Ami nagyjából bármire igaz :o)
"Két hétig szabin leszek. Azért gyakoroljatok. Már páran feltudjátok idézni a kedvenc, és kevésbé kedvenc gyakorlatokat. Ha ez utóbbiakat csináljátok, többet fogtok fejlődni.”

Eddig még nem sikerült rávennem magam a reggel 7-es jógaórákra, de ebből a két sorból akkora bölcsesség árad, ami igazán kedvet csinált. Várom nagyon, hogy leteljen az a két hét...
Addig is - ezen felbuzdulva - futás után nyújtottam ma egy rendesebbet, mint a mostanaban szokásos alibizés.

Tegnap kaptam meglepifagyit, sok-sok üzenetet, sms-t és telefonhívást. És voltunk este éttermezni. Jó kis nap volt.

Szabad olyat csinálni, hogy az "Atleti italiani" és "Atleti internazionali" nevezési díja különböző?

Firenze Marathon nevezés, Tariffe per la maratona 2010 rész

A múlt heti lúzer sorozatra visszatekintve arra jutottam, hogy lehet hogy úgy általában fáradok, még ha a futásban ezt nem is érzem. Ideje beiktatni némi lazítást, főleg mert ezen a héten a munkában kell nagyon odatenni magam. Mivel a (kényszer)pihenőt konkrétan a szombati nappal kezdtem, ezért ez a laza hét péntekig fog tartani, hétvégén megérdemlek végre egy rendes erdei túrafutást :o)

H-P: 2-3 könnyű futás, a negyedik szabályt betartva
Szo: reggel 20-25(L) km, Pilis, hosszú terepfutás
Vas: 10(L) km KF

NEGYEDIK SZABÁLY: nincs két pihenőnap egymás után!
Pihenőnap: amikor nem futok legalább 6 (vagy 3+3) km-t

Mivel a térdem még nem volt tökéletes, és amúgy is az ág is húzott (szombaton szinte egész nap fájt a gyomrom, vasárnap hajnalban meg arra ébredtem, hogy rettenetesen bedagadt a szám széle, azóta se tudom, mitől volt, de reggelre szerencsére már viszonylag szalonképesen néztem ki), a futást vasárnapra is levettem a programról, helyette elkísértem Ray-t élete első teljesítménytúrájára (Óbudai Határtúra 15). Gyalog. Azt hittem, gyerekjáték lesz. A teljesítés maga nem is okozott gondot, néha túl gyors tempót is diktáltam Ray-nek, futhatnékom is sokszor támadt (Legónak is, kétszer is eltűnt percekre az erdőben, a másodiknál már nem volt őszinte a mosolyom, amikor végre előkerült). Az első gyanús jel az volt, hogy rendesen megreggelizve is elfogyott két szendvics menet közben, otthon pedig még jól belakmároztam hagymás-szalonnás kenyérből. Egy délelőtt alatt többet ettem, mint máskor egész nap. Lehet, hogy ugyanakkora távon több kalóriát éget el az ember gyalogolva, mint futva?!
Aztán másnap jött a feketeleves, ólmos fáradtság, úgy éreztem magam, mint aki előző nap lefutott egy maratont, és még a tetejébe jól meg is verték. A fenekemben még ma is izomláz van. Mindez egy 4 km/órás tempóban teljesített túrától.
Ezek után óriási respect azoknak, akik gyalog letolják a Kinizsit, ha valaha ilyenre vetemednétek, még a rajtban üssetek agyon egy szívlapáttal! Csakis futva, sehogy máshogy! Gyalogolni nehéz.

Viszont a fentiekből arra következtettem, hogy ez igenis komoly sporttevékenységnek számít, így simán hozzászámolom a heti szummához, ami így alakult:

K: 2(L)+3 km + 3 km
Sze: 11(L) km
Cs: 3 km + 3 km
P: reggel HHH, 8(L) km + 3 km
Szo: nulla (kötsög kisbusz, kötsög térdem)
Vas: 17 km, GYALOGTÚRA, jó lesz keresztedzésnek :o)
Összesen: 53 km (2. szabály kipipálva, nem úgy mint a múlt héten)

Öröm az ürömben, hogy megvolt a heti 4 futós hétköznap, és némi trendet is felfedezni vélek a hétköznapi km-gyűjtögetésben, ez jó:
1. hét: 13 km
2. hét: 24 km
3. hét: 36 km
Ami a „baleset” miatt kimaradt, az meg nem a kihívásos része a futásnak, hanem az élvezet, így jártam.

3:03-nál nagyon durva

Tanulom az izmokat:-)

Ha futva megyek haza, nincs "utolsó kisbusz".

Vajon honnan írom ezt a bejegyzést így két perccel azután, hogy az utolsó busz elhagyta a parkot? ;o)

Update: éjjel 1-kor mentem haza...

Reggel szokás szerint kitettem a cipőmet a teraszra levegőzni. Csak az időjárásjelentést nem figyeltem.
Szar lesz tocsogó cipőben hazafutni...

Péntek este a kisbuszból kiszállás közben úgy beütöttem a térdemet, mint még soha. Ahogy fordultam ki a két üléssor közül, sikerült egy kiálló sarkot „beszúrni” a behajlított térdkalácsomba, belülre. Alig bírtam hazasántikálni. Aztán kiderült, hogy nem megy a lépcsőzés, a guggolás, a leülés és felállás sem. Azért én töretlen optimizmussal kenegettem, borogattam, és pókerparti helyett összepakoltam a másnapi futótúrára és korán lefeküdtem aludni. Hajnalban kipattantam VOLNA az ágyból, de a térdem még mindig gáz :o( Az év egyik legszebb nyári szombatján (se kánikula, se piros riasztás, se eső, egyszerűen tökéletes futóidő volt) le kellett mondanom a futást. Kényszerpihenőnap :o(((

Pénteken voltam reggel a HHH-n! Bár aznap se voltam a koránkelés hőse, azért sikerült egy 8 kilis körre kimenni munka előtt. Csodálatos futóidő volt, se hideg, se meleg, kellemesen borús, sapkát nem is vittem, minek, most úgyse kapok napszúrást. Hát azt nem is, a kék háromszögre érve úgy elkapott minket a zuhé, hogy siltes satyek híján azon kellett drukkolnom, nehogy kimossa az eső a kontaktlencsét a szememből. Ettől (meg a szétázott kötéstől – lásd dinnye) eltekintve nagyon örültem az égi áldásnak, imádom, amikor nyáron futás közben kezd esni – legemlékezetesebb ilyen futásom pont Gabival volt a Három Hután. Legót meg szerintem véletlenül fordítva kötötték be, minél rosszabb az idő, neki annál jobb. Így bőrig áztunk ugyan, de nagyon élveztük :o)