Aki esetleg a stratfitnessről akar rendelni:

"Save 10% on Every Purchase

Offer Ends Monday 20th June 11.59pm

10% off our normal prices on all purchases by using voucher code:
ECWGB141992

Enter coupon code in your basket during checkout
To view & buy click here: www.startfitness.co.uk
Please feel free to pass on to your friends"

Nem, nem kapok jutalékot :o), csak gondoltam, spórolok 10%-ot "to my friends". Én már 2x rendeltem tőlük, és mind2x rendben, kb. 1 hét alatt megérkezett a pakk. Kiszállítás Magyarországra: 10 font/pakk, +10 font minden pár cipőre, ezt kalkuláljátok bele.
Ajánlom a More Mile futóruhákat, ár/érték arányban nagyon jók.
És lányoknak a Scott bringásfelsőit, futni is. Én pl. ilyenben nyomom idén a versenyeken, nagyon bevált.

UPDATE!
Úgy tűnik, nem nagyon megy startfitness-éknek a bolt, mert most meg 15% kedvezmény van: "Offer Ends Monday 4th 11:59pm, voucher code SAVER15".

A tegnapra tervezett résztávozást (6x1000) elblicceltem. (Kifogás persze van, de azt mindig könnyű lesz találni...)
Beírok magamnak egy feketepontot - csak sajnos ettől nem fogok gyorsulni :o(

Boldog szülinapot Gabinak és a blognak!
Pont egy éve vágtunk bele (a blogba, nem Gabiba :o) ), azóta született 145 bejegyzés, rengeteg lefutott kilométer, kipipáltuk Sydney-t és Firenzét (és még jó pár versenyt), és ami engem illet, újra futónak érzem magam. Már ezért megérte!
Köszi mindenkinek, aki olvasott, kommentelt, és főleg Gabinak a társszerzőséget!
Nem hagyjuk ám abba, sőt részemről most kezdődik igazán a tánc, megpróbálom utolérni 9 évvel ezelőtti önmagamat. Nem lesz könnyű...

Kis bevezető 10 x 500 m, közte 200 m kocogással, cél a 2:00-n belüli idő volt. Ez sikerült az összesre, sőt a vége Hiveresen jó lett (mindig az a célom, hogy az utolsók sikerüljenek a legjobban), a 7-10. idői: 1:51.5, 1:52.5, 1:52.5 és 1:50.6 az utolsó. Átlag 1:53.7, jó lesz ez.
Részletek itt.

Úszás: végre éreztem, hogy a karom is dolgozik, és nem súrúbb kapálózással, hanem nagyobb húzásokkal is tudok gyorsítani. A medencében és utána se tököltem végre, bemász, 2000-et egyben lesz, kijön, zuhany, haza. Hogy klasszikust idézzek, odamentünk, leúsztuk, hazajöttünk, oszt jóvan. 10:20-as 400-ak könnyedén, 2000 m 51:14, különösebb megerőltetés nélkül, vége gyorsabban. Sima ügy :o)
Utána még jutott idő egyet futni is, 10 km-ben egy szigetkör 1p/1p váltogatás, 52:37, szintén könnyen.
Érzem az erőt.

Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt!

hát, lehet, hogy nekem nem kéne erőltetnem a beszámolóírást:-)

Elég régen volt ugye szept. 19. Igen, 2010:-) Nyilván csak foszlányokra emlékszem. Tényleg csak néhány benyomás:

A Harbour Bridge északi lábától, Milsons Point-tól indult a verseny, rögtön a hídra való felkapaszkodással. Nem elég, hogy amúgy is nehéz visszafognia magát az embernek az elején, rögtön el lehet játszani az egész versenyre félretett muníciót 2-3 km alatt. Na jó, azért nem sikerült teljesen elfutni. Itt még legalábbis:-) Veszettül figyeltem a km táblákat, szerettem volna belőni a tempót, mert itt az 'érzésre' nem játszott, de a legelső tábla amit sikerült észrevennem a 3-as volt. Mivel több táv volt, hasonló, de nem egyforma útvonalakkal, ezért a km táblák rendre változtak, a 3-as után jött az 5-ös, majd a 4-es, csak ugye mind más színnel, amit előre nem tudtunk, hogy melyik a maratonistáké. Mondjuk ez a 21. után már nem volt zavaró, mert egyedül maradtunk:-)

Ami rémlik, hogy 8 km körül beértem a 4 órás iramfutókat, ami intő jel lehetett volna, de nagyoskodtam egy kicsit ahelyett, hogy visszavettem volna, a Hyde Parkban el is futottam tőlük, majdnem hogy meg voltam győződve róla, hogy ők mennek rossz tempóban. Bakker, mintha ez nem a 8. lett volna. Simán mint egy elsőmaratonista. Eh... 16-nál már gondjaim voltak, kicsit megijedtem, de viszonylag hamar rendbejöttem. Itt értek utol a 4 órás iramfutók. Nem volt vidám, ahogy átgázoltak rajtam a sleppel együtt. Féltávnál (Centennial Park) emlékszem egy magyar zászlóra, ami mellett aggodalmas arccal ácsorgott egy család. Kikiabáltam egy szép napot-ot, de annyira meglepődtek, hogy csak bamba arccal bámultak rám. Hát, ez megviselt. Nem az, hogy nem köszöntek vissza, vagy nem szurkoltak (mondjuk ezt utálom, hogy kijönnek szurkolni vmi családtagnak, de másnak már nem mondanának egy keep-it up-ot), hanem, hogy rá kellett jönnöm, megint többet foglalkozom a külvilággal, ahelyett, hogy a futásra koncentrálnék. Innen megint összeszedtem magam, egész jól voltam 35-ig, ahol először sétáltam bele. Ráadásul ott ismét a CBD-be értünk, az egész pálya olyan mint egy egérlyuk, mindenütt alul és felüljárók. Egyedül az mentett meg, hogy mindig volt egy közeli sétáló áldozat, akit muszáj volt megelőzni:-) így tötyörögtem kb 41-ig, az utolsó kili nem volt vidám, a Circular Quay-nél pár lépést megint sétáltam, persze Balázsnak pont ekkor kellett odaérnie szurkolni:-) Mindig lebukok... Aztán már muszáj volt futni nagyon, mert mindenki hajrázott körülöttem, és még Móni is csak ezért jött el, hát villantani kellett valamit. A célban kicsit támolyogtam, de sikerült a chipet leszedni a cipőmről, a befutócuccokat is összeszedegettem (nem csomag volt, hanem mindent külön ablaknál adtak át), és végül elfelejtettem persze az Operaház előtt fotózkodni éremmel a nyakamban. Ha nem lenne ilyen drága a nevdíj (130 AUD), akkor lehet, hogy újráznék csak a fotó kedvéért. De lehet, hogy csak kimegyek majd a célba, kicsit bevizezem a pólóm, és a nyakamba akasztom majd az érmet:-)))

A célból 20 perc szocializálódás után rohantunk haza, mert 4-kor már a repülőn ültünk Auckland felé. Az ottani városnézésről és sétálgatásról nincsenek jó emlékeim:-)

Idézet by Tapír, de nem ő az egyetlen, aki mostanában ilyenekkel traktál (amúgy köszi a belém vetett bizalmat, jól esik ám):
"Az utóbbi két év női eredményei alapján simán dobogóesélyes vagy"
Vajon miért gondolja mindenki, hogy aszerint választok versenyeket, hogy honnan lehetne elhozni a legfényesebb rézbiliket? ;o) No way! A lényeg, hogy az adott célnak (idén nyári például a gyorsulás) a leginkább megfeleljen edzésként/szintfelmérésként. Kékes Csúcsfutásnak így most nincs helye az életemben. Sajnos. Pedig egy kicsit tényleg kedvet kaptam...

De ha az edzéstervem és a versenynaptáram - micsoda nagy szavak! még szokni kell őket :o) - nem lenne elég visszatartó erő, a 6000 forintos nevezési díj biztosan eltántorít az utolsó perces nevezéstől. De abbafejezem a BSI ekézését, mielőtt csúnyán kikapok a Tapírtól. Pont azt nézegettem, hogy jövőre már én is - 10 év után újra - törzsfutó leszek, szóval azért vannak ott jó kis versenyek :o)

Azt hiszem, ez volt életem legnagyobb futósikere. Versenyt nyertem már egy párszor (nem sokszor, talán a két legjobb félmaratoni időm ért egyben aranyat is, meg 1-2 kisebb crossfutás), de hogy egy olyan versenyen, ami abszolút debütálás a számomra, ennyire hideg fejjel, maximálisat nyújtva tudjak végigmenni, hatalmas pályacsúcsot futni és még a fiúkat is megszorongatni az utolsó két szakaszon, erre minden eddiginél büszkébb vagyok. Madarat lehetne velem fogatni, nem cserélném el ezt az élményt egy Oscar-díjra sem.

Apropó Oscar, akkor jöjjön a köszönetnyilvánítás, mert ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs:
- BF, akinek az évekkel ezelőtti tanácsai talán most kezdenek beérni – vagy a fejem lágya benőni :o) Jobb későn mint soha!
- Dildi+ Jucus+ KerCsabi, akikkel végigmentünk bejáráson Piliscsabától Kisrigóig, és akik megtanítottak arra, hogy nem szégyen, sőt kifejezetten hasznos az emelkedőkön gyalogolni. Nélkülük Klastrompusztáig se jutottam volna, vagy legfeljebb négykézláb!
- Jil+Ray+Gergő, akik a mindennapokban társként/futótársként/barátként segítenek
- Lego kutya
- annyi barát és ismerős, aki bíztatott, esetleg próbálta rám rakni a győzelem terhét – nem hagytam magam, de nagyon jól esett, hogy hisznek bennem, ez plusz erőt adott
- Femina, aki „végigtolt” a pályán, ha a 170-175-ös felső pulzushatár volt a „Lassíts!”, akkor ő volt a „Gyorsíts!” és így a rendőrelv szerint szépen, a nekem ideális tempóban, nem elfutva, de hála Feminának nem is kieresztve masíroztam a célig
- Balázs, aki anno szülőatyja volt a versenynek és Lúdtalp+Alow, az útvonal kitalálói
- és végül de nem utolsó sorban: a teljes T100 szervező- és segítőgárda, fantasztikusak voltatok! Külön kiemelném a frissítőpontok személyzetét, a sok szeretetet, amit kaptam, mind mind kilométerre váltottam. És nagyon sokszor hálával gondoltam arra is, aki a narancssárga jeleket festette – bár sokat szerint nem volt 100%-os a jelölés, én úgy gondolom, hogy nem is kell hülyebiztosnak :o) lennie, viszont minden egyes narancssárga pötty és vonal azt jelentette nekem, hogy jó helyen járok, figyelnek rám, gondoltak rám, ez főleg az utolsó harmadban nagyon sokat jelentett.

No meg köszi az időjárás- és talajviszony felelősnek. Nem csak a béna magyar időjós honlapokat néztem előtte, és szerencsére külföldiában tényleg jobban tudják mi a dörgés: az itthoniak 24-25, a kintiek 18-21 fokot mondtak, utóbbi jött be).
Továbbá Anyunak + Apunak a génekért :o), mert erre a versenyre messze nem edzettem annyit, ami ezt az eredményt indokolná.

És még néhány dolog, amit muszáj leírnom, ezek azok a dolgok, amik magasan kiemelik a T100-at a többi verseny közül (BSI, figyelj!!!):
- a női fazonú póló a lányoknak olyan figyelmesség, amivel még Rómában sem sikerült meglepniük. Nem mellesleg jó az anyag és a design is
- kisméretű, tökéletes anyagú rajtszám: nem lóg le rólam a szélrózsa minden irányába, nem szúr a sarka, nem izzadok alá. Szuper!
- a díjazás! Tudom, hogy ez csak 4x3 embert érint, de nagyon jó, hogy Csanyáék felismerték, hogy a rézbilik kora lejárt. VTFM-en a gravírozott kulacs, most az üvegplakett mind önmagában is remekül kinéző darabok. A hagyományos kupák olyan rondák, hogy folyton dilemmában vagyok, hogy eldugjam őket, vagy kitegyem, mert a teljesítményre, amit jelképeznek, büszke vagyok. Ezek egyelőre a kupiszobában vannak egy polc tetején, de a VTFM+T50 trófeák a nappaliban, mindig szem előtt kaptak helyet.
- és amit a BSI akkor se tud hozni, ha akar (a mennyiség nem tud átcsapni minőségbe): a fantasztikus segítőcsapat (melynek én is tagja voltam az összes korábbi versenyen, erre nagyon büszke vagyok) és a családias hangulat. Ezen a versenyen otthon érzem magam!

Február óta - amióta van sportkártyám - járok heti 1x-2x úszni.
Csak mellben tudok, a technikát Gergő kezdeti iránymutatásai alapján magam próbálom csiszolni. Szombaton "szárazon" megmuttata Ray ex-vízilabdás barátja, hogy kéne kb. a kartempót csinálni, és voilá!, ma megpróbáltam leutánozni, és egy edzésen többet fejlődtem, mint az elmúlt 2 hónapban összesen.

200 m bemelegítés után nyomtam 1000 m-t egyenletes, 5 percen belüli 200-akkal, majd 2000 m-t kicsit lassuló 10:20-10:30 körüli 400-akkal, közben 4 PB-t is úsztam:
1. 1000 m-en 24:28 (korábbi 25:50 volt, ez 1 p 22 mp javítás)
2. ennek az ezernek a végén 4:55-ös 200 m (4 mp javítás, csak így menet közben)
3. 2000 m-en 52:03 (korábbi 53:12, ez 1 p 9 mp javítás)
4. összesen 3200 m lett a mai etap, ez táv PB, és a két rövid pihenővel együtt is megvolt 83:30 alatt (eddigi max. 2666 m volt, 3000 métert 48 órán belül sem úsztam még egyben, nem hogy másfél óra alatt)

Azt hiszem szintet léptem :o))))))))))))))))) Ide nekem a Balatonátúszást!

Örömfutás örömfrissítésekkel és örömsíeléssel 7 felvonásban

Előkészületek

Már hetek óta nagyon vártam a nagy napot, a felfedezők kíváncsiságával gondoltam rá, nem túllenni akartam rajta, hanem ott állni végre a célban. A verseny előtti napokban magamhoz képest sokat, 9-10 órákat aludtam (az első T100-as pólóban, amelynek „Sima ügy!” volt a jelmondata :o))), önszuggesztió rulez, és amit – meg még 4 másikat – segítőként érdemeltem ki), csütörtökön feltankoltam gélekből (simán bevásároltam olyanokból, amiket még soha nem próbáltam, bátraké a szerencse), a szénhidrátfeltöltés is jól sikerült. Utolsó este – mikor a többiek már rég az igazak álmát aludhatták – még fórumoztam egy kicsit, időtervet gyártottam, éjfélkor még megszabadultam úgy másfél arasznyi hajtól (meleg lesz, fene se cipeli ezt a loboncot 52 km-en át) és kb. 1-ig pakolásztam.

4,5 óra alvás után (verseny előtt úgysem megy több, de az előző napok miatt nyugodt voltam) elég simán ment a reggel, a rajt előtti kajálást most már rutinból nyomom (banánturmix, körtés-diólekváros pirítós, vitaminok és MgB6), a Klébibe érve sok-sok ismerős, villámgyors rajtszámfelvétel, utolsó simítások, cuccleadás, és már mentünk is ki az udvarra a rajthoz.

Taktika

Egész Dobogókőig próbáltam követni azt a módszert, hogy ha emelkedőn elkezd nagyon 170 fölé szaladni a pulzusom, akkor gyaloglásra váltok, és amikor kezdett „kisimulni” a terep, akkor kezdtem el csak újra futni, ha 170 alá visszament. Így a verseny első felét egy skizofrén harcához tudnám hasonlítani:
   - a versenyző: nyomni kell, mindjárt utolér Femina!
   - a józan: Prédiig nem versenyzünk, figyelj a pulzusra, ha kell lassíts, ha 160 alá megy, nyomjad!
Szerencsére mindig a józan nyert :o)
A legnehezebbnek az enyhe emelkedők bizonyultak, amiken vétek lett volna gyalogolni, de rendesen futni se lehetett, mert azonnal benézett a pulzusom akár 175 fölé is. Ezeken a visszafogott tempó érzésre olyan könnyűnek tűnt, mint egy kutyás futókiránduláson síkon a 6-7 perces, tényleg nagyon laza kocogás. „De akkor mitől van az egekben a pulzusom?”.

Klébi – Zsíroshegy

Már a rajt után rögtön elkezdtem pörgetni, hogy minél előbb meglegyen a 163 körüli induló pulzus. Hamar az élen futó fiúk mögött találtam magam, de velük persze nem tudtam ilyen pulzussal menni, így egy idő után egyedül maradtam. Az első komolyabb emelkedőn gondolkozás nélkül gyaloglásra váltottam.
Zsíroshegy előtti tisztáson a ttúra pontra azt hittem, hogy a mienk, nem kicsit megijedtem, mi a fenét keresek itt 43 perc alatt. Aztán kiderült, a pont még feljebb van, viszont a tisztásról nem tudtam, merre tovább, itt bóklásztam egy kicsit a jeleket keresve (inkább megállok/gyaloglok és koncentrálok, mint őrülten elrohanjak esetleg a rossz irányba), a ttúra pontőrei pijjegtek vissza a rossz útról. Emiatt a 30-40 mp bizonytalankodás miatt sokan (köztük Femina is) beértek, így újra társaságba kerültem, és később ez mentett meg egy jobbos hajtűkanyar csúnya kiegyenesítésétől.

Zsíroshegy-Piliscsaba

Az első frissítés nem ment flottul, elég sokáig tököltem a vizezéssel, és elfelejtettem a pont előtt gélt enni. Sebaj, megittam 3 dl izót, nem lesz gond a sorrenddel, nem fognak összeveszni a gyomromban, utánaküldöm, úgyis megint nyugis felfelé jön. Szerencsére ez az ismeretlen gél nagyon finom volt, nem az az édes szájösszeragasztós, annyira ízlett, hogy alig bírtam abbahagyni, és már alig vártam a következő frissítést.
Innen kb. az emelkedőn gyaloglás, síkon pulzusra futás, lejtőn eszeveszett száguldás hármasa jellemezte az utat Dobogókőig, amit a frissítőpontok színesítettek. A gyaloglást higgadtan, a többieket figyelve, a tapasztaltabbaktól "puskázva" csináltam, a síkon nézegettem az órámra percenként, hogy jó tartományban mozgok-e (nem szeretem a zónás-csipogtatós módszert, ha nem sikerül jól belőni a pulzustartományt, nem tudom közben átállítani, és ez agyonütheti az egész versenyt), a lejtőkön viszont őrült galoppszökdelésben előztem le a srácokat is, az adrenalin és endorfin keveréke ismerős, mámorító érzéseket szabadított fel bennem, ami valamire nagyon emlékeztetett, de nem jöttem rá, hogy mire, csak élveztem minden méterét.* Jobban ütött ez a kombó, mint 3 redbull :o) Aszimmetrikus mozgással toltam, ügyetlen vagyok ballábra, így mindig a jobbnak jutott a becsapódás tompítása és kirugózása, gondoltam, 43 kilóval ez nem árthat meg (de!).

Piliscsaba-Klastrompuszta

Pcsabára érve 7 perc előnyöm volt az 5:30-as időtervhez képest (továbbiakban csak AZ időterv, innen az 5:50-essel nem kellett foglalkoznom), de ekkor még azzal hűtöttem le magam, hogy ezt a szakaszt nem ismertem, lehet, hogy rosszul lőttem be a számokat. Most sikerült időben előszednem a gélt, a ponton már csak innom kellett rá. Itt voltak segítők Ray és Gergő, jó volt, hogy első lányként érhetek ide is, hadd örüljenek, hogy jól megy a szekér. Megfontolt frissítés-vizezés következett itt is, általában elmondható volt a pontokon, hogy a pontőrök jobban pörögtek, mint én, látszott, hogy néhány helyen csodálkoznak is, miért nem sietek jobban. Örömfutás volt részemről, a frissítést nem akartam elkapkodni, elrontani, különben is mindenhol régi barátok vártak a pontokon, jó volt érezni, hogy örülnek és szurkolnak nekem, jó volt legalább 1-2 percet élvezni a társaságot, amit ezúton is köszönök mindenkinek! Még inkább azt, amilyen gyorsan töltötték a kulacsomat, lesték minden kívánságomat, szuperek voltatok!
Femina itt is beért a ponton, ő rutinosabban nyomta, meg kulacs is volt nála, tehát eleve kevésbé volt az ellátásra utalva.
Innen kezemben egy pohár vízzel távoztam, száját összeszorítva elvittem még 20 percig, és ott küldtem le a ki nem lötyögtetett maradékot egy újabb adag gél után – függő lettem, jó volt az anyag :o) A patakos utat és a homoktengert eléggé utáltam, még jó hogy a bejárásról tudtam, mire számítsak. Az útvonalat itt már jól tudtam, és meglepően hamar elérkezett Klastrompuszta is.

Klastrompuszta-Dobogókő

Féltáv megvan, és hoppá, 13 perc előny az időtervhez képest, ennek fele se tréfa! A leghosszabbra tervezett frissítésen is túl voltam, magamhoz vettem még 3 gélt és egy 3 decis kulacsot (bele egy Energia Rapida + víz), mert innen már melegebb időre lehetett számítani, és folyadék nélkül öngyilkosságnak tűnt az utolsó 11 km. Mire indultam, megint ott volt Femina, már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a Kisrigó előtti utolsó 100 méteren sprintelünk a győzelemért, mert azt tudtam magamról, hogy én ugyan nem versenyzek még egy jó darabig, de neki se akaródzott megelőzni. A gélevést megint a pont utáni emelkedőre hagytam, de pechemre ez kevésbé ízlett, konkrétan az első falat után majdnem visszaköszönt, annyira kesernyés volt. Ezt a típust nem fogom erőltetni. Dobogókőtől még az első bejárás előtt nagyon tartottam, most már zabszem nélkül indultam neki ennek a szakasznak, de a vártnál is könnyebben ment, mintha itt is leelőztem volna 1-2 fiút. Az aszfaltra kiérve már örömmel vártam a pontot, itt voltam tavaly és tavalyelőtt pontőr, „hazafutok”, gondoltam.

Dobogókő-Dömös

Kútnál gyors sapkavizezés, majd a ponton Hanka, Berzsó, Ispi, 17 perc előny az időtervhez képest, innen már nem volt mese, el kellett ismernem, hogy ez ma nagyon megy, ennek aztán hangot is adtam, a többiek meg egyetértően bólogattak. 33 kili és egy csomó hegy van mögöttem, és nem érzek semmi fáradtságot! (Mint anno a bejáráson 38 kili után, ott is csodálkoztam, hogy lehet ez.) Itt már éreztem, hogy a táv nem okozhat gondot, megcsinálom. Innen Kerti Traktorral nyomtuk tovább (de nem ő ért utol, hanem én őt!)
A piroson már annyira magabiztos voltam (Lúdtalp, figyelsz? ;o) Még hogy nekem nincs önbizalmam!) hogy még a kilátóhelyre is kiszaladtam kinézni, „ennyi előnyöm már talán van” felkiáltással, de ekkor Kerti Traktor felvilágosított, hogy ő látta Feminát a ponton (én nem). Nosza, akkor húzzunk bele, innen lehet tolni bátran. Úgy kalkuláltam, hogy itt kell némi előnyre szert tenni, amit eladhatok Vadállóköveken, és ha egyszerre érünk Prédire, onnan nincs kegyelem! A nagy lejtőkön újabb skalpokat szereztem, de itt már nem volt meg az a flow, kicsit éreztem a jobb térdemet és a combjaimat. Lassítani nem akartam, B-tervként megpróbáltam ballábasra venni a galoppot, de 3 lépés után majdnem megfejeltem az ösvényt, így maradt a megszokott mozgásforma: a jobb lábam így járt, majd verseny után megtaníthatja a balt is fékezni, ha nem mindig ő akar gürizni. Dömöshöz közeledve fejben kezdtem el fáradni, nem igazán emlékeztem az útvonalra, itt már jobban kellett figyelni, megörültem minden egyes jelzésnek vagy narancssárga festésnek, annyira nem voltam biztos magamban. Nehezemre esett a koncentráció is, hogy minden egyes lépésnél döntést kellett hozni, hova tegyem a lábam. Ez 170-es pulzussal, gyors tempónál, 3 és fél óra futás után (és oly kevés rutinnal) természetes, de nekem új érzés volt. Aszfaltos sík maratonon ha az ember az első kiliken belőtte a tempót, csak be kell kapcsolni a robotpilótát és tolni-tolni-tolni, az agynak nem sok munka jut.

Dömös-Prédi

Dömösön Pataporcék vártak, Sára töltötte a kulacsomat, majd nem elfelejtettem „dugni”, izo be, és indulhattam a legnehezebb 2 km-re: a kápolnáig tartó részt már a bejáráson is megkínlódtam, pedig szinte hazai pálya, de ez az alattomos felfelé és a hosszú egyenes nem kedvez a léleknek. Szerencsére fejben fel voltam készülve egy kellemetlen 12-13 percre, de még így is meglepődtem, mennyire várom már a mászást inkább. Itt Lacit láttam, amint Feminára várva méri a köztünk lévő különbséget, akkor nem lehet messze, gondoltam. Tempósan gyalogolva elkezdtem nekimenni a hegynek, és akkor jött a fura érzés: először azt hittem, valami ág csapta meg a lábikrámat, aztán 11 év mélyéről az első maratonomról felderengett bennem az érzés: vádligörcs! Óhogyaza, most jön be az a bizonyos ismeretlen az egyenletbe! Mit kell ezzel csinálni?!
Megijedtem, de próbáltam nem pánikba esni. Végül is haladni így is lehetett, fájni nem fájt, csak furcsa volt. Kb minden 10-20. lépésre „bekapta” a görcs hol az egyik, hol a másik vádlimat. Nem is az adott pillanat volt ebben a legrosszabb, hanem az attól való félelem, hogy ez a helyzet még súlyosbodhat, ha nem találok gyorsan valami megoldást. Volt még nálam fél gél és kb. 1 dl nagyon híg izo, amiket Prédire tartogattam. A gélt előkaptam, a meredeken meg kellett állnom, hogy az utolsó cseppet is ki tudjam sajtolni belőle, minden grammra szükségem volt! Megittam rá az izo felét, és reménykedtem. Mászás közben hátra-hátra nézegettem, azt gondoltam, hogy itt a nyűglődés közben jó eséllyel utol fognak érni, vártam, mikor vág hátba Femina. Ez annyi motivációt azért adott, hogy nem nagyon hagytam magamnak pihenőt, folyamatosan haladtam. A sziklákon hátrafordítottam a sapkám sültjét, hogy még a fejemet se kelljen emelgetni a jeleket figyelve, csak a tekintetemet fordítottam felfelé. Próbáltam az egyenes szakaszokon belefutni, a lépcsőszerű részeken a nagyobb lépéseket lendületesebben kitolni, de ekkor újra jött a görcs. Aztán valahogy a vége felé nagyjából helyrejöttem. Sőt, meglepetésemre a tetőhöz közeledve versenyzőket pillantottam meg magam előtt. Már csak hiúságból is belefutottam :o) Utolértem pár srácot, kunyiztam egy sótablettát, egy Mg-ot és fél dl vizet, mert az én maradék 2 korty izómmal képtelenség lett volna 2 bogyót bevenni. Ezúton is köszi!

Prédi-Kisrigó

Felértem hát Prédikálószékre, menedzseltem a legnagyobb problémát és Femina sehol! Hát akkor hajrá, innen meg kell nyerni! 22 perccel vagyok a terven belül, ez még pesszimista számítások szerint is azt jelenti, hogy ha innen nem jön közbe semmi, 5:10-en belül leszek, ezt alig bírtam elhinni. Zsotyek pontját elhagyva begyújtottam a tartalék rakétákat, és közel maxon (azért a görcs miatt volt bennem egy kis félsz, így olyan 90%-on mehettem) toltam lefelé. Fejben is helyrejöttem, az útvonalat itt már nagyon ismertem, ezt kétszer is bejártam, így csak arra kellett koncentrálni, hogy egyben beérjek. Ezen a szakaszon is előztem pár srácot, bár többségük – köztük Pepe, aki nagyon jól mozgott – szerintem T100-as volt, ők még persze nem hajráztak. A végéhez elém jöttek a fiúk Legóval, örültem nekik :o) Aztán már csak pár száz méter, Kisrigó kapujában még hajráztam egy nagyot, Speróék előzékenyen előre engedtek a kapuban, és már bent is voltam a célban! 5:04:15, megcsináltam, ultrafutó lettem! :o)))
A Dömös-Kápolna szakaszt leszámítva egy percig sem éreztem, hogy nem esik jól, nincs kedvem, lelkesen daráltam végig mind az 5 órát – tehát a cél, az örömfutás teljesült.
Terep 50, sima ügy! :o)

*Amikor szombat este lefeküdtem aludni, amint becsuktam a szemem, még mindig futottak lefelé a lábaim, és akkor felismertem: síelés! Nem meglepő, a sebesség is és kicsit a mozgás is ahhoz hasonlított: aprókat kanyarogva, végig-végig belerugózva hasítani le a lejtőn. 3 éve síeltem utoljára, már nagyon hiányzott, de a T50 nevezési díj úgy tűnik még egy félnapos síbérletet is tartalmazott :o)

Papíron 12 éve, kiliben szerintem egy T100-nyinál is kevesebbel a hátam mögött, az is mind 10 évvel ezelőttről – ilyen paraméterek mellett rászántam végre magam, hogy megtanulok újra vezetni. Rövid távú cél és egyben fő motiváció: egyedül is el tudjak gurulni Fenyőgyöngyéig, mert reggelente nem esik jól mindjárt 300 m szintmászással melegíteni, így a HHH-ra tervezett könnyű futásaim közül 10-ből 9-et elbliccelek. (A „szerencsés” 10% Szaszának köszönhető, ha megbeszélünk vele egy talit reggel 7-re a kék kereszthez, akkor azért rászánom magam, de már kétszer is el lettem kényeztetve és autóval megfurikáztatva FGY-ig/FGY-től, és mint tudjuk, a jót könnyű megszokni…)

Tegnap este egyből mélyvíz, csak semmi cicó, nálam a slusszkulcs, mindjárt egy Szentendre-Óbuda plusz egy Jászai-Óbuda kettőssel melegítettem. Nem mondom, a futás jobban megy, de egyszer el kell kezdeni.

A mai etap Gödöllő-Bp lett VOLNA, és itt most kénytelen vagyok átváltani egy kicsit énblogba, kiereszteni a gőzt:
Az eredeti terv kutyafutta után 2-kor indulás, Gödöllőn baráti grillezés+borozás, késő este hazavezetés (én nem iszom, cserébe gyakorolhatok), nekem másnap gombászkirándulás reggel 6-os keléssel, 7-es indulással a legjobb tanárral (vele egyetlen ilyen alkalom van!).
Ehelyett este 11-től már qrvahideg volt, másfél óra fagyoskodást még bevállaltam a kertben a fiúkkal (mondván, ha bemegyek és elalszom, abból nem lesz vezetés), majd kicsit bementem melegedni, 0:40-kor szóltam, hogy találják ki mi legyen. 2:10-re be is jöttek (bameg!), addigra persze beájultam, és még én voltam a kötsög, hogy így nem vállaltam a vezetést. Jó, akkor aludjak, megyünk 5-kor, majd Isti vezet, ő nem ivott sokat, addigra OK lesz. Erre 3:10-kor újra riadó, MOST indulunk, mert már nem bírják. Bameg 2.0! Amitől meg lettem fosztva:
- egy jó borozás,
- 1 óra vezetés,
- egy éjszaka alvás,
és szerintem még kockáztattuk Isti jogsiját is :o(

Másfél órára meg már mazózás lefeküdni, most blogolok alvás helyett...

Kiutalok egy feketepontot, halmazati büntetés: számolja ki, hány kalória van 2 üveg borban és 6 felesben!

Megnyertük az V. Kutyafutta Amatőr Örökbefogadott kategóriát!

Dögmelegben, a 3 kilis távot igazságosan beosztva - az első 500 m-en Lego húzott engem, az utolsó 500-on én őt :o)
A verseny előtt Lego fülébe suttogtam, hogy a szegény elhagyott/kidobott/elkóborolt kutyiknak futunk kajáért, és 2x is alaposan levizeztük a bundáját, de a 27 fok az 27 fok :o(, a vége felé még én is majdnem behánytam, olyan hőség volt.

A nyereményt (3 kg Pedigree táp) a Pilis-Budai Kutyamentőknek fogom eljuttatni, idei jótékonysági futás kipipálva (csak ezért mentünk már tavaly is). Kár, hogy nem az egyhavi kutyatápot nyertük meg.

A pálya

Azt a mondást minden futó ismeri, hogy „a maraton 30-nál kezdődik”. A T50 pályája viszont olyan jól van összerakva, hogy kis túlzással azt mondhatom, hogy „a T50 Dobogókőig tart”. Kicsit furcsa lehet, de én tényleg így éltem meg, lélekben így készültem rá. Korábban paráztam az egésztől, a bejárás viszont kihúzott néhány zabszemet... Ha Dobogókőig eljutok fegyelmezett pulzuskontrollal, onnan már csak le kell gurulni Dömösre, valahogy túlélni azt a 2 km-t a kápolnáig, felsétálni Prédire és begurulni a célba. Lejtőn még a szar is gurul, 2 kilit egy óvódás is tud kocogni aszfalton, a Vadálló-kövek meg kirándulás :o) Egyszerűen hangzik, nem?
Ettől függetlenül volt bennem némi félsz az utolsó 10 kilométertől, az utolsó egy-másfél órától. Ilyen távot, ekkora időtartamot még nem mentem soha versenyen, ez ugrás volt az ismeretlenbe. Ki tudja, mekkora behalás lesz a vége, vajon a Róma maratonon tanultakat mennyire tudom itt hasznosítani? És vajon sikerül-e újra okosan megfutni egy verseny első kétharmadát? A túlélés volt tehát a legfőbb cél, okosan menni, tanulni, tapasztalni.

Az időterv és egy kis esélylatolgatás

Ezért aztán a minimum követelményként azt jelöltem meg magamnak, hogy ötössel kezdődjön, és ne szétesve, behalva, zombiként érjek be, hanem egy jóleső „igen, megcsináltam!” érzéssel. Időtervet rengeteget csináltam - van egy excel táblám, abban a bejárás és mindenféle varázs-képletek alapján 5:43, 5:50, 6:00, 6:13, 6:37-as tervek, próbaképp volt egyszer egy 5:15 körüli is, de azt el se mentettem. Végül az 5:50-es mellett tettem le a voksom, pár nappal később viszont az optimista énem rádumálta az óvatost, hogy majd egy 5:30-ast is karcoljunk már a papírra. Ez alapján könnyű lesz belőni verseny közben, hogy hogyan állok. (Szasza bíztatott az utolsó SZESZ-en, hogy induljak el vele, akkor tuti megnyerem, de nekem egy jó érzéssel eltöltött 50-es többet ért, mint végighörögni valaki mögött az egész távot borotvaélen táncolva.) Így nézett ki, ezzel futottam:

A következő taktikát dolgoztam ki: Dobogókőig óvatosan, pulzusra, utána jöhet az ereszd-el-a-hajam. Versenyezni szigorúan csak Préditől szabad! A helyezés nem számít, lesz ami lesz... A női rajtlistát bogarászva az biztosnak tűnt, hogy nem magányos szélmalomharcra kell számítanom, hanem lesznek körülöttem komoly ellenfelek – de hát ezért fizetem a nevezési díjat! Ha fogadni kellett volna hármasbefutóra, 1. helyre Feminát tettem volna (5:20-5:30 közötti idővel), 2-nak Kovács Krittykét (ő Transalpin teljesítő, Veitsch győztes és hegymászó in one, de mint később kiderült, ő inkább csak kirándulni jött most, nem keménykedni, vagy nincs igazán formában), és a 3. helyért versenyeztem volna Fábri Andival, akiről csak annyit tudtam, hogy a BSI terepfélmaratonon is megszorongatott, csak 1 perccel volt mögöttem. Jó kis versenynek néztünk elébe.

folytatás itt

Fejben már készül a T50 beszámoló, nagyjából a futás első kilométerétől "írom". De olyan fáradt voltam eddig, hogy az evés+alvás+munka szentháromságon túl semmi nem fért bele az időmbe. Ma már éjjel is a T50-nel álmodtam, emlékeim homályosak, annyi rémlik, hogy szerepelt benne Kitu, és nyomasztott a beszámolóírás, de kaptam egy múzsától egy csókot a homlokomra.

Mikor reggel kinyitottam a szemem, kiderült, hogy a múzsa így néz ki:

 
























és a nedves orrával böködi a homlokomat :o)

Hogyan készüljünk fel egy maratonra 4 nap alatt?

0. Legyünk sokat betegek (közben ne fussunk!), halmozzunk fel egy csomó munkát, meggyógyulva dolgozzunk futás helyett is, majd pár héttel a verseny előtt az esélytelenek nyugalmával kezdjünk el Balatonátúszásra készülni. Közben idézzük fel gyakran Amatőr exponenciális edzéstervét és Balázs ironman felkészülését. Alibizzünk 3 km-es munkábafutásokkal és 1-2 hetente egyszer sokatmegállós bruttóátlag 10perc/km-es kutyás futásokkal. A verseny előtt 2 héttel kezdjünk el nyirmogni, és tegyünk szert egy zabszemre is, még jól fog jönni:

A verseny előtt 9 nappal "Mekkora lebőgés lesz ebből!" felkiáltással dolgozzuk ki a következő 4 napos edzéstervet: egy könnyű DömDöDöm + egy pörgős futás + egy KF + hosszú, tempósabb pulzusmérős aszfaltfutás a szigeten, cél a szumma 80-90 km. Kivételesen hajtsuk is végre :o)))

1. nap

18 km a Rómain. Ray bringával, én Legóval canicrossban. Ahol Ray előrement, ott Legó 4 percen belüli tempóban repített utána. Pörgős futás pipa.

2. nap

DömDöDöm Jillel+Habival és Legóval. A csúnya 5 kilis emelkedő egyben lenyomva, éreztem is az előző napit a lábaimban. 25 km hosszú könnyű pipa.

3. nap

Minden tagom fáradt, 4 kili alibizős kocogás Legóval. Átmozgatás letudva. 
(És hogy a Balatonátúszást se hanyagoljam el, du. 2 km úszás, benne egy 1000 m-es PB: 25:50, juhhé! Utána meg egy kis szaunázás.)

4.nap

33 km a szigeten. 24 perc körüli 5 kilikkel, 160-164, a végén 170 körüli pulzussal. 2:42:17. Hosszú futás pipa.

Hát így. Holnap kiderül, hogy többet ártott-e, mint használt...

Jó nagy blogszünettel, nem kevés dáthával és kissé hiányos alapozással, de nekivágok én ennek a jövő évnek! Megérkezett hozzá a startfitnesstől rendelt csomagom is, új futócuccok = plusz motiváció. Bár ha az idő ekkora százalékában vagyok beteg, lehet hogy nem thermonacit+fölsőt, hanem járókeretet érdemes legközelebb rendelni...

Az ígéreteimet nem felejtem el, remélem sikerül hamarabb megírnom a maratonról a beszámolót, mint Gabinak ;o), meg jó lenne vmi kis éveleji összetalálkozás a tippjáték résztvevőivel, csokiosztással, közös futással.
És kéne írni évértékelőt - nem túl hosszút, előre kell nézni, nem hátra, és főleg előre kell futni, nem hátra :o), meg jövő évi terveket. Meg feltenni végre a ZENSAH tesztet. Most viszont elhúzok szilveszerezni, mert anélkül nincs 2011. BÚÉK nektek!

nettó idő: 3:13:05

helyezés (nettó idő, abszolút): 837. az 7774 indulóból
helyezés a nők között (nettó idő, abszolút): 29. az 1178 indulóból
helyezés a magyarok között (nettó idő, abszolút): 8. a 62 magyar indulóból
helyezés a magyar nők között (nettó idő, abszolút): 3. a 18 magyar lányból

osztályzat a futott idő alapján: 4
osztályzat a versenyzésre: 4
a verseny hasznossága (tapasztalatszerzés Rómához): 5*

...avagy Firenze, időterv 2.0

A zabszemeffektus beindult. Próbálom magam nyugtatgatni, csak egy hosszúfutás, nem ez a naaaagy célverseny, odamész, lefutod, hazajössz, oszt jól van. De a maraton az maraton. És a maraton mindig veled van. (Még Kispálfilmnézés közben is.)

Érzem, hogy a táv meglesz, de egy tisztességes tempóra nem mernék nagy pénzeket tenni. Sokat filóztam azon, hogy próbáljak-e okosan, egyenletesen, esetleg a második felét gyorsabban futni, de úgy érzem, ez most még nem menne. Attól félek, akár 4 percesben kezdem, akár 5 percesben, mindenképp lassulás lesz belőle. Persze a nagy fejreállást megpróbálom elkerülni, így kidolgoztam a felezéses lassulás módszerét: az első 24 km 4:30-ban (kb. eddig látok el fejben), utána feleennyi 10 mp-cel lassabban, utána feleennyi még 10 mp-cel lassabban, a maradék 195 méteren meg már behúz a szívem :o)
Tehát:
(24 x 4:30) + (12 x 4:40) + (6 x 4:50) + 1 perc a maradékra = 3:14

Ákibácsi valami lehetetlen 3 órán belüli időt mondott, Tapír 3:08:17-et jósol.
Ti mit tippeltek?

2002 márciusában, Ferrarában a kutyámért futottam. Nagyon beteg volt, műtét előtt állt.  A rajtszámom hátuljára nagybetűkkel felírtam: BUKSI. A verseny után a műtét jól sikerült.

Pár napja jutott eszembe ez az apróság, és hogy azóta nem emlékszem olyanra, hogy valakinek ajánlva futottam volna egy versenyt.

Most ezt fogom a rajtszám titkos felére írni: BF. Ő az, aki minden egyes lefutott kilométeremben benne van, pedig nem is beszéltünk évek óta (az én hibámból). Mindent, amit tudok a maratoni futásról, tőle tanultam. Köszönöm.

Ha sikerül pont 33 km-t futnom ma estétől szombat estig, akkor a maraton céljában ünnepelhetem az idei 2000. kilométeremet.

jaj, ez azért nem túl sok
para, para, nyirm, nyirm :o)

Ahogy az az előzőben írtam, a 22. hetem végre tisztességes lett, 105 km, utána viszont egy nagy nullás következett a gyomrom miatt. Ezt a "mintát" az elmúlt két hétben is hoztam, 23. hét = 110 km (!), a 24. viszont csak 26 kilis lett, 4 könnyű futásból. Malmőben voltunk szerdától tegnapig, és abban a takony időben csak kétszer bírtam magam rávenni a futásra.

A 110-es héten viszont jó volt megtapasztalni, hogy még két pihenőnappal is milyen könnyű összehozni ennyi sok kilométert, igaz erős futás nem volt benne, csak a vasárnapi hosszú (34 km). Majd vigyáznom kell az edzéstervírással, mert ahányszor nekiállok összeírni, milyen is legyen egy átlagos hét, sosem állok meg 150 alatt...

avagy eltűntem

(nem mellesleg Gabi is, nem is kicsit - Gabiiiiiiii, hol vagy?)

Van két jó hírem, meg egy rossz.
1. JÓ: a másfél héttel ezelőtti hosszú futás jól ment, 39 km 3:07:31 alatt.
A 22. heti tervet 105 km-rel zártam, és ezzel az októberem 400 km lett. Négyszáz! :o))) Bűvös szám, én kb. ettől a mennyiségtől kezdem magam eredményorientált futónak, nem csak hobbistának érezni.
A ROSSZ: múlt héten beteg voltam, durva gyomorfájás, még a vakbélgyanú is felmerült. Egész héten nem futottam semmit.
2. JÓ: mostanra nagyjából OK a gyomrom, hétfőn már futottam egy könnyűt, tegnap pedig az esti fejlámpás futáson 2,5 órát is simán (na jó, az elején kicsit fájt a hasam, a végén meg már nagyon éhes voltam, de a futás az ment) végigtoltam. A lámpám kicsit alkalmatlannak bizonyult egy ilyen mókára, a többiekéhez képest még helyzetjelzőnek is gyenge volt, hogy az érintkezési hibáról már ne is beszéljek. Ezúton is köszi a srácoknak a fővilágosítást :o), hogy nem hagytak magamra a félhomályomban.

Erős edzés után másnap jó érzés a lábaimban az enyhe fáradtság, hogy dolgozik odabent egy sereg kismanó, építgetik az izmokat, ereket. Érezni, hogy vannak izmok a hátamban, vállamban. Jóízűeket enni, figyelni, hogy a szervezetem mit kíván meg. Még a levegőt is máshogy veszem ilyenkor, többet, nagyobbat, mélyebbet lélegzem, kell a Zoxigén a manók munkájához.

és egy kicsit tudományosabban a szuperkompenzációról

Múlt héten 4,5-et, tegnap 13 kilit volt szerencsém a FUTURE+Krisz párossal futni. Olyan otthonosan, egy ritmusra tolják a kilométereket ebben a 4:00-4:20 közötti tartományban, hogy nagyon könnyű felvenni velük a lépést. A menetrend a következő: ők végig poénkodnak (így garantált a vidámság is, 2in1 edzés és szórakozás), Atesz nézi a tempót, én meg többnyire összeszorított fogakkal, csak rövid mondatokban kommunikálva nyomom mögöttük. Vicces, hogy nekik ez a könnyű (na jó, legyen „normál”) futás, nekem meg a tempó. Ők néha ki-kiszólnak kis bolyunkból is, mert sok ismerős nyomja velünk egy időben középen a szigeten – én meg örülök, ha felismerem, kik jönnek szembe, nem hogy még diskuráljak is közben.

A tegnapi futás számszakilag:
4-4 kili bemelegítés és levezetés között futottam végül 2,5 km-t 10:47-re (fiúknak bemelegítés), majd 10,5-et 44:10-re (4:12 átlag, ÁP 174, mx 177). Azaz kb. 1:36-os félmaraton, edzésen, királyság.

Csak az a fránya süti ne lett volna, egy órával futás előtt toltam be, aztán kiderült, hogy az igazából csak 40 perc, mert a fél6-os tali 5:10-es indulást jelent – na ennyire gyorsan még én se emésztek. A tempófutás végefelé jöttem rá, hogy a szokatlan légszomj-érzés emiatt van. Kötsög süti :o)

Remélem, ebből a csütörtöki ritmusszekciós tempófutásból rendszer lesz!

Megtaláltam a vazelint! :o)

Rég volt itt edzésterv, íme az eheti, mostanra állt össze:

H: pihenő
K: 3 km + 3 km
Sze: 3 km + 3+15(L) km, benne 10 km váltogatás
Cs: 3 km + 16 km, benne 10 km tempó 4:10-ben
P: 12(L) km HHH + 3 km + 3 km
Szo: 18(L) km HHH, futókirándulás
Vas: 39 km, hosszú fokozó, 7 kör a szigeten 5:00->4:24-re gyorsulva
Ez összesen 121 km, így nem dőlök a kardomba, ha valamelyik könnyebb futás rövidebb lesz vagy kimarad.

Szerencsére sikerült a 4:10-es tempóhoz és a hosszúhoz is társakat találni, lassan beindul ez a futótárskereső-projekt. Már kaptam több edzéstervet is, és sok potenciális futócimbivel együttműködési tárgyalásokba kezdtünk :o) Üröm az örömben, hogy így az első hét tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a "feladatos" edzésekből általában rövidebbet futnak a cimbik vagy táv (pl. 400 m-ek, no way!), vagy darabszám (4-6x1000 8-10 db helyett, 3x2000 4-5-6 db helyett) tekintetében, mint ami nekem ideális lenne.
Szasza kéne ide, ő tűnik egy fix pontnak a mennyiség/minőség terén (special thanks for FUTURE), de ő hol lábfájásra, hol holmi túrákra :o) hivatkozva elkomolytalankodja a gyorsasági edzéseket.

jelmagyarázat ennek a végén (+ HHH=Hármashatár-hegy)

Tegnap kitöltöttem 2 hónapra visszamenőleg az edzésnaplómat.
Basszus, ez keményebb meló volt, mint a szombati félmaraton :o)
Viszont kiderült, hogy októberben már 300 km-t futottam, és még jön egy erős hét, a végén egy jó hosszú futással. Előre az első 400-as hónapért!!!

Költői kérdés: egy 2000 km-es évből, 1700 kilis félévből vajon milyen maratont lehet futni?

Tegnap nem égett bennem a tűz. Még csak nem is pislákolt.

Alighanem a BéBu körüli hercehurcának köszönhetően. "Tudod mit, NyuSzika, akkor b+ a fűnyíródat!" Először el se akartam menni, nem szeretem én ezt a lábszétverős pályát, bár már rengetegszer futottam, de akkor nem önmagáért, hanem _A_ versenyért és _A_ csapatért, és lássuk be, azért az egészen más tészta. Most is csak az vitt oda, hogy megismerhessem a csapatomat és a szervezőjét - az utóbbi sajnos nem, és az előbbi is csak részben sikerült, bár az a "részben" remélem hogy "dö beginning of a bjutiful frendcsip" :o). És ha már arra járok, edzzek egyet, ha már úgyis folyton azon nyünyörgök, hogy egyedül nem megy a futás. Hát itt legalább nem leszek egyedül.

A verseny előtti reggel jó bénára sikerült.

A 4-6-os pont elment az orrom előtt, gondoltam ez így ünnepnap kora reggel nem sűrűn jár, akkor lesz időm jegyet venni, mert Bp-en kívülre nem jó a bérlet. Vettem mindjárt kettőt, egyet oda, egyet vissza, az csak a verseny után jutott eszembe, hogy vissza nem kell :o) Míg a pénztáros elővakarta magát, addig el is ment az orrom előtt a második villamos, 2 p követési távolság, wtf?! Aztán persze jó sokáig nem jött, viszont ugyanott állt meg egy busz, amire Nyugati-Moszkva tér volt felírva, felpattantam, megnéztem az útvonalát, rájöttem, hogy ez még bejárja közben a Rózsadombot és Pasarétet, de közben elindult, úgy kellett lekéredzkednem róla. Utána már csak a 22-es buszon voltam elveszve, fogalmam se volt, hol kell leszállni, eddig mindig csak menni kellett a futók tömege után, most - mivel a buszvezető is csak a vállát vonogatta a "Hol a Knáb János Ált.Isk." kérdésre, egy szál futónak látszó pasit kellett leszólítanom, hogy mégis merre az arra. Ő se vágta pontosan, 1 v. 2 megállóval előbb szálltunk le, de végül megtaláltuk. Ja, a suli kapujában még majdnem elhagytam az órámat, de egy srác utánam hozta, ezúton is köszi! Na ez is jól kezdődik, gondoltam...

Beérve az iskolába szerencsére kisimultak a dolgok, egyből belefutottam Rékába és Zsaniba, gyors bemutatkozás, vetkőzés (sikerült jól megválasztani az öltözéket, fent trikó+vékony hosszú, lent vékony hosszú, +bbsapka + kesztyű, pont jó volt erre a hűvös, szélcsendes ideális futóidőre), cuccleadás Rékáék kocsijába, köszönés a régi ismerősöknek, sorbanállás nélküli wc, bemelegítés, minden simán ment. Versenyláz még mindig sehol. A rajtba Zsanival álltunk be, még váltottunk pár szót a tervezett tempóról (ami nekem nem volt, csak tervezett pulzus), aztán el is lőtték a rajtot.

Én bekapcsoltam a robotpilótát, és végig a pulzusra és az érzésre figyelve elkezdtem nyomni az emelkedőt. Próbáltam legalább 174-ig tolni a pulzust, az elején nem akartam szétszaggatni magam, főleg, hogy néha a gyomrom is rendetlenkedett, akkor 1-2 ütésnyit visszavettem. Egy darabig kb. együtt mentünk Zsanival, aztán kikerült a látóteremből, azt hittem, le is szakadt. 5 kilihez olyan 23:15-tel értem. Az első, kicsit elrontott (nem akartam nyakon önteni magam cukros teával) frissítőnél elment mellettem Zsanett, hoppá megvagy! Utána eredtem, jó volt, hogy a pulzuson kívül van még egy fix pont az életemben, a piros fölsőjében a sok kék+szürke futó között nem is volt nehéz szemmel tartani. Meg nem is nagyon távolodott el tőlem, a lejtőn ugyan kicsit nagyobbat robbantott, de valahogy tudtam, hogy a síkon még találkozunk. A lejtőt is próbáltam ésszerű keretek között megtolni, hol rákapcsoltam, ha esett a pulzusom, hol visszavettem, ha már bántotta a fülemet, ahogy csattognak a tappancsaim az aszfalton. Meglepődtem, hogy elég jelentős sebességkülönbséggel elhúztam Sz.Andiék mellett. A 10 km 43:25 lett, ÁP = 173.

Most volt bennem először olyan érzés ezen a távon, hogy várom a síkot - hiszen azért jöttem, hogy pulzusra futást gyakoroljak, és azt igazán síkon lehet, a többi csak előjáték. A Délihez érve nem is zuhantam össze úgy, mint szoktam. Elkezdtem a 176-os pulzusra hajtani, közben Zsani egyre közelebb került. Számolgattam, ha most 52 percnél járok, akkor még 40 percet kell kibírni így, sima ügy! A 15-ös tábla mellett órát nyomtam, 19:23-as 5 kilit mértem, ez nem lehet, itt valami el van basz...ltázva.A rakparton utolértem Zsanit, reméltem, hogy tud jönni velem, mert féltem, hogy lesz ebből még nagy megzuhanás (nem lett), és akkor jól jöhet, ha van ott valaki - meg reméltem, hogy én is tudok segíteni neki azzal, hogy most én nyulazok egy kicsit. Közben megelőzött egy srác, kicsit beálltam mögé, de nem akartam 180 fölé engedni a pulzust, így csak 100-200 métert mentem vele: itt már beálltam a "Szasza+10"-re, azaz 178 volt a cél. A Jászainál a frissítőt passzoltam, volt viszont hatalmas szurkolótábor gyerekekből, nem lehetett nem lepacsizni velük. Ez adott egy nagy löket flow-t (gombóc is lett a torkomban), ugyanakkor ki is vett egy kis energiát, de megérte.

A végjáték a körúton kezdődött, ekkor már 178-180 körüli pulzuson, számolgattam, ha olyan 1:32 körüli lesz a vége (hogy miért pont ennyivel kalkuláltam, nem tudom), akkor még 15, 10, stb. percet kell kibírni, menni fog. Közben Sz.Andi visszaelőzött, de nem hagytam kirángatni magam a ritmusból, én annak is örültem, hogy egyáltalán pariban voltunk pár km erejéig :o) Az Andrássy úton feljött mellém Zsani, egy darabig együtt nyomtuk, de mivel a 15. km óta már 22:30-at mutatott az órám, a 20-as táblát meg nem láttam, nem éreztem késztetést, hogy hajrát nyissak a bizonytalanra. Nem tudtam, hogy másfél, 1 kili vagy csak pár száz méter lehet-e hátra. A Hősök tere közeledett, de ki tudja, hova kanyarog még utána a pálya? Tartottam a 180-at, és elengedtem Zsanettet. Egyetlen motivációt az a fránya 1:29:59 jelenthetett volna, de ahhoz tudnom kellett volna, mennyi van még hátra...

A végén hajrá nélkül, saját mérés szerint 1:30:39-es idővel, 9 mp-cel Zsani után értem be, nem különösebben kifulladva, de azért keményen végigdolgozva ezt a másfél órát.

A hivatalos mérés szerint 1:30:42 lett. Szinte hajszál pontosan mint a NIKE. De ott megvolt bennem a versenyláz, a tüzet csak a szél fújta el néha a rakparton. Ez a mostani futás viszont nem egy versenyhez, sokkal inkább ehhez az edzéshez hasonlított. Most úgy érzem, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudok 1:30:4x-et :o))) A 3. 5 kili átlagpulzusa 176, az utolsó 6,1-é 178, a versenyátlag 175 lett, küldetés teljesítve.

Azt már csak félve jegyzem meg, mert pont én vagyok, aki mindig távol akarja tartani magát a "biztos hosszabb volt a pálya" gondolatoktól, hogy az edzésonline-on azok szerint, akik mérték a távot (köztük a 2. helyezett etióp srác!), volt benne plusz 2-300 méter. Azért fészkelte be magát az a bogár a fülembe, mert valaki a gmaps-en is bejelölte az útvonalat, és eszerint majdnem 21,5 volt, márpedig az én tapasztalatom szerint a gmaps elég pontos, vagy ha nem, inkább kevesebbet mond, mint többet.

Zsani PB-t ment, ezúton is gratula! Remélem, a következő egyéni csúcsát is együtt futjuk, immár 1:30-on belül, két hét múlva a Tudás Útján :o)

Sajnos a levezetést sikerült túl lazára venni, a nyújtást is kihagytam, sőt a mai könnyű futást is ellógtam, így azért mára beálltak a lábaim.
 

Bébu feles, saját mérés szerint 1:30:39.
Aa hivatalos nettó időm 1:30:42. (NIKE 1:30:41 lett.)
Végig pulzusra futva, egyenletes erőbedobással végigtolva. Edzésfeladat teljesítve, pipa :o)

Most eszem, pihenek egyet, és este írok rendesebb beszámolót is.


Update: holnap este :o)

Bemutatkozom a csapatomnak és a csapat szervezőjének és edzek egy jót.

Ahogy Szasza is megénekelte, együtt könnyebb. Sőt, az én esetemben ezt sajnos úgy kell megfogalmazni, hogy egyedül nem megy.
A NIKE óta eltelt heteket megnézve nem kell profi statisztikusnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: ha van társ, van érdemi futás, ha nincs, max. 10-20 könnyű kilit tudok összehozni. Ezért hát úgy döntöttem, félredobom az amúgy sem túl nagy szakértelemmel saját magamnak összeállított heti edzésterveket, és belekezdek a „futótárs-alapú” edzésbe.
Gyűjtő lettem. Cél az, hogy begyűjtsek minél több edzéstervet, és abból mazsolázzhassam ki magamnak a számomra leghasznosabbnak tűnő résztávozásokat, tempófutásokat. Nagyjából mindenre vevő vagyok, amit 4:30-nál gyorsabb tempóban lehet futni, vagy jóóóó hosszú, különös tekintettel a következő mozgásformákra:

• 3:45-4:05/km közötti 6-8-10 db 1000 m-ek
  
• 3:50-4:10/km közötti 2-6 db 2000, 3000 v. 5000 m-ek
  
• tempófutás, bármi, ami legalább 5 km és legalább 4:30-as tempó, vagy gyorsabb
  
• fokozó futások
  
• hosszú futások (ez lehet 4:20-tól akár 5 percesben is, sőt terepen akár jóval lassabb is): 30/35/40 km

Ideális helyszín: hétköznap elsősorban Margitsziget, HHH, Római part

Most úgyis nagy divat adakozni, adakozz hát edzéstervet! :o)

Eddig sponsored by: Szasza, Kicsihangya, Sanyosz, MGergő, FUTURE, Krisztián***, ezúton is köszi! Majd márciusban, a 3 óra alá célzó maratonomon egy olyan mezben fogok futni, amire felírom (vagy aláírjátok) az edzéstársak nevét :o)))

***És persze Jil és Lego, őket most nem is említem, nélkülük nem is futnék egyáltalán.

Múlt kedden 3000-eket futottunk Szaszával.
Én 5 km bemelegítés után vágtam neki az – anno leginkább utált – résztávoknak:
1. 3000 m: 12:28, p169 (mx176): Végig Szasza ment elöl, metronóm b+ :o), iszonyú precízen tolta a megbeszélt 4:10-es tempót, nem tudom hogy csinálja!
(pihi, kocogás, 3:23)
2. 3000 m: 12:32 (mx181): Váltott vezetés, amikor lassultunk, előre álltam, jobb is volt a vaksötétben, mert Szasza háta mögül amúgy se látok ki. Még az első kilin bele is léptem egy akkora gödörbe, hogy a combcsontommal hasba szúrtam magam, nemvótjó, na. Végén Szasza jött előre, szerencsére, mert a 3000-es jelen túlfutottam volna a sötétben.
(pihi, kocogás:3:58)
3. 3000 m: 12:12 p175 (mx185): Végig elöl futva, közel maxra, vége MAC domb, ezrek kb. 3:57, 4:09, 4:06
Nem is volt ez olyan rossz :o) Utána még kis kocogás, cipőtesztelés, Sanyosszal megismerkedés, majd hazafutás, így lett 22 km ez az edzés. Még sok ilyet!

2010 május: BSI maratonváltó későbbre halasztva (ez engem nem érintett)
2010 augusztus: a világ talán legrangosabb ultratrail versenyén a CCC 80 km-nél lefújva, TDS & UTMB törölve, helyette a CCC pályáján rendeztek gyorsan egy ad hoc versenyt az indulók töredékének. (szurkolóként érintett és döbbentett meg a dolog, de ott legalább voltak objektív okok, sárlavina és durva időjárás)
2010 október: elmarad a BéBu, nincs alternatíva, csak az utolsó napi feles lesz megtarva - ezzel a rendezőgárdával ez "A versenyló halála", meglepődnék, ha jövőre minden menne tovább, mintha mi sem történt volna...

FUTURE (akinek az idén ez már a 2. szívása, van gyakorlata a "versenygyász" feldolgozásában) azt írta, ne búslakodjak, koncentráljak most már Firenzére. Megpróbálom.

Mindez indulás előtti napon közölve a futókkal. #^$%@*!"+&/@+!%=$#&

Sajnos mostanáig nem világos számomra, hogy pontosan miért is.
Ennyi derült ki eddig, nem kommentálom.

Amit most a legjobban sajnálok, hogy nem ismerhettem meg közelebbről 4 csapattársamat, akiktől minden bizonnyal sokat lehetett volna tanulni, és jó lett volna velük együtt harcolni a dobogó valamelyik (a mezőny ismeretében talán középső?) fokáért.

Álljon itt FUTURE írása, avagy mit is jelent nekem (is) a BéBu:

"Olyan jó lesz végre nap-nap után célba kúszni, korlátsorba kapaszkodni, tatamikon elterülni, gyúró alatt vicsorogni, emelkedőn sétálgatni, jégesőbe belefutni, szembeszélben helybenfutni, üvegszemmel elbambulni, futás után csonttá fagyni, rajtok előtt elaludni, késő éjjel ágyba bújni, vízhólyagot lyukasztgatni, vacsoráról lemaradni, váltásról is lemaradni, sporttáskákat földön húzni, reggelente „budin” ülni, még háromszor visszamenni, testet-lelket megkínozni, bajtársaknak szorítani, fáradt arccal mosolyogni, magzatpózban elaludni, részidőket számolgatni, útvonalon eltévedni, parkolókat keresgélni, szívtájékon meghasadni, futás közben eléhezni, nyitóbulin tervet szőni, záróbulin számot vetni, Nagy Falaknak nekimenni, üres zsömlét majszolgatni, kedvesekkel összebújni, tyúklépésben lépegetni, tiszta szívből gratulálni, hazafele üzengetni, ötezrenként órát nyomni, ködfátyolon által futni, szakaszokon vitatkozni, sótablettát kortyolgatni, cipőt duplán megcsomózni, rajtszámokat tűzögetni, vetélytársat üldözgetni, gyerekeknek pacsit adni, ellenféllel kezet rázni, pocsolyákon áttrappolni, eső elől elbujdosni, részidőkön sóhajtozni, frissítőket elvéteni, csereruhát ölben vinni, bézbólsapkát igazgatni, szemüveget törölgetni, sebes lábat ragasztani, savas testtel megrendülni, ismerősre ráköszönni, futótrikót jól betűrni, kiskocsmákba betévedni, koleszokban megpihenni, kemény tempót felvállalni, rajtlistákat böngészgetni, görcsös lábbal elbicegni, kora reggel pékhez menni, fájdalommal szembenézni, önmagadat nem kímélni, végül Budán célba érni."

Most szomorú vagyok, nagyon :o(((

Update, okt. 19:
Friss infók a BéBu vendégkönyvéből:
2010 október 19, 08:39:
"Sziasztok Szeretném tájékoztatni az érdeklődőket, hogy elindult Bécsböl 3 csapat és egy egyéni induló, 16 kerékpáros kiséretével.A "mezőny "együtt halad, ha az egyéni futó lemaradna 3 kerékpáros marad vele hogy segítsék a pozsonyi célba.Nagyon büszkék vagyunk Rátok, hogy ezt bevállaltátok,HAJRÁ. Találkozzunk a Tata-Budekeszi futáson legyen ott minél több csapat a rajtnál!! Október 22.-én 8:50 Tatai Edzőtábor"
2010 október 19, 09:15:
"Szép Napot, A HŐS csapatok elhagyták a az első váltóhelyet, a Himbergi temetőt.Teljes biztosítás mellett futnak, ugyanis az osztrák szomszédainkat elfelejtették értesíteni róla ,hogy a verseny elmarad.!!!!!! Üdv:Talabér Attila"

ez több, mint mókás...

Csütörtökön ezreket futottunk Szaszával. Mindjárt tizet!
Emlékeztetőül: ezreket az új időszámításban még csak három alkalommal futottam, 4x1000, 6x1000 és 6 helyett 2x1000, ez összesen is csak alig több, mint amire most készültünk – magamtól max. 8-ra emeltem volna a tétet, de Szasza edzéstervében 10 volt. Így az esélytelenek nyugalmával ugrottam neki a feladatnak.
Főleg az előzmények tükrében: a munkahelyről indultam, de már az öltözés döcögősen ment, majd indulás után 500 méterrel rájöttem, hogy a kulcsot az irodában hagytam, így nem fogok tudni a szigetről hazafutni. Gyors fejszámolás, ha visszamegyek érte, elkések, inkább bevállalltam plusz 5 km-t, majd edzés után visszafutok érte. A következő egy kilin az is kiderült, hogy a vasárnapi kidörzsölődős sebet a pulzusmérő alá ragasztott ragtapasz sem védi meg, sőt. A géz kicsit mozgott a seben futás közben, ezzel az erővel smirglivel is kényeztethettem volna. Szerencsére sikerült letolnom a jeladót annyira, hogy még ne csússzon le a bokámig, de már ne érjen a sebhez, és ez a szükségmegoldás egész jól kitartott az edzés végéig, nem zavart mozgás közben. (A vazelint persze még mindig nem ástam elő...)

Idők (1,5 perces pihenőkkel)

Az első oszlop Szaszáé: idő/átlapulzus, a második az enyém: idő/átlapulzus(max pulzus)

3:53 159 – ~3:55 167 (mx174)
4:05 161 – ~4:07 166 (mx172)
4:01 163 – 4:00.8 173 (mx183)
4:05 164 – 3:58.8 173 (mx181)
3:56 164 – 3:56.0 174 (mx182)
4:00 164 – 3:55.4 175 (mx183)
4:04 163 – 3:53.5 175 (mx183)
4:04 163 – 3:53.7 177 (mx184)
3:45 170 – 3:54.4 177 (mx181)
4:01 168 – 3:47.6 179 (mx186)

Átlag: 3:59.4 – 3:56.2

Nagyon jól ment, olyan jól, hogy még most sem hiszem el! Nem lassulva, nem behalva, az utolsónál még jutott erőm még egy kicsit gyorsabbra. Vmi UFO futhatott helyettem, mert én most még ilyet nem tud(hat)ok. Pedig a "hivatalos" 1000 méterre (3500m és 4500m között futottunk a külső körön) rátoldottam még kb. 10-et, mert ott volt egy vonal :o) A 7. ezernél villant be, hogy “te jó ég, nem is kell erőlködni, nem is fáradok” :o))) Nagyon jó volt, hogy nem egyedül kellett nyomni, úgy nem lett volna az egészből csak 6 db olyan 4-4:10-ben, ahogy magamat ismerem…
Bár Szasza kicsit másként futott: egyrészt egyenletes pulzusra törekedett, nálam pedig résztávnál normális, ha növekszik kicsit a pulzus; amíg bírja az ember, nincs baj, fontosabb, hogy ne lassuljon. Másrészt a GPS mondta neki az ezreket, én meg mindig ugyanúgy 2 jel között - emiatt mindig 20-30 méterrel előrébb/hátrébb indult, mint én, így egy kicsit nehéz volt együtt futni, de még ezzel együtt is hatalmas segítség volt!
További könnyítés volt, hogy 1 p helyett 1,5 perces pihenőkkel nyomtuk, jobb ez így most még.

A szumma 23 km lett a kulcsos bónuszfutás miatt, de szégyenszemre el se fáradtam, az izmaimban semmi különöset nem éreztem se utána nyújtás közben, se másnap+harmadnap. Mintha csak egy könnyű tizes lett volna. Mondom, valami UFO futhatott helyettem...

Vasárnap szintet léptem és újra belevágtam a pulzusmérős edzésekbe. Sajnos a vazelint, amit direkt futós bibik ellen tartok, nem találtam meg, de felderengett egy régi tempófutás, amit vértől átitatott topban fejeztem be, úgy kidörzsölt a mellkaspánt, így alternatív megoldás után néztem. Az rémlett, hogy sima arckrémet vagy testápolót hiába is kenegetnék magamra, de most már azt is tudom, hogy a Durex síkosító sem jó erre a célra :o( Most is lyukasra dörzsölődött a mellkasomon a bőr a jeladó alatt, azóta sebeimet nyalogatom...

MEMO: vazelint előkeresni, BéBura magammal vinni!!!

BéBu = extra motiváció, egyfajta edzőtábor, új futós ismerősök
Meglátjuk milyen lesz, tudom, hogy ez már nem az a régi jó BéBu, de ha nem meyek el, sose tudom meg, mit hagyok ki. Úgy voltam vele, inkább azt bánjam meg, hogy elmentem, mint azt, hogy nem :o)

forgatókönyv: 5 nap szabi helyett kihozom 3-ból, mert a munkából kiesős része a legnehezebb: a nulladik napon csak este megyek le Győrbe, és a 4. nap lesz a pihenőnapom, munkával pihenős.

Szerju jóvoltából olvashattam egy jó kis maratoni beszámolót egy barátjától, abban találtam egy jó kis célidő definíciót. Kivontam belőle 20 percet, és rájöttem, hogy ez így szó szerint igaz rám: 3 órán belüli idővel nem kell foglalkoznom, az nem lehetséges, a 3 nullavalahanyas idővel boldog leszek, a 3 tizenvalahanyas időt nyugtázom, a 3 huszonvalahanyas idővel elégedetlen leszek, a 3 harmincvalahanyas idő pedig már nem jöhet szóba, annyira béna nem lehetek.
Tehát a cél: 3:10-en belül futni.

A következő maraton - és egyben az igazi célverseny, ahol már a kettessel kezdődő időért fogok futni, ha minden jól megy - pedig Róma lesz, ha valakinek ebből még nem derült volna ki ;o)

pro: ütőképes lánycsapat, talán ez az utolsó ilyen lehetőségem az életben - és mégiscsak _A_ verseny :o)))
kontra: kevés szabival, szoros mh-i határidőkkel (ha bevállalom, lehet hétvégén is dóóóógozni, hogy kész legyen a project), Kicsihangya nélkül, lábszétverés az utsó felesen, az eddigi statisztikák alapján sanszos egy dögrovás utána

???

Update: Gabival tanácskozás (egy ellene) végére a következőt diagnosztizálom magamon: a szívem odahúz, az eszem visszatart...

-Beszámolót akaruuuuuunk!
-Na de gyerekek, talán inkább kérünk! :o)

Csókolom, mikor lesz már hét vége felé?

30 km futás, egy jó adag rakottkrumpli és egy fél órás kádban ázás után nem lehet nem aludni egy kicsit :o)
Most meg dóóóógozhatok éjjel...