Nem terveztem szilveszteri versenyt, mert a legtöbb, aminek a híre eljutott hozzám, rövid, 5-10 km-es volt, nekem pedig egy hosszú futás illett az edzéstervembe szombatra. Aztán láttam a terepfutótopikban ef zé linkjét, és egyből tudtam, Törökbálinton a helyem. Félmaraton, ráadásul ígéretesnek tűnő terepen, ennél ideálisabb nem is kell, jó évzárás lehet ebből, már csak Gergőt kellett rábeszélni. Sikerült :o)

Az év legkeményebb hetében, 2 erős edzés - kedden egy 10x600-as résztávozás, csütörtkön egy hosszú tempófutás (28-ban 15 km 4:20-ban) - után éreztem már a bemelegítésnél, hogy itt most nem lesz maxra futás. Hosszú tempót úgyis nyomtam már a héten, fokozót pedig nagyon régen futottam, legyen akkor fokozó. Így megpróbáltam könnyen kezdeni, és minden kört gyorsabbra futni, mint az előzőt, szigorúan a pulzusra figyelve, a helyezéssel nem törődve.

Az első km-en mindjárt borulni látszott az elmélet, mert képtelenség volt a hosszú emelkedőn alacsonyan tartani a pulzust. Nem nyomtam, de már a folyamatos futástól is 160 fölé szökött a freki. A lefeléken azért megpróbáltam lazítani, jól is esett. Druskó Zsófi utol is ért a kör második felében, de nekem ekkor a legnagyobb problémám az volt, hogy kicsit túlöltöztem, már ennél a tempónál is melegem volt. A hosszúujjú fölső alól próbáltam éppen a karmelegítőt kihalászni, közben majdnem elhagytam az órámat is, de végül megszabadultam a feleslegtől. A kör végén még megviccelt a hajtűkanyar, ami totál le volt fagyva, satufékkel, helyben toporogva lehetett csak bevenni, és a jeges emelkedőn is ki akartak csúszni alólam a lábaim. Mókás lesz itt a végén hajrázni, gondoltam. Nem siettem a frissítéssel, megálltam és úgy ittam meg a teát.
A második körben azt a taktikát választottam, hogy az emelkedőket nem futom erősebben, mint az előbb, csak a lejtőket, próbáltam 160 felett tartani a pulzust. Zsófit valahol a kör első felében előztem vissza. Meglepett, hogy egy szakaszon szembe is jönnek futók, nem tűnt fel az előbb, hogy van egy rész, ami oda-vissza benne van a pályában, nem teljesen vágtam, hogy most akkor merre is az arra. Itt még ef zével futottunk együtt, kicsit aggódtam is, hogy ha a 3. körre egyedül maradok, el fogok tévedni. Szerencsére nem így lett, jó volt a pályajelölés.
A harmadik körben már eléggé nyomni kellett a síkokat és a lefeléket, hogy betaláljak a kitűzött 165-170-es célzónába, közben pár futót megelőztem. A kör vége felé betoltam egy gélt, kellett is, mert kezdtem éhes lenni, és azt utálom :o) A duplázós szakaszon szembejött Gergő, és tőle nem meglepő módon be is szólt: "Mivanmá', le se körözöl?!?" :o))) A legnagyobb meglepetés, hogy már majdnem visszaértem a faluba, amikor utolértem egy lányt (azt hittem, már nincs előttem csaj). Az aszfaltos szakaszon meg is előztem. Örültem neki, mert kicsit azért már fáradtam, és így a pulzusmérőn kívül volt még egy extra motiváció, hogy nyomjam neki az utolsó karikát. (Szép évzárás lenne megnyerni.)
Ez már nem volt egyszerű, próbáltam az emelkedőket is keményebben megfutni, de ez legfeljebb a frekin, és nem a tempómon látszott. Végig 170 felett tolni, ez volt a cél, nagyjából sikerült is. Az utolsó km-re visszafutott elém Nedus, nagyon megörültem neki, ez is adott egy kis pluszt, a maxpulzust (183!) is ezen a szakaszon sikerült elérni. Az aszfaltra kiérve megláttam magam előtt Gergőt, muhaha, méghogy le se körözlek!, rákapcsoltam, és utol is értem, csakhogy a jeges hajtűkanyaros-emelkedős technikája neki volt jobb, úgyhogy a célhoz ő ért előbb. Óra lenyom, 1:43:51, frissítés, megnyertem, elégedett mosoly.

Levezetés gyanánt még lefutottam Gergővel az utolsó körét, néhány dolgot, pl. a kecskéket csak ekkor fedeztem fel az útvonal mentén, jó volt kicsit más szemmel is megnézni ezt a jó kis pályát. Azért a két rövid, de meredek emelkedőt "Balboa" jelszóval megnyomtam - egyébként is talán ez volt az első terepversenyem az idén, ahol egyáltalán nem gyalogoltam bele egy emelkedőbe sem. Most nem érdekelt, hogy spóroljak az erőmmel, edzeni kell, a Mátrabérc vár!

Jó kis versenyt hoztak össze a törökbálintiak, remélem hagyomány lesz ebből. Szép és jó elosztású pálya, lelkes szervezés, korrekt frissítés, így elsőre is meglepően sok résztvevő (63). Érdemes talán elgondolkozni a chipes időmérés+nev.díj kombón (most ingyenes volt), akkor Csanya versenynaptárába is bekerülhetne a verseny. Én mindenesetre jövőre is ott leszek!

köridők, pulzusadatok itt

Szerző: Hiver

2 komment

Címkék: verseny fokozó terep

Áttörés

2010.07.27. 19:43

Végre megjött a jóidő: 15 fok, szakadó eső, szélvihar. Emiatt ugyan töröltük a Pilisbe tervezett bringázást (Jil+Ray) + hosszú futást (én), de végre lehetett vmi tempósabbat futni. Mivel nem akartam mindjárt a „feledik” erős héten nagyon túllőni a 80 km-s célon, és sikerült az indulást is kellőképpen elhúzni (21:15 – én vagyok A Lány, Aki Éjszaka Fut), ezért 15-ben 10 km fokozó mellett döntöttem.
A szigetig kockásra fagytam. „Utálom a szelet! Te akartad hogy hűvösebb legyen, 2 napja még a fél karodat odaadtad volna 15 fokért. De akkor is szarrá fagyok! Rendesen kell futni és akkor lesz még meleged is.” – vitáztam magammal. A terv kb. egy 12:00-11:30-11:00-10:30 félkörökből álló 10 km volt, ez egy kicsit merészebb, mint az előző ilyen edzés, kiderül, mennyit fejlődtem azóta. (Vagy mennyit fejlődött az időjárás, nézőpont kérdése ugye... 30 fok kontra 15.)
Most a nagyon laza félkört kihagytam, a „normál” tempóval kezdtem, aztán kicsit nyom –> közepesen nyom –> nagyon nyom. Már a második nagyon jól ment, sima ügy volt a 4:30-as tempó, aztán a harmadikat bár toltam neki elég rendesen, de éreztem, hogy van még itt tartalék. Az áttörés az utolsó kör volt, végig tudtam nyomni maxra, azzal az érzéssel, amit nemrég még csak 1-2 percig voltam képes elviselni. Most meg simán számoltam vissza, hogy már csak 2 kili, már csak 1500m, már csak ezer, már csak 500, mintha a világ legtermészetesebb érzése lenne, hogy bólogatok, mint Paula Radcliffe és a fülemen is levegőt veszek. A végére még egy kis hajrára is futotta. Jobban futok, mint 4 éve, igen, megcsináltam! :o)
12:01, 11:14, 10:51, 10:15, ez igen acélos, a nemrég még csak álom szintjén felmerülő 4:30-ban 10 km pipa (44:21 lett a 2 kör), szintúgy a 4:15-ben 5 km. Új rész-célokat kell keresnem ;o))))))))))))))

Szerző: Hiver

2 komment

Címkék: beszámoló fokozó

Halvány életjel

2010.07.15. 19:25

...avagy egy gyorsan összecsapott bejegyzés

A 6. hét 82 kilis lett, voltak végre feladatos futások, és bár meleg volt és rövidítettem az összes edzésen (nem érdemes kapásból 100 km-es héttel és minőséggel is sokkolni az újrakezdő szervezetet), azért arra merek következtetni, hogy már most elég jó formában vagyok, ahhoz képest hogy mostanában semmilyen gyors futásom nem volt. A váltogatás jól esett, pedig azt mindig utáltam, a RT 4x1000 hőségben frissítő nélkül 4:05-4:10-ben ment, 10 km fokozó utolsó 2,5 km-e 10:51 lett. De ami a legbíztatóbb, hogy a "robot" (se nem túl gyors, se nem túl lassú) érzés valahol 4:50-4:55-ös tempónál van, tehát csak 10-15 mp-cel vagyok lemaradva régi önmagamtól :o)

Aztán jött a vasárnapi sokk a DömDöDömön: szétszedtek a kutyák. 2 kutyát (Lego + Szeder) vittem canicrossban, és a legdurvább köves szakaszon jött rájuk a vadászhatnék (valószínűleg egy egész csapat vaddisznó vonult le előttünk hosszan pont az úton, mert 2x is láttunk 1-1 kismalacot, alighanem lemaradtak), tépték magukat, meg engem, 42 kiló Hiver tartott 47 kiló kutyát, 1 akarat 2 ellen, nemvóóóóóótjó, na. Ugráltak, húztak, vonyítottak, futni esélytelen volt, lépésről lépésre nagyon lassan lehetett csak őket előre engedni, különben repülök. Fél óra alatt jobban elfáradtam, mintha futottam volna egy maratont kézenállva ;o) MINDENHOL izomlázam lett. Azóta próbálok felépülni romjaimból, ráadásul napok óta 30-35 fok van, plusz még mindig munkamunkamunka, így az e heti terveimnek álmaimnak (3 feladatos edzés, hasonló tempó, csak több km, mint a múlt héten) lőttek. H-K semmit nem futottam, tegnap a reggeli alibi 2,5 km-en túl végre sikerült rávennem magam este egy 5,5 kilis átmozgatásra, eddig ennyit tudok felmutatni, nem túl acélos :o/

Ma este kéne csinálnom váltogatást, és holnap hajnalban vmi feladatos edzést - még nem tudom, hogy a résztávot vagy a fokozót hagyjam meg a hétvégére.

Mert megyünk Badacsonyba kempingezni, hurrá! Végre lesz úszás, mint keresztedzés (a vasárnap szétgyötört hátamnak-vállamnak-karomnak most különösen jól fog esni), sátorozás (IMÁDOM!) viszont nem lesz kimért pálya. Valószínűleg a résztáv marad szombatra hosszú intervall formájában (4p gyors, 1 p nagyon lassú - 6x). És lezsíroztam vasárnapra Berzsóval, hétfőre Csanyával egy futást, már nagyon várom! Mekkora mák, hogy ők is pont a környéken lesznek, már láttam magamat Legóval (vagy ha nagyon meleg van, ráadásul nélküle) magányosan kocogni a környéken. Ray pedig szerzett nekem tintapárnát, így magamhoz veszem és felavatom végre a Kéktúra igazolófüzetemet is!