Csak hogy lássátok, nem a 3 óráért mentem oda, csak futni egy jót! :o)

Nedus: "Lassan kezdődik a vissza-pihenés ideje? Mi a terv, ha nem titkos?"

Hiver: "Terv: futni egy keményet, nem elkornyadni a végére, hanem végigtolni, mint Firenzében (Ha az első fele x perc, akkor a második legyen x és x+2 között). Pulzusra fogom nyomni, nem időre, de azért jó lenne újra 3:10-en belül, szerintem ennek ilyen edzésmunka után már muszáj mennie. Ha jobb, az se baj, örülnék 3:05-ön belülinek is, de nem fogom magam időtervvel stresszelni. A sub3:00-val meg pláne nem :o) Örömfutás, a végén lehet egy kis fogcsikorgatás :o)))
Visszapihenés? Hát nem tudom. Érzésre írom szinte napról napra az edzéstervet, de a formaidőzítésről fogalmam sincs. Nézegetem, hogy volt régen, de azóta sok minden változott. Legtöbbször nem volt nagy rápihenés, inkább csak a legutolsó hét volt könnyű. Meg figyelem, mások hogy csinálják. Majd kialakul. Az edzésekkel is úgy vagyok, hogy lehet, hogy nem a legideálisabb, kapom is az osztást, hogy túl sok az erős futás és túl keményen nyomom, de most egyszerűen rámegyek az élvezetre, futok mint a nyúl, mert jól esik ;o)"

zserzseli: "En ovatosan megelolegzem a sub3 orat neked.."
"A 3 órával meg ne stresszeljetek, jelenleg lex@rom státuszban van, főleg hogy Nápoly nem sík és nem AIMS standard pálya, meg 2 hónap felkészüléssel ne legyen nagy mellénye az embernek. (...) Ha jan. 29. reggel a 170-es pulzushoz véletlenül 4:10-es tempó fog tartozni, nem fakadok sírva – de erre azért kicsi az esély, főleg ha a plusz 10 fokot is figyelmbe veszzük. Ja, nem, hidegfront lesz :o)"

tvjudit: "Mik a kilátások egyébként?"
Hiver: "Őszintén szólva fogalmam sincs. Vannak nagyon jól megfutott edzéseim, szuperjó pulzuson, de elképzelésem sincs, hogy ez mire lehet elég a nagy napon. A formaidőzítéshez nagyon nem értek. Kb. az lesz a terv, hogy lesz egy max pulzus minden 5 km-re (Firenze+Róma pulzusok alapján) és egy max tempó (4:10), aminél gyorsabban nem futhatok egy métert se, ha 99 a pulzusom, akkor se :o) Ha fogadnom kéne magamra, a firenzei tapasztalatok alapján azt mondanám, 3:05-3:06, de azért benne lehet ebben egy 3 órához közelebbi idő is. Majd kialalkul. Lényeg, hogy megint okosan-harcosan meg tudjam futni a végét is!"

lilla: "Izgulsz?"
Hiver: "Szerinted? Naná! Főleg, hogy fogalmam sincs, milyen pálya, milyen időjárás vár Nápolyban, és milyen tempóra leszek jó: 4:10-4:40 között bármi lehet, 4:20-4:24 a valószínű, 4:30 felett kukába az összes futócipővel :o) Vakrepülés a javából, de kell nekem 2 hónap felkészülés után vigéckedni ;o)"

Nedus: "Most hétvégén futsz? Nagyon szurkolok!!!! Ha nem veszed tolakodásnak, akkor én megtippelném az eredményt: 2:58:40"

Hááát, azt hiszem, Nedus tudhat valamit a maratonfutásról :o)))

Nápoly, első impressziók:
Régebben szép város lehett, úgy 30 évvel és néhány ezer tonna kommunális hulladékkal ezelőtt. A legautentikusabb souvenir egy nagy zsák szemét és egy adag kutyakaki lenne, amit innen vihet az ember :o)

Nápoly maraton számokban:
Megvan a hivatalos idő, bruttó 2:58:30, nettó 2:58:24 - Mike, én nyertem? :o)
Nők között 4., korosztályban 1., abszolútban 20. hely. (kis verseny, kb 500 indulóval)

A versenyről, első gondolatfoszlányok:
Pulzusra futottam, ahogy azt előzetesen megbeszéltem magammal. Az ehhez tartozó tempó meglepően gyors volt, átlagban 4:10 körüli sebességgel hasítottam az első felében. A gondok úgy 25-nél kezdődtek, a tervezett lassan emelkedő pulzusom 173 után nem akart feljebb menni (Firenzében pont az volt a baj, hogy jobban emelkedik a freki, mint kéne) és el kellett kezdeni küzdeni. Hát én végigküzdöttem, derekasan, de ez most fájt, főleg az utolsó 3-4 km, ahol szembeszél és az utolsó kilin durva emelkedő volt. De megérte :o)
Aszfaltos maratonokhoz mérten kegyetlenül szintes pálya, érzésem szerint maximum a táv fele volt sík. A tengerparton pedig elég erős szél fújt. (Egyébként kellemesen hideg volt, olyan 6->10 fok, nekem való.) Az élet persze igazságos, mert ugyanannyi emelkedő volt benne, mint lejtő, és ugyanannyi szembeszeles szakasz, mint hátszeles, mert egy hurkokkal tűzdelt pályán mentünk 1 nagyobb és 2 kisebb kört. De a második fele volt szintesebb, és a célegyenes is egy céldomb volt. Acélos hajrá helyett így örültem, hogy egyáltalán felértem, és beértem. És még most sem nagyon hiszem el, hogy ezt egy ilyen pályán így összeraktam.
Remélem holnap nem arra ébredek, hogy csak álmodtam az egészet...

Valami olasz városban futok, rajtszámmal, sok futó körülöttem, úristen ez már a Nápoly maraton?! Nem tudom, mennyinél járok, a tempó laza, nem megszakadós, érzésre az a 4:40 körüli ebbenkifutokavilágbólis-tempó, fáradt sem vagyok, viszont nem érzem a tüzet, a motivációt. Egyszer csak meglátok egy km táblát, mellette egy versenyórát: 41 km, és 3:11-nél járok. Na ebből se lesz jobb idő, mint Firenzében...

Azt ezek után nehéz lenne tagadni, hogy nem izgulok a verseny miatt, nem érdekel a minél jobb teljesítés. "Anyám, az álmok nem hazudnak." Remélem Petőfinek nincs igaza :o)

Arra viszont büszke vagyok, hogy még álmomban is vágom, hogy milyen tempóhoz milyen maratoni részidő tartozik: 41 km, 3:11, az 4:39.5/km-es iram :o)))

POI

2012.01.10. 13:06

ÉP: 46
súly: 43 kg (tegnapi)
Polar OwnIndex: 61

Szerző: Hiver

Szólj hozzá!

Címkék: poi ép

116 még gombócból is sok

2012.01.10. 13:04

2011 utolsó hetében 116 km-t futottam. Ez már önmagában is ütős szám (az újrakezdés óta sosem futottam ennyit egy hét alatt), de megfejelve azzal, hogy ebben 3 kifejezetten erős edzés is volt (10x600 RT, 15 km tempó és egy terepfélmaraton fokozóban), konkrétan túlvállalásnak is tűnhet. Az is volt :o)
Bár a vasárnapi edzés csak futókirándulás címén vonult be a történelembe (123-as ÁP) és a következő hétfőt is könnyűre vettem (3 km, az mi?), keddre még mindig nem sikerült kihevernem a sokkot. 10x800 volt a terv a sátorban, de már az első résztávnál éreztem, hogy ez nem lesz fáklyásmenet. Fáradt, zsibbadt lábak, nem esett jól a mozgás, bár a tempó jó volt, de meg kellett küzdeni minden egyes lépésért. Nyirmogtam is rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán a 6. után megadtam magam a sorsnak, és úgy döntöttem, nem erőltetem ma ezt a 10 darabot, elég lesz 8 is.

Csütörtökre izomzatra már rendben voltam, de valahogy a szél+eső+hideg kombóban csak nem akart megérkezni a motiváció. Így az aznapra szánt piramisfutást kihagytam, egy sima hazakocogás lett belőle, attól is megfáztam egy picit a viharban. Szerencsére jókor vettem vissza - érdemes hallgatni a megérzésekre, ha már a tapasztaltabbakra nem mindig sikerül :o), megúsztam egy kis torokkaparással és egy pihenőnappal.
Szombaton már futottam, mint a nyúl, Firenze óta a legjobban sikerült edzést sikerült összeraknom, azóta is fülig ér a szám :o)))

Tanulság is van: lehet, sőt kell feszegetni a határokat (okosan, a túledzettség nem a barátom!), hiszen ha nem megyek el odáig, nem tudom meg, mit bírok el, mit nem. Hiszen ez az egész erről is szól, ez a szép benne: mindig kicsit meghalni és újra meg újra feltámadni.
Mindenesetre a 120-as, kemény futásokkal tarkított heteket még jegelem egy időre...

A legjobb dolog ma

2012.01.08. 00:17

Társasjáték: 20.95 EUR
Szép új kabát: 22990 Ft
4:12-ben futni a 30km fokozó végét, könnyedén (!): megfizethetetlen :o)

Étterem, 42 km után

2012.01.08. 00:02

A pincér szeme először akkor kerekedett el, amikor leadtam a rendelést.
Másodszor amikor meglátta, hogy meg is ettem.

Terv: piramisfutás á la Lilla, 1-2-3-2-1 km 4:10-re, köztük 1 kilis könnyű futások.

4 fok van, esik az eső, fúj a szél, Zserzseli már reggel letudta ("mondjuk többször nem fogom más edzését egyedül megcsinálni :o), mert valami brutálisan szarul ment ma"), Szaszáék mást futnak, mehetek egyedül. El fog vinni a huzat, és még jól meg is ázok, jaj.
Erőt gyűjtök:

Oh God, it's raining
But I'm not complaining
It's filling me up
With new life


UPDATE:
Ez az erőgyűjtés nem nagyon jött össze: megvan Firenze óta az első ellógott edzés :o(

2012 - tervek

2012.01.04. 22:30

legalább 3500 km az év végi elszámolásnál
gyorsulni!!! fedettpályás időszakban heti 1 sátor
Balboa-n 1:48 alá kerülni és tartani a helyem az első 10-ben

versenyek:

01.29. Nápoly marathon
   időterv nélkül, tisztességesen, végig emelkedő pulzussal végigfutva, mint Firenzét
   azért megint 3:10-en belül kéne lenni a rend kedvéért :o)
03.04. Pécs-Harkány
   jó lenne 1:48-on belül (4:20/km)
03.25. Vértesi Terep Félmaraton (410 m szint)
   edzőverseny, jobb időt futni a tavalyi 1:45:03-nál
04.01. Vivicitta Félmaraton
   1:30-on belül már végre!!!
04.22. Mátrabérc Trail, 58 km/2800 m szint
   7:30-on belül és dobogós helyen célba érni
   (titkos álom: 6-ossal kezdődő idő...)
05.01. Samsung Terep Félmaraton
   edzőverseny, jobb időt futni a tavalyi 1:44:46-nál
05.12. Terep 50, 51,8 km/1700 m szint
   címvédés, 5 órán belüli idő

Eddig tervezek, a nyár, a melegben futás nem szokott az erősségem lenni, ennyi verseny után meg lehet hogy rám fog férni némi pihenő is - aztán majd meglátom, mihez lesz kedvem ősszel.

UPDATE:
Beneveztem még a Kékesre is :o)
06.02. Kékes Csúcsfutás, 11,6 km/671m szint

Szerző: Hiver

Szólj hozzá!

Címkék: versenynaptár

A futó karácsonya

2012.01.02. 14:07

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Ha valakinek nem szúrná ki a szemét, van az egyik képen egy "Best wishes", egyenesen Paula Radcliffe-től :o)))

Nem terveztem szilveszteri versenyt, mert a legtöbb, aminek a híre eljutott hozzám, rövid, 5-10 km-es volt, nekem pedig egy hosszú futás illett az edzéstervembe szombatra. Aztán láttam a terepfutótopikban ef zé linkjét, és egyből tudtam, Törökbálinton a helyem. Félmaraton, ráadásul ígéretesnek tűnő terepen, ennél ideálisabb nem is kell, jó évzárás lehet ebből, már csak Gergőt kellett rábeszélni. Sikerült :o)

Az év legkeményebb hetében, 2 erős edzés - kedden egy 10x600-as résztávozás, csütörtkön egy hosszú tempófutás (28-ban 15 km 4:20-ban) - után éreztem már a bemelegítésnél, hogy itt most nem lesz maxra futás. Hosszú tempót úgyis nyomtam már a héten, fokozót pedig nagyon régen futottam, legyen akkor fokozó. Így megpróbáltam könnyen kezdeni, és minden kört gyorsabbra futni, mint az előzőt, szigorúan a pulzusra figyelve, a helyezéssel nem törődve.

Az első km-en mindjárt borulni látszott az elmélet, mert képtelenség volt a hosszú emelkedőn alacsonyan tartani a pulzust. Nem nyomtam, de már a folyamatos futástól is 160 fölé szökött a freki. A lefeléken azért megpróbáltam lazítani, jól is esett. Druskó Zsófi utol is ért a kör második felében, de nekem ekkor a legnagyobb problémám az volt, hogy kicsit túlöltöztem, már ennél a tempónál is melegem volt. A hosszúujjú fölső alól próbáltam éppen a karmelegítőt kihalászni, közben majdnem elhagytam az órámat is, de végül megszabadultam a feleslegtől. A kör végén még megviccelt a hajtűkanyar, ami totál le volt fagyva, satufékkel, helyben toporogva lehetett csak bevenni, és a jeges emelkedőn is ki akartak csúszni alólam a lábaim. Mókás lesz itt a végén hajrázni, gondoltam. Nem siettem a frissítéssel, megálltam és úgy ittam meg a teát.
A második körben azt a taktikát választottam, hogy az emelkedőket nem futom erősebben, mint az előbb, csak a lejtőket, próbáltam 160 felett tartani a pulzust. Zsófit valahol a kör első felében előztem vissza. Meglepett, hogy egy szakaszon szembe is jönnek futók, nem tűnt fel az előbb, hogy van egy rész, ami oda-vissza benne van a pályában, nem teljesen vágtam, hogy most akkor merre is az arra. Itt még ef zével futottunk együtt, kicsit aggódtam is, hogy ha a 3. körre egyedül maradok, el fogok tévedni. Szerencsére nem így lett, jó volt a pályajelölés.
A harmadik körben már eléggé nyomni kellett a síkokat és a lefeléket, hogy betaláljak a kitűzött 165-170-es célzónába, közben pár futót megelőztem. A kör vége felé betoltam egy gélt, kellett is, mert kezdtem éhes lenni, és azt utálom :o) A duplázós szakaszon szembejött Gergő, és tőle nem meglepő módon be is szólt: "Mivanmá', le se körözöl?!?" :o))) A legnagyobb meglepetés, hogy már majdnem visszaértem a faluba, amikor utolértem egy lányt (azt hittem, már nincs előttem csaj). Az aszfaltos szakaszon meg is előztem. Örültem neki, mert kicsit azért már fáradtam, és így a pulzusmérőn kívül volt még egy extra motiváció, hogy nyomjam neki az utolsó karikát. (Szép évzárás lenne megnyerni.)
Ez már nem volt egyszerű, próbáltam az emelkedőket is keményebben megfutni, de ez legfeljebb a frekin, és nem a tempómon látszott. Végig 170 felett tolni, ez volt a cél, nagyjából sikerült is. Az utolsó km-re visszafutott elém Nedus, nagyon megörültem neki, ez is adott egy kis pluszt, a maxpulzust (183!) is ezen a szakaszon sikerült elérni. Az aszfaltra kiérve megláttam magam előtt Gergőt, muhaha, méghogy le se körözlek!, rákapcsoltam, és utol is értem, csakhogy a jeges hajtűkanyaros-emelkedős technikája neki volt jobb, úgyhogy a célhoz ő ért előbb. Óra lenyom, 1:43:51, frissítés, megnyertem, elégedett mosoly.

Levezetés gyanánt még lefutottam Gergővel az utolsó körét, néhány dolgot, pl. a kecskéket csak ekkor fedeztem fel az útvonal mentén, jó volt kicsit más szemmel is megnézni ezt a jó kis pályát. Azért a két rövid, de meredek emelkedőt "Balboa" jelszóval megnyomtam - egyébként is talán ez volt az első terepversenyem az idén, ahol egyáltalán nem gyalogoltam bele egy emelkedőbe sem. Most nem érdekelt, hogy spóroljak az erőmmel, edzeni kell, a Mátrabérc vár!

Jó kis versenyt hoztak össze a törökbálintiak, remélem hagyomány lesz ebből. Szép és jó elosztású pálya, lelkes szervezés, korrekt frissítés, így elsőre is meglepően sok résztvevő (63). Érdemes talán elgondolkozni a chipes időmérés+nev.díj kombón (most ingyenes volt), akkor Csanya versenynaptárába is bekerülhetne a verseny. Én mindenesetre jövőre is ott leszek!

köridők, pulzusadatok itt

Szerző: Hiver

2 komment

Címkék: verseny fokozó terep