Nohát, a hét természetesen pihenővel indult - mert megérdemlem as usual:-)

A keddi futónapon simán hoztam a 10,6-os penzumot, még szép hogy! - pihenőhét után...
A szerda kevésbé fényesen alakult, konkrétan nemjutottam el futni. Csütörtökön megcsináltam helyette a szerdai adagot, 8,8 tempó. Haha! Kifutottam a belem, oszt ugyanannyi lett az időm, mint amikor csak úgy kocogok. Igaz, hazafelé bele-bele kellett sétálnom, ismét igazoltam a tézist, nem a táv öl, hanem az iram. Pénteki pihi után szombaton a 8,8-as fartlek helyett 10, 6 örömfutást könyvelhettem el. Annyira jól ment, hogy azt éreztem a vasárnapi 15-ös LSD helyett megpróbálkozom egy 20-assal.
És lőn, sikerült, nem is akárhogy.
Ezúttal a bicikliúton a másik - eddig ismeretlen - irányba futottam, kellemes kocogó tempóban. A hosszú felsőt le lehetett venni egy idő után, kellemesen sütött a nap. 1 óra 10 perc után visszafordultam, s ahogy a nap lassan ment lefelé, visszaöltöztem. A vége 2 óra 20 perc, azaz hajszálpontosan ugyanannyi mint odafelé. Hmmm, ez nem rossz. A Monoton Félmaratonon novemberben 2:29-es 21-ért nagyon kellett küzdeni, szóval dacára az orvostudomány áldásos tevékenységének, csak fejlődtem vmit mégis az elmúlt fél évben. Ja, frissítés nélkül nyomtam, mert egész egyszerűen elfeledkeztem róla.

A hetet 50 kilivel zártam 4 futásból. Alaklulamolekula:-)

Ja, és a hét termése az első népszabis cikkem is:-) Girlpower!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.