamelyik könnyebb futás rövidebb lesz vagy kimarad.

Szerencsére sikerült a 4:10-es tempóhoz és a hosszúhoz is társakat találni, lassan beindul ez a futótárskereső-projekt. Már kaptam több edzéstervet is, és sok potenciális futócimbivel együttműködési tárgyalásokba kezdtünk :o) Üröm az örömben, hogy így az első hét tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a "feladatos" edzésekből általában rövidebbet futnak a cimbik vagy táv (pl. 400 m-ek, no way!), vagy darabszám (4-6x1000 8-10 db helyett, 3x2000 4-5-6 db helyett) tekintetében, mint ami nekem ideális lenne.
Szasza kéne ide, ő tűnik egy fix pontnak a mennyiség/minőség terén (special thanks for FUTURE), de ő hol lábfájásra, hol holmi túrákra :o) hivatkozva elkomolytalankodja a gyorsasági edzéseket.

jelmagyarázat ennek a végén (+ HHH=Hármashatár-hegy)

Tegnap kitöltöttem 2 hónapra visszamenőleg az edzésnaplómat.
Basszus, ez keményebb meló volt, mint a szombati félmaraton :o)
Viszont kiderült, hogy októberben már 300 km-t futottam, és még jön egy erős hét, a végén egy jó hosszú futással. Előre az első 400-as hónapért!!!

Költői kérdés: egy 2000 km-es évből, 1700 kilis félévből vajon milyen maratont lehet futni?

Tegnap nem égett bennem a tűz. Még csak nem is pislákolt.

Alighanem a BéBu körüli hercehurcának köszönhetően. "Tudod mit, NyuSzika, akkor b+ a fűnyíródat!" Először el se akartam menni, nem szeretem én ezt a lábszétverős pályát, bár már rengetegszer futottam, de akkor nem önmagáért, hanem _A_ versenyért és _A_ csapatért, és lássuk be, azért az egészen más tészta. Most is csak az vitt oda, hogy megismerhessem a csapatomat és a szervezőjét - az utóbbi sajnos nem, és az előbbi is csak részben sikerült, bár az a "részben" remélem hogy "dö beginning of a bjutiful frendcsip" :o). És ha már arra járok, edzzek egyet, ha már úgyis folyton azon nyünyörgök, hogy egyedül nem megy a futás. Hát itt legalább nem leszek egyedül.

A verseny előtti reggel jó bénára sikerült.

A 4-6-os pont elment az orrom előtt, gondoltam ez így ünnepnap kora reggel nem sűrűn jár, akkor lesz időm jegyet venni, mert Bp-en kívülre nem jó a bérlet. Vettem mindjárt kettőt, egyet oda, egyet vissza, az csak a verseny után jutott eszembe, hogy vissza nem kell :o) Míg a pénztáros elővakarta magát, addig el is ment az orrom előtt a második villamos, 2 p követési távolság, wtf?! Aztán persze jó sokáig nem jött, viszont ugyanott állt meg egy busz, amire Nyugati-Moszkva tér volt felírva, felpattantam, megnéztem az útvonalát, rájöttem, hogy ez még bejárja közben a Rózsadombot és Pasarétet, de közben elindult, úgy kellett lekéredzkednem róla. Utána már csak a 22-es buszon voltam elveszve, fogalmam se volt, hol kell leszállni, eddig mindig csak menni kellett a futók tömege után, most - mivel a buszvezető is csak a vállát vonogatta a "Hol a Knáb János Ált.Isk." kérdésre, egy szál futónak látszó pasit kellett leszólítanom, hogy mégis merre az arra. Ő se vágta pontosan, 1 v. 2 megállóval előbb szálltunk le, de végül megtaláltuk. Ja, a suli kapujában még majdnem elhagytam az órámat, de egy srác utánam hozta, ezúton is köszi! Na ez is jól kezdődik, gondoltam...

Beérve az iskolába szerencsére kisimultak a dolgok, egyből belefutottam Rékába és Zsaniba, gyors bemutatkozás, vetkőzés (sikerült jól megválasztani az öltözéket, fent trikó+vékony hosszú, lent vékony hosszú, +bbsapka + kesztyű, pont jó volt erre a hűvös, szélcsendes ideális futóidőre), cuccleadás Rékáék kocsijába, köszönés a régi ismerősöknek, sorbanállás nélküli wc, bemelegítés, minden simán ment. Versenyláz még mindig sehol. A rajtba Zsanival álltunk be, még váltottunk pár szót a tervezett tempóról (ami nekem nem volt, csak tervezett pulzus), aztán el is lőtték a rajtot.

Én bekapcsoltam a robotpilótát, és végig a pulzusra és az érzésre figyelve elkezdtem nyomni az emelkedőt. Próbáltam legalább 174-ig tolni a pulzust, az elején nem akartam szétszaggatni magam, főleg, hogy néha a gyomrom is rendetlenkedett, akkor 1-2 ütésnyit visszavettem. Egy darabig kb. együtt mentünk Zsanival, aztán kikerült a látóteremből, azt hittem, le is szakadt. 5 kilihez olyan 23:15-tel értem. Az első, kicsit elrontott (nem akartam nyakon önteni magam cukros teával) frissítőnél elment mellettem Zsanett, hoppá megvagy! Utána eredtem, jó volt, hogy a pulzuson kívül van még egy fix pont az életemben, a piros fölsőjében a sok kék+szürke futó között nem is volt nehéz szemmel tartani. Meg nem is nagyon távolodott el tőlem, a lejtőn ugyan kicsit nagyobbat robbantott, de valahogy tudtam, hogy a síkon még találkozunk. A lejtőt is próbáltam ésszerű keretek között megtolni, hol rákapcsoltam, ha esett a pulzusom, hol visszavettem, ha már bántotta a fülemet, ahogy csattognak a tappancsaim az aszfalton. Meglepődtem, hogy elég jelentős sebességkülönbséggel elhúztam Sz.Andiék mellett. A 10 km 43:25 lett, ÁP = 173.

Most volt bennem először olyan érzés ezen a távon, hogy várom a síkot - hiszen azért jöttem, hogy pulzusra futást gyakoroljak, és azt igazán síkon lehet, a többi csak előjáték. A Délihez érve nem is zuhantam össze úgy, mint szoktam. Elkezdtem a 176-os pulzusra hajtani, közben Zsani egyre közelebb került. Számolgattam, ha most 52 percnél járok, akkor még 40 percet kell kibírni így, sima ügy! A 15-ös tábla mellett órát nyomtam, 19:23-as 5 kilit mértem, ez nem lehet, itt valami el van basz...ltázva.A rakparton utolértem Zsanit, reméltem, hogy tud jönni velem, mert féltem, hogy lesz ebből még nagy megzuhanás (nem lett), és akkor jól jöhet, ha van ott valaki - meg reméltem, hogy én is tudok segíteni neki azzal, hogy most én nyulazok egy kicsit. Közben megelőzött egy srác, kicsit beálltam mögé, de nem akartam 180 fölé engedni a pulzust, így csak 100-200 métert mentem vele: itt már beálltam a "Szasza+10"-re, azaz 178 volt a cél. A Jászainál a frissítőt passzoltam, volt viszont hatalmas szurkolótábor gyerekekből, nem lehetett nem lepacsizni velük. Ez adott egy nagy löket flow-t (gombóc is lett a torkomban), ugyanakkor ki is vett egy kis energiát, de megérte.

A végjáték a körúton kezdődött, ekkor már 178-180 körüli pulzuson, számolgattam, ha olyan 1:32 körüli lesz a vége (hogy miért pont ennyivel kalkuláltam, nem tudom), akkor még 15, 10, stb. percet kell kibírni, menni fog. Közben Sz.Andi visszaelőzött, de nem hagytam kirángatni magam a ritmusból, én annak is örültem, hogy egyáltalán pariban voltunk pár km erejéig :o) Az Andrássy úton feljött mellém Zsani, egy darabig együtt nyomtuk, de mivel a 15. km óta már 22:30-at mutatott az órám, a 20-as táblát meg nem láttam, nem éreztem késztetést, hogy hajrát nyissak a bizonytalanra. Nem tudtam, hogy másfél, 1 kili vagy csak pár száz méter lehet-e hátra. A Hősök tere közeledett, de ki tudja, hova kanyarog még utána a pálya? Tartottam a 180-at, és elengedtem Zsanettet. Egyetlen motivációt az a fránya 1:29:59 jelenthetett volna, de ahhoz tudnom kellett volna, mennyi van még hátra...

A végén hajrá nélkül, saját mérés szerint 1:30:39-es idővel, 9 mp-cel Zsani után értem be, nem különösebben kifulladva, de azért keményen végigdolgozva ezt a másfél órát.

A hivatalos mérés szerint 1:30:42 lett. Szinte hajszál pontosan mint a NIKE. De ott megvolt bennem a versenyláz, a tüzet csak a szél fújta el néha a rakparton. Ez a mostani futás viszont nem egy versenyhez, sokkal inkább ehhez az edzéshez hasonlított. Most úgy érzem, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok 1:30:4x-et :o))) A 3. 5 kili átlagpulzusa 176, az utolsó 6,1-é 178, a versenyátlag 175 lett, küldetés teljesítve.

Azt már csak félve jegyzem meg, mert pont én vagyok, aki mindig távol akarja tartani magát a "biztos hosszabb volt a pálya" gondolatoktól, hogy az edzésonline-on azok szerint, akik mérték a távot (köztük a 2. helyezett etióp srác!), volt benne plusz 2-300 méter. Azért fészkelte be magát az a bogár a fülembe, mert valaki a gmaps-en is bejelölte az útvonalat, és eszerint majdnem 21,5 volt, márpedig az én tapasztalatom szerint a gmaps elég pontos, vagy ha nem, inkább kevesebbet mond, mint többet.

Zsani PB-t ment, ezúton is gratula! Remélem, a következő egyéni csúcsát is együtt futjuk, immár 1:30-on belül, két hét múlva a Tudás Útján :o)

Sajnos a levezetést sikerült túl lazára venni, a nyújtást is kihagytam, sőt a mai könnyű futást is ellógtam, így azért mára beálltak a lábaim.