Avagy ember tervez, időjárás (ki)végez

Mennydörgés, felhőszakadás, jégeső. Imádom! 2 héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy én esőnek így fogok örülni. A péntek-szombat még csak a kutyának volt kínlódás, a vasárnap már nálam is agonizálással telt.

Péntek: este 10-kor (tovább nem várhattam az enyhülésre, lásd 1. szabály és másnapi koránkelés) futva hazaértem a dóóógozóból, és fülön csíptem Legót egy kis ráadásra. Nem terveztem sokat, csak 4 km-t. De kb. 100 méterenként meg kellett állnom Legót bevárni, annyira nem akart futni, még mindig kutya meleg volt. A Flórián téri zöld placcnál már olyan szemrehányó tekintettel nézett rám, hogy féltem, következő útja az Állatvédelmi Ombudsmanóhoz fog vezetni, így inkább kitaláltam neki testhezállóbb feladatot: fegyelmező tréning, helybenmaradás. Nem volt vita, úgy ottmaradt, mint még soha ;o) Én meg futkároztam körülötte, amikor előtte jártam, megsimogattam a buksiját, 1x elengedtem kutyázni, hogy valami jó neki is legyen ebben a buliban, aztán hazakocogtunk. Hazafelé még túrtam magamnak egy csíkos és egy Szilvássy könyvet (szemrehányó tekintet 2: „Bezzeg én nem turkálhattam a lomokban!”). A csíkos egyszerűen elémugrott (pár napja jutott eszembe, hogy gyerekkorom egyik kedvenc sorozatát, csíkos könyveket, kéne olvasnom, hogy visszajöjjön a regényolvashatnékom, amit már jó régen sikerült elveszítenem valahol), nem hagyhattam ott, az ígéretesnek tűnő kupacot meg már muszáj volt megvizsgálni. Hiába no, a guberálási hajlam öröklődik - remélem Apukám nem olvassa ezt a bejegyzést ;o)

Szombat: a terv a hajnali kelés, Legóval HHH volt, de a lomtalanítás ezt is felülírta. Hajnali 3 körül arra ébredtem, hogy valaki valamit nagy csatazajjal üt-vág. Egy darabig hallgattam, de csak nem akarta abbahagyni. Kinéztem az erkélyünk előtti lomhalmazra, de nem az ott tanyázóktól jött a hang. Aztán rájöttem, hogy az egyik nagyeszű pont a kapualjunkban bont szét valamit. Felkaptam gyorsan egy pólót+gatyát, Legót magamhoz vettem, lementem, és emelt hangon közöltem vele, hogy ezt most qrvagyorsan fejezze abba, mert nem lehet tőle aludni, és mondja meg ezt a cimboráinak is, mert ha még egyszer le kell jönnöm szólni, akkor elengedem a kutyát is. Szegények nem tudták, hogy egy hirtelen mozdulat, és Lego nem támad, hanem menekül :o), így hatott a fenyegetés, onnantól kuss volt. Egy nagy hibát azonban elkövettem, a madaraknak elfelejtettem üzenni, így fél 4-től 5-ig nem tudtam visszaaludni, ezért újra B-tervet kellett kitalálnom: hajnali futás storno, helyette délelőtt megyek, Lego nélkül.

Aztán olyan hőség lett, hogy a délelőttből megint este fél 10 lett, és még akkor is csak úgy tudtam elindulni, hogy előtte a hidegvizes csap alá tettem a futótrikómat, és csuromvizesen vettem fel (sikítás). Induláskor elkönyvelhettem a következő szemrehányó tekintetet (húúú, mit fogok én kapni attól az ombudsmanótól), Legó nem értette, miért nem viszem, eddig a futócipő egyet jelentett neki a sétával. De még éjjel is olyan hőség volt, hogy én is csak 4 km-kénti frissítéssel (sapka + tarkó csap alá, arcmosás, ivás) tudtam abszolválni a 15 km-t. Mikor elindultam, még nem tudtam, mennyit fogok futni, csak azt, hogy másnap 4:30-as ébresztő, így közben az oda-vissza + 2 kör mellett döntöttem, ezzel ügyesen lavírozva az 1. szabály mentén (21:30-as indulás, 22:50-es érkezés), illetve az aszfalthoz nem szokott izületeimnek se ártott, hogy nem mindjárt félmaratonnal sokkoltam őket.
A futás maga nagyon jól esett, mostanában ritkán adatik meg, hogy normális tempóban folyamatosan haladhatok, a Budai oldalon extrabónuszként pedig ilyen zenei aláfestést kaptam: Csavard fel a szőnyeget, Csókkirály, Greese, és a Neotontól a Verseny. „220 felett észre sem veszed, hogy elhagyod a valóságot, 220 felett átértékeled magadban a világot” – ezen a részen vigyorogva száguldoztam. Próbáltam Gabinak átküldfénypost, remélem megkapta :o))) Találós kérdés (elsősorban Gabihoz): honnan jött a zene? (Ha nem megy, adok hozzá segítséget!)

Vasárnap: 4:40-es kelés, pikkpakk összekészülés, 5:20-as busszal irány Pilisborosjenő (a továbbiakban PBJenő), 6-kor már futottunk Jillel, dogtrekkinges futótársammal és Abival, az egyik kopóval. De hiába a kutyák miatti kegyetlen koránkelés, már fél 7-kor iszonyatosan meleg volt és tűzött a nap, Lego megint bevette a lassítópirulákat, hiába vizeztük az ebeket kívül-belül, nem akaródzott futni neki. Így Szent-kútnál bánatosan úgy döntöttünk, hogy a mai napot nem erőltetjük, és hátraarcot vettünk. Visszafelé már Abinak se volt túlzottan futós kedve... Így 2 óra alatt 12 km-t hoztunk össze, rengeteg frissítéssel közben. Konklúzió: patak menti útvonal után kell néznünk ilyen melegben. Még terveztem, hogy a hiányzó km-eket este letolom, de kicsit sem hűlt le az idő, így nem vitt rá a lélek, egyébként se biztos, hogy lett volna értelme – egy hétvége alatt begyűjteni a heti adag 2/3-át, és már az elején a napi 2 futást erőltetni. (A lenti 3 km-ek nem számítanak annak!)

Heti szumma:
K: 3+4(L) km
Sze: 3 km + 3 km
Cs: 3 km
P: 3 km + 3+2(L) km
Szo: 15 km
Vas: 12(L, CC) km
Összesen: 51 km (Az elő-előzetesen tervezett 50-es összejött, bár elégedett, az nem vagyok. A 65 km-nek jobban örültem volna. Lényeg, hogy lett 5 futósnak nyilvánítható napom a héten.)

jelmagyar:
3 km + 3 km: 2 külön futás (általában reggel céghez be, este haza)
3+4(L) km: 3 km haza, és utána Legót felszedve egyből tovább
(L): Legóval futás
(L, CC): Legóval Canicrossban futás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.