...közkívánatra! [köz = Tapír, hát hova süllyedtünk?! ;o)]

H: 6 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
P: 6 km KF
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Ójaj, összeadtam, szumma 90-110 km! Kicsit sok lesz az még, húzni kéne rajta:

H: 6 km KF
Ez kell, kicsit átmozgatni a hétvégi után -> na jó, legyen 5 km KF
K: kora reggel HHH (L), 12 km, benne 5 km váltogatás
Ez is kell, a váltogatást ugyan utálom, de az az erős edzések „előszobája”, felráz, de gyorsan kipihenhető, jót tesz a csütörtöki résztávozásnak, 5 kilinél kevesebbnek meg nincs értelme: marad!
Sze: kora reggel HHH (L), 13 km (gyalog fel + Panoráma-kör + le KF (Tapír, Ganki?)
Ezen lehet spórolni, de akkor tuti társak nélkül kell mennem, mert ez egy rövid háztól-házig útvonal, de legyen: 9 km KF
Cs: este: 6x1000 RT (kb. 13 km)
Legyen csak 5x1000, elsore eleg annyi is, és mondjuk kisbusszal ki félútig, akkor az kb. 10 km
P: 5 km KF, lásd hétfő
Szo+Vas: egy kutyás terepes KF és egy aszfaltos hosszú (2x 20-30 km)

Szumma 80-100 km! Reálisan 90, ha egy 29-es DömDöDöm-öt + egy jó kis 21-est számolok. Bazzz, negyed óra megfeszített munkával sikerült nyamvadt 10 kilit rövidítenem. És akkor ezen a ponton rádöbbenek, hogy még nem számoltam bele a „közlekedős” 3 kiliket, segítsééééég! Vagy megdöglök, vagy megdöglök, ha ezen a héten nem, hát a jövő hétre biztos...
Erre még alszom egyet, azt hiszem.

Dömörkapu az én barátom

Számokban: Szo: 4:40-es kelés, 2+27 km, 2 lány, 2+1 kutya, egy tucat patakozás, +100 szúnyogcsípés, + 2 óriási lila folt fenéktájon, - 1 boka, +1 kavarás, kicsi izomláz, szumma 5 óra
Vas: 6 órás kelés, 27 km, 2ó31p, 3 lány, 1 fiú, 0 kutya, 2 futó, 2 bringás, +100 b+ az emelkedők miatt :o), közepes izomláz

Szombat: DömDöDöm, 2 (HÉV-ig)+27 km, 2 kutyás CC! Szeder nagyon fegyelmezetten jött, Lego kicsit sokat kolbászolt a lábam alatt. Egyszer majdnem repültem utánuk, amikor a 3 kutya egybehangzóan úgy döntött, hogy márpedig ők levadásszák a felrebbenő sast (vagy mi volt), önbizalomból jeles :o) Hergelték egymást, én alig bírtam megtartani 22+25 kiló kutyát, csúsztam utánuk talpon a köves úton, félelmetes volt. Aztán Legót le tudtam kapcsolni és kézbevenni a pórázt, akkor már legalább nem egyszerre és egy ponton rángattak, így túléltem. Patakokból kifogyóban a víz, viszont dögmeleg, ezért minden adandó alkalommal megálltunk itatni/fürdetni, én 1x seggeltem egy nagyot a patakparti hordalékon. Odafelé aszfalt+dózerút, „fordítóban” lakmározás (kenyér+szalonna+hagyma+paprika+sajt), vissza végig bent a jelzésen, a dzsumbujban. Sikárosnál kavartunk egy jót, Jil-nek kicsit kiment a bokája, szerencsére a rétről kiérve már tudott vele futni. Kevésbé fáradtam el, mint a múlt héten.

Vasárnap: összeállt a nagy csapat, Jil+Ray bringával (Jil ráadásul oda is tekerve jött), Kicsihangya+én futva. Kutyákat otthonhagytuk, mert ebben a melegben velük nem lehet összefüggőt futni. Így mindenkinek jobb volt az aszfalt, Dömörkaputól Pilisszentkeresztig és vissza. Sajnos az emelkedőket rosszul saccoltuk, kutyával (az elején még lelkesen húznak), futva nem tűnt olyan vészesnek, mint bringával, kaptam is utána Ray-től a fejemre, hogy egyből 10,5 kili folyamatos hegymenettel szívatom. Nekem nagyon jól ment, sima ügy volt, VÉGRE ÉRZEM AZ ERŐT! :o))) A felfelék is jól mentek, és alig vártam, hogy a hosszú kapaszkodás után lehessen gurulni lefelé. Amúgy is könnyebb dolgom volt, már rutinos vagyok a hátizsákos, erdei hosszúk terén (cucc, frissítés, fej), Kicsihangya viszont eleve fáradtan indult, és hajlamosabb eléhezni is (próbáltam tömni aszaltgyümölccsel + vízzel, de a végén már csak azt hajtogatta, „kóla, kóla”, de az nem volt nálunk), meg egy kicsit később is fordultunk, mint terveztük, így visszafelé néha belesétáltunk, de a végén boldogok voltunk, hogy megcsináltuk, és így elsőre az az 5:35-ös átlag is király, amit ezen a szintes terepen mentünk. Utána Szentendrén vettünk kólát a függőknek, így senki sem szenvedett maradandó károsodást.

Egész hétvégén én voltam a hajcsár, talán egy kicsit türlemetlenebb voltam a cimborákkal, mint kellett volna, de még mindig sokat tökölünk, és rosszul tűröm, amikor közben esznek a szúnyogok, meg a vasárnapi indulás is nagyon nehezen jött össze. Meg nagyon benne volt a bugi a lábamban futás közben is. Remélem, azért még nem utálnak nagyon...
Aki ismer, az meg csodálkozhat, hogy egyszer sem rám kellett várni ;o)