Csodák márpedig nincsenek.
Az már most,  2. hét elején látszik, hogy nekem a nagy harcot nem a kilométerekkel, hanem a mindennap futással kell megvívnom.
A hétvégi km-sokk után nem volt elég egy pihenőnap. Ráadásul tegnap este vendégségben voltunk, 2 pohár bor is lecsúszott, be is rúgtam tőle egy kicsit :o), meg éjfél után értünk haza. További nehezítésként a mh-en felejtettem a mobilom, ami egyben a vekkerem is. Naná hogy nem sikerült felkelnem, így ugrott a reggeli HHH. De hazudnék, ha nem vallanám be, hogy egyetlen porcikám se kívánja még most se a hegyet.
Rakparti Duna-futást terveztem estére Legóval, hogy én pótoljam a reggeli futást, ő meg úszhasson egy kicsit, de a kollégák lebeszéltek, nem kell nekünk fertőzőtt folyóban vagánykodni. Marad a hazafutás, utána meg a környékbeli utcák, NKF*, és megpróbálok utána nem elfelejteni nyújtani!

*NKF = nagyon könnyű futás - már-már pihenés :o)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.