Nem terveztem szilveszteri versenyt, mert a legtöbb, aminek a híre eljutott hozzám, rövid, 5-10 km-es volt, nekem pedig egy hosszú futás illett az edzéstervembe szombatra. Aztán láttam a terepfutótopikban ef zé linkjét, és egyből tudtam, Törökbálinton a helyem. Félmaraton, ráadásul ígéretesnek tűnő terepen, ennél ideálisabb nem is kell, jó évzárás lehet ebből, már csak Gergőt kellett rábeszélni. Sikerült :o)

Az év legkeményebb hetében, 2 erős edzés - kedden egy 10x600-as résztávozás, csütörtkön egy hosszú tempófutás (28-ban 15 km 4:20-ban) - után éreztem már a bemelegítésnél, hogy itt most nem lesz maxra futás. Hosszú tempót úgyis nyomtam már a héten, fokozót pedig nagyon régen futottam, legyen akkor fokozó. Így megpróbáltam könnyen kezdeni, és minden kört gyorsabbra futni, mint az előzőt, szigorúan a pulzusra figyelve, a helyezéssel nem törődve.

Az első km-en mindjárt borulni látszott az elmélet, mert képtelenség volt a hosszú emelkedőn alacsonyan tartani a pulzust. Nem nyomtam, de már a folyamatos futástól is 160 fölé szökött a freki. A lefeléken azért megpróbáltam lazítani, jól is esett. Druskó Zsófi utol is ért a kör második felében, de nekem ekkor a legnagyobb problémám az volt, hogy kicsit túlöltöztem, már ennél a tempónál is melegem volt. A hosszúujjú fölső alól próbáltam éppen a karmelegítőt kihalászni, közben majdnem elhagytam az órámat is, de végül megszabadultam a feleslegtől. A kör végén még megviccelt a hajtűkanyar, ami totál le volt fagyva, satufékkel, helyben toporogva lehetett csak bevenni, és a jeges emelkedőn is ki akartak csúszni alólam a lábaim. Mókás lesz itt a végén hajrázni, gondoltam. Nem siettem a frissítéssel, megálltam és úgy ittam meg a teát.
A második körben azt a taktikát választottam, hogy az emelkedőket nem futom erősebben, mint az előbb, csak a lejtőket, próbáltam 160 felett tartani a pulzust. Zsófit valahol a kör első felében előztem vissza. Meglepett, hogy egy szakaszon szembe is jönnek futók, nem tűnt fel az előbb, hogy van egy rész, ami oda-vissza benne van a pályában, nem teljesen vágtam, hogy most akkor merre is az arra. Itt még ef zével futottunk együtt, kicsit aggódtam is, hogy ha a 3. körre egyedül maradok, el fogok tévedni. Szerencsére nem így lett, jó volt a pályajelölés.
A harmadik körben már eléggé nyomni kellett a síkokat és a lefeléket, hogy betaláljak a kitűzött 165-170-es célzónába, közben pár futót megelőztem. A kör vége felé betoltam egy gélt, kellett is, mert kezdtem éhes lenni, és azt utálom :o) A duplázós szakaszon szembejött Gergő, és tőle nem meglepő módon be is szólt: "Mivanmá', le se körözöl?!?" :o))) A legnagyobb meglepetés, hogy már majdnem visszaértem a faluba, amikor utolértem egy lányt (azt hittem, már nincs előttem csaj). Az aszfaltos szakaszon meg is előztem. Örültem neki, mert kicsit azért már fáradtam, és így a pulzusmérőn kívül volt még egy extra motiváció, hogy nyomjam neki az utolsó karikát. (Szép évzárás lenne megnyerni.)
Ez már nem volt egyszerű, próbáltam az emelkedőket is keményebben megfutni, de ez legfeljebb a frekin, és nem a tempómon látszott. Végig 170 felett tolni, ez volt a cél, nagyjából sikerült is. Az utolsó km-re visszafutott elém Nedus, nagyon megörültem neki, ez is adott egy kis pluszt, a maxpulzust (183!) is ezen a szakaszon sikerült elérni. Az aszfaltra kiérve megláttam magam előtt Gergőt, muhaha, méghogy le se körözlek!, rákapcsoltam, és utol is értem, csakhogy a jeges hajtűkanyaros-emelkedős technikája neki volt jobb, úgyhogy a célhoz ő ért előbb. Óra lenyom, 1:43:51, frissítés, megnyertem, elégedett mosoly.

Levezetés gyanánt még lefutottam Gergővel az utolsó körét, néhány dolgot, pl. a kecskéket csak ekkor fedeztem fel az útvonal mentén, jó volt kicsit más szemmel is megnézni ezt a jó kis pályát. Azért a két rövid, de meredek emelkedőt "Balboa" jelszóval megnyomtam - egyébként is talán ez volt az első terepversenyem az idén, ahol egyáltalán nem gyalogoltam bele egy emelkedőbe sem. Most nem érdekelt, hogy spóroljak az erőmmel, edzeni kell, a Mátrabérc vár!

Jó kis versenyt hoztak össze a törökbálintiak, remélem hagyomány lesz ebből. Szép és jó elosztású pálya, lelkes szervezés, korrekt frissítés, így elsőre is meglepően sok résztvevő (63). Érdemes talán elgondolkozni a chipes időmérés+nev.díj kombón (most ingyenes volt), akkor Csanya versenynaptárába is bekerülhetne a verseny. Én mindenesetre jövőre is ott leszek!

köridők, pulzusadatok itt

Szerző: Hiver

2 komment

Címkék: verseny fokozó terep