Az már bizonyos, hogy a sub3órás nápolyi eredmény 8 napon túl gyógyuló eufóriát okozott :o)))

Megpróbálok kicsit mögé nézni, hogy hogyan is jöhetett össze ez a számomra is meglepő eredmény. A dolog nagyon sok összetevőből áll, érdemes összegyűjteni, mik lehettek a felkészülésem kulcsai, tanulságul a későbbiekre, illetve a többi futótársnak.
Most még én se nagyon tudom, mi az, aminek a legnagyobb szerepe lehetett, csak találgatok: időjárás? fedett pályán "gyorsítás"? érzésből edzéstervezés? étkezés? motiváció és akaraterő? futótársak és barátok, akikkel és akikért lehetett futni? Talán pár bejegyzés, és letisztul egy kicsit a kép.

Addig is íme a befutó utáni fotó rólam, fáradtan, de nagyon boldogan. Kb. úgy érzem itt magam, mint aki megnyerte az olimpiát :o)))

Firenze és Nápoly között nagyjából ez volt az edzéseim váza:

H – kf (2x3 km, mh-re+haza közlekedés)
K – sátor, rövid résztáv
Sz – kf (2x3 km)
Cs – sziget, tempófutás vagy hosszú résztáv
P – kf (2x3 km)
Szo+Vas: hosszú aszfaltos futás a szigeten + vmi futókirándulás Legóval (és jó esetben Jillel) terepen

Most ezt tervezem Mátrabércig (főleg, amilyen cudar idő van kint, pláne indokolt a 2 sátor/hét):

H – kf (2x3 km)
K – sátor, rövid résztáv (tavasztól 400-as pálya)
Sz – SZESZ (közösségi futás a HHH-n, Legóval, szintgyűjtés)
Cs – kf (2x3 km)
P – sátor, hosszú résztáv (tavasztól sziget)
Szo - vmi futókirándulás Legóval (és jó esetben Jillel) terepen
Vas - hosszú szintes terepfutás

Illetve ha úgy érzem, hogy ez már sima ügy, és kéne még km-t gyűjtenem, akkor reggelente beiktatok a 3 km elé +5 km-t Legóval. Célok: gyorsulni méééééééég, szintet gyűjteni és minél többet futni Legóval (ez a heti egy nagyon kevés neki, élete legboldogabb pillanatai amikor az erdőben rohangálunk)

. . .

Ma azt álmodtam, hogy beneveztem a márciusi Róma maratonra, és futottam ott egy 2:56-ot. Simán, szinte kocogva :o)
Az álmaim mindig kicsit előttem járnak...