Tegnap este dinnyeszelés közben, a legélesebb késünkkel dolgozva, mivel még magamnak is rossz volt nézni amit művelek, viccesen odaszóltam Raynek: „Ugye akkor is szeretni fogsz, ha levágom a fél kezemet?”
Nem telt el 10 mp, és megszaladt a bicsak. Fejvesztett keresgélés, hol a ragtapasz? / az nem jó, kicsi / nagyon vérzik? / kellene géz is / az hol van? / az eü dobozban jobbra a polcon / nem az kellett volna csak a mullap / most már mindegy / ne olyan szorosra / majd ha kékül levesszük :o) 10 perc elsősegélynyújtás, és már ehettem is a dinnyét.
Dinnye-e vagyok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.