Úszás: végre éreztem, hogy a karom is dolgozik, és nem súrúbb kapálózással, hanem nagyobb húzásokkal is tudok gyorsítani. A medencében és utána se tököltem végre, bemász, 2000-et egyben lesz, kijön, zuhany, haza. Hogy klasszikust idézzek, odamentünk, leúsztuk, hazajöttünk, oszt jóvan. 10:20-as 400-ak könnyedén, 2000 m 51:14, különösebb megerőltetés nélkül, vége gyorsabban. Sima ügy :o)
Utána még jutott idő egyet futni is, 10 km-ben egy szigetkör 1p/1p váltogatás, 52:37, szintén könnyen.
Érzem az erőt.

Százszor leírni!

2011.05.26. 10:49

Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt! Nem kajálok be futás előtt!

Sydney Marathon

2011.05.26. 07:46

hát, lehet, hogy nekem nem kéne erőltetnem a beszámolóírást:-)

Elég régen volt ugye szept. 19. Igen, 2010:-) Nyilván csak foszlányokra emlékszem. Tényleg csak néhány benyomás:

A Harbour Bridge északi lábától, Milsons Point-tól indult a verseny, rögtön a hídra való felkapaszkodással. Nem elég, hogy amúgy is nehéz visszafognia magát az embernek az elején, rögtön el lehet játszani az egész versenyre félretett muníciót 2-3 km alatt. Na jó, azért nem sikerült teljesen elfutni. Itt még legalábbis:-) Veszettül figyeltem a km táblákat, szerettem volna belőni a tempót, mert itt az 'érzésre' nem játszott, de a legelső tábla amit sikerült észrevennem a 3-as volt. Mivel több táv volt, hasonló, de nem egyforma útvonalakkal, ezért a km táblák rendre változtak, a 3-as után jött az 5-ös, majd a 4-es, csak ugye mind más színnel, amit előre nem tudtunk, hogy melyik a maratonistáké. Mondjuk ez a 21. után már nem volt zavaró, mert egyedül maradtunk:-)

Ami rémlik, hogy 8 km körül beértem a 4 órás iramfutókat, ami intő jel lehetett volna, de nagyoskodtam egy kicsit ahelyett, hogy visszavettem volna, a Hyde Parkban el is futottam tőlük, majdnem hogy meg voltam győződve róla, hogy ők mennek rossz tempóban. Bakker, mintha ez nem a 8. lett volna. Simán mint egy elsőmaratonista. Eh... 16-nál már gondjaim voltak, kicsit megijedtem, de viszonylag hamar rendbejöttem. Itt értek utol a 4 órás iramfutók. Nem volt vidám, ahogy átgázoltak rajtam a sleppel együtt. Féltávnál (Centennial Park) emlékszem egy magyar zászlóra, ami mellett aggodalmas arccal ácsorgott egy család. Kikiabáltam egy szép napot-ot, de annyira meglepődtek, hogy csak bamba arccal bámultak rám. Hát, ez megviselt. Nem az, hogy nem köszöntek vissza, vagy nem szurkoltak (mondjuk ezt utálom, hogy kijönnek szurkolni vmi családtagnak, de másnak már nem mondanának egy keep-it up-ot), hanem, hogy rá kellett jönnöm, megint többet foglalkozom a külvilággal, ahelyett, hogy a futásra koncentrálnék. Innen megint összeszedtem magam, egész jól voltam 35-ig, ahol először sétáltam bele. Ráadásul ott ismét a CBD-be értünk, az egész pálya olyan mint egy egérlyuk, mindenütt alul és felüljárók. Egyedül az mentett meg, hogy mindig volt egy közeli sétáló áldozat, akit muszáj volt megelőzni:-) így tötyörögtem kb 41-ig, az utolsó kili nem volt vidám, a Circular Quay-nél pár lépést megint sétáltam, persze Balázsnak pont ekkor kellett odaérnie szurkolni:-) Mindig lebukok... Aztán már muszáj volt futni nagyon, mert mindenki hajrázott körülöttem, és még Móni is csak ezért jött el, hát villantani kellett valamit. A célban kicsit támolyogtam, de sikerült a chipet leszedni a cipőmről, a befutócuccokat is összeszedegettem (nem csomag volt, hanem mindent külön ablaknál adtak át), és végül elfelejtettem persze az Operaház előtt fotózkodni éremmel a nyakamban. Ha nem lenne ilyen drága a nevdíj (130 AUD), akkor lehet, hogy újráznék csak a fotó kedvéért. De lehet, hogy csak kimegyek majd a célba, kicsit bevizezem a pólóm, és a nyakamba akasztom majd az érmet:-)))

A célból 20 perc szocializálódás után rohantunk haza, mert 4-kor már a repülőn ültünk Auckland felé. Az ottani városnézésről és sétálgatásról nincsenek jó emlékeim:-)

Most nem futok a csúcsra

2011.05.25. 20:11

Idézet by Tapír, de nem ő az egyetlen, aki mostanában ilyenekkel traktál (amúgy köszi a belém vetett bizalmat, jól esik ám):
"Az utóbbi két év női eredményei alapján simán dobogóesélyes vagy"
Vajon miért gondolja mindenki, hogy aszerint választok versenyeket, hogy honnan lehetne elhozni a legfényesebb rézbiliket? ;o) No way! A lényeg, hogy az adott célnak (idén nyári például a gyorsulás) a leginkább megfeleljen edzésként/szintfelmérésként. Kékes Csúcsfutásnak így most nincs helye az életemben. Sajnos. Pedig egy kicsit tényleg kedvet kaptam...

De ha az edzéstervem és a versenynaptáram - micsoda nagy szavak! még szokni kell őket :o) - nem lenne elég visszatartó erő, a 6000 forintos nevezési díj biztosan eltántorít az utolsó perces nevezéstől. De abbafejezem a BSI ekézését, mielőtt csúnyán kikapok a Tapírtól. Pont azt nézegettem, hogy jövőre már én is - 10 év után újra - törzsfutó leszek, szóval azért vannak ott jó kis versenyek :o)

Szerző: Hiver

2 komment

Címkék: bsi tapir

Azt hiszem, ez volt életem legnagyobb futósikere. Versenyt nyertem már egy párszor (nem sokszor, talán a két legjobb félmaratoni időm ért egyben aranyat is, meg 1-2 kisebb crossfutás), de hogy egy olyan versenyen, ami abszolút debütálás a számomra, ennyire hideg fejjel, maximálisat nyújtva tudjak végigmenni, hatalmas pályacsúcsot futni és még a fiúkat is megszorongatni az utolsó két szakaszon, erre minden eddiginél büszkébb vagyok. Madarat lehetne velem fogatni, nem cserélném el ezt az élményt egy Oscar-díjra sem.

Apropó Oscar, akkor jöjjön a köszönetnyilvánítás, mert ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs:
- BF, akinek az évekkel ezelőtti tanácsai talán most kezdenek beérni – vagy a fejem lágya benőni :o) Jobb későn mint soha!
- Dildi+ Jucus+ KerCsabi, akikkel végigmentünk bejáráson Piliscsabától Kisrigóig, és akik megtanítottak arra, hogy nem szégyen, sőt kifejezetten hasznos az emelkedőkön gyalogolni. Nélkülük Klastrompusztáig se jutottam volna, vagy legfeljebb négykézláb!
- Jil+Ray+Gergő, akik a mindennapokban társként/futótársként/barátként segítenek
- Lego kutya
- annyi barát és ismerős, aki bíztatott, esetleg próbálta rám rakni a győzelem terhét – nem hagytam magam, de nagyon jól esett, hogy hisznek bennem, ez plusz erőt adott
- Femina, aki „végigtolt” a pályán, ha a 170-175-ös felső pulzushatár volt a „Lassíts!”, akkor ő volt a „Gyorsíts!” és így a rendőrelv szerint szépen, a nekem ideális tempóban, nem elfutva, de hála Feminának nem is kieresztve masíroztam a célig
- Balázs, aki anno szülőatyja volt a versenynek és Lúdtalp+Alow, az útvonal kitalálói
- és végül de nem utolsó sorban: a teljes T100 szervező- és segítőgárda, fantasztikusak voltatok! Külön kiemelném a frissítőpontok személyzetét, a sok szeretetet, amit kaptam, mind mind kilométerre váltottam. És nagyon sokszor hálával gondoltam arra is, aki a narancssárga jeleket festette – bár sokat szerint nem volt 100%-os a jelölés, én úgy gondolom, hogy nem is kell hülyebiztosnak :o) lennie, viszont minden egyes narancssárga pötty és vonal azt jelentette nekem, hogy jó helyen járok, figyelnek rám, gondoltak rám, ez főleg az utolsó harmadban nagyon sokat jelentett.

No meg köszi az időjárás- és talajviszony felelősnek. Nem csak a béna magyar időjós honlapokat néztem előtte, és szerencsére külföldiában tényleg jobban tudják mi a dörgés: az itthoniak 24-25, a kintiek 18-21 fokot mondtak, utóbbi jött be).
Továbbá
Anyunak + Apunak a génekért :o), mert erre a versenyre messze nem edzettem annyit, ami ezt az eredményt indokolná.

És még néhány dolog, amit muszáj leírnom, ezek azok a dolgok, amik magasan kiemelik a T100-at a többi verseny közül (BSI, figyelj!!!):
- a női fazonú póló a lányoknak olyan figyelmesség, amivel még Rómában sem sikerült meglepniük. Nem mellesleg jó az anyag és a design is
- kisméretű, tökéletes anyagú rajtszám: nem lóg le rólam a szélrózsa minden irányába, nem szúr a sarka, nem izzadok alá. Szuper!
- a díjazás! Tudom, hogy ez csak 4x3 embert érint, de nagyon jó, hogy Csanyáék felismerték, hogy a rézbilik kora lejárt. VTFM-en a gravírozott kulacs, most az üvegplakett mind önmagában is remekül kinéző darabok. A hagyományos kupák olyan rondák, hogy folyton dilemmában vagyok, hogy eldugjam őket, vagy kitegyem, mert a teljesítményre, amit jelképeznek, büszke vagyok. Ezek egyelőre a kupiszobában vannak egy polc tetején, de a VTFM+T50 trófeák a nappaliban, mindig szem előtt kaptak helyet.
- és amit a BSI akkor se tud hozni, ha akar (a mennyiség nem tud átcsapni minőségbe): a fantasztikus segítőcsapat (melynek én is tagja voltam az összes korábbi versenyen, erre nagyon büszke vagyok) és a családias hangulat. Ezen a versenyen otthon érzem magam!

Szerző: Hiver

4 komment

Címkék: t50

4 PB egy csapásra

2011.05.24. 00:39

Február óta - amióta van sportkártyám - járok heti 1x-2x úszni.
Csak mellben tudok, a technikát Gergő kezdeti iránymutatásai alapján magam próbálom csiszolni. Szombaton "szárazon" megmuttata Ray ex-vízilabdás barátja, hogy kéne kb. a kartempót csinálni, és voilá!, ma megpróbáltam leutánozni, és egy edzésen többet fejlődtem, mint az elmúlt 2 hónapban összesen.

200 m bemelegítés után nyomtam 1000 m-t egyenletes, 5 percen belüli 200-akkal, majd 2000 m-t kicsit lassuló 10:20-10:30 körüli 400-akkal, közben 4 PB-t is úsztam:
1.
1000 m-en 24:28 (korábbi 25:50 volt, ez 1 p 22 mp javítás)
2. ennek az ezernek a végén 4:55-ös 200 m (4 mp javítás, csak így menet közben)
3. 2000 m-en 52:03 (korábbi 53:12, ez 1 p 9 mp javítás)
4. összesen 3200 m lett a mai etap, ez táv PB, és a két rövid pihenővel együtt is megvolt 83:30 alatt (eddigi max. 2666 m volt, 3000 métert 48 órán belül sem úsztam még egyben, nem hogy másfél óra alatt)

Azt hiszem szintet léptem :o))))))))))))))))) Ide nekem a Balatonátúszást!

Szerző: Hiver

Szólj hozzá!

Címkék: úszás

süti beállítások módosítása